A Homo-nemzetség az elmúlt 3 millió év során fejlődött ki – egy olyan időszakban, amikor az éghajlat meleg/hideg ingadozása egyre erősödött. Továbbra sem világos, hogy a korai emberi fajok hogyan voltak képesek alkalmazkodni a szélsőséges éghajlati jelenségek erősödéséhez, a jégkorszakokhoz, valamint a tájak és a növényzet nagymértékű változásaihoz. Vajon őseink idővel alkalmazkodtak a helyi környezeti változásokhoz, vagy stabilabb, változatos táplálékforrásokkal rendelkező környezetet kerestek? Emberi evolúciónkat inkább az éghajlat időbeli változásai vagy a környezet térbeli jellege befolyásolta?
A Science folyóiratban egy nemzetközi kutatócsoport által közzétett új tanulmány szerint a korai emberfajok alkalmazkodtak a változatos tájakhoz és a változatos táplálékforrásokhoz, ami növelhette őseink ellenálló képességét a múltbeli éghajlati változásokkal szemben.
Kapcsolódó bejegyzések
Bizonyos fokú melegedéshez fogunk tudni alkalmazkodni – interjú Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval
A változásokhoz való adaptációban érdemes lenne visszanyúlni a hagyományos megoldásokhoz, úgy a mindennapokban mint a gazdaságban.
Az emberi evolúcióval és alkalmazkodással kapcsolatos alapvető hipotézisek kvantitatív teszteléséhez a kutatócsoport több mint háromezer jól datált emberi fosszilis példány és régészeti lelőhely együttesét használta fel, amelyek hat különböző emberi fajt képviselnek, kombinálva az elmúlt 3 millió évre kiterjedő, realisztikus éghajlati és vegetációs modellszimulációkkal. A tudósok elemzésükben biomokra összpontosítottak – olyan földrajzi régiókra, amelyeket hasonló éghajlat, növény- és állatközösségek jellemeznek (pl. szavanna, esőerdő vagy tundra).
A régészeti és antropológiai lelőhelyek és a hozzájuk tartozó korok esetében a helyi biomtípusokat az éghajlatvezérelt vegetációs modellünkből vonták ki. Ebből kiderült, hogy a kihalt hominin fajok, a H. ergaster, H. habilis, H. erectus, H. heidelbergensis és H. neanderthalensis, valamint közvetlen őseink, a H. sapiens mely biomokat részesítették előnyben.
A tudósok megállapították, hogy a korábbi afrikai csoportok inkább nyílt környezetben, például füves és száraz bozótos területeken éltek. A körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt Eurázsiába vándorló homininok, például a H. erectus, majd később a H. heidelbergensis és a H. neanderthalensis idővel nagyobb toleranciát alakítottak ki más bioszférákkal, köztük a mérsékelt égövi és boreális erdőkkel szemben.
Kapcsolódó bejegyzések
A jövő kulcsa az alkalmazkodás
Azon túl, hogy minden lehetséges eszközzel próbálunk a klímaváltozás ellen küzdeni, a legtöbb amit tehetünk, hogy megpróbálunk a már érezhető, és várható hatásaihoz alkalmazkodni.
Az erdőlakóként való túlélés érdekében ezek a csoportok fejlettebb kőszerszámokat és valószínűleg szociális készségeket is kifejlesztettek. Végül a Homo sapiens körülbelül 200 000 évvel ezelőtt jelent meg Afrikában, és hamarosan minden mesterség mestere lett. Mozgékony, rugalmas és versenyképes, közvetlen őseink – minden más fajjal ellentétben – olyan zord környezetben is túléltek, mint a sivatagok és a tundra.
Amikor a tudósok tovább vizsgálták a preferált tájjellemzőket, a korai emberi életterek helyszíneinek jelentős csoportját találták a fokozott biomdiverzitású régiókban. Ez azt jelenti, hogy emberi őseink a változatos tájakat kedvelték, ahol a növényi és állati erőforrások nagy választéka található egymáshoz közel. Az eredmények arra utalnak, hogy az ökoszisztémák sokfélesége kulcsszerepet játszott az emberi evolúcióban.
Kapcsolódó bejegyzések
Az alkalmazkodás a kulcsszó a mezőgazdaságban
Áder János köztársasági elnök a NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShow-Mezőfalva című rendezvényen beszélt a magyar gazdák előtt álló kihívásokról.
Az elemzés rámutat a táj és a növényvilág sokféleségének döntő fontosságára, mint az ember számára szelektív elemre és mint a társadalmi-kulturális fejlődés potenciális hajtóerejére. A Science-ben megjelent tanulmány megvilágítja, hogyan alakították a vegetáció változásai az emberi létfenntartást, példátlan betekintést nyújt az emberi őstörténetbe és túlélési stratégiákba.
(Forrás: phys.org , bővebben: science.org)
