Az Idaho Egyetem Nemzeti Laborjában (INL) egy példamutató tudományközi együttműködés keretében hasznosítják újra a helyben termelt burgonya feldolgozása során keletkezett több millió hordónyi nagy mennyiségű szerves anyagot, iszapot és homokot tartalmazó szennyvizet.
A labor munkatársai szerint a burgonya szennyvize olcsó tápanyagforrásként szolgálhat a Gluconobacter oxydansnak, annak a speciális baktériumnak, amelyet high-tech eszközökből, ipari katalizátorok és egyéb forrásokból származó ritkaföldfémek újrahasznosítására lehetne használni. Ha a Gluconobacter tápanyaghoz jut, olyan szerves savakat állít elő, amelyek feloldják a környező anyagot fémelemektől, ezt a folyamatot „bioleaching”-nek nevezik.
A mikrobák takarmányozása azonban hagyományosan glükózzal elég költséges, épp ezért egy friss kutatásukban az INL és az Arizoniai Egyetem kutatói arra voltak kiváncsiak, hogy milyen alternatív tápanyaggal lehetne csökkenteni ezeket a költségeket. A burgonya szennyvízen kívül a kukorica betakarításából származó hulladékot tesztelték, hogy megfelelő tápanyagforrást jelentenek-e a mikroorganizmusoknak. A korábban is használt, ám költséges glükózhoz hasonló teljesítményt nyújtott a krumplis szennyvíz, és nem sokkal maradt le a kukoricahulladék sem abban a tekintetben, hogy az így táplált baktériumok milyen hatékonysággal végezték a bioleaching folyamatot. Költséghatékonyság szempontjából a kukoricahulladék bizonyult a leggazdaságosabbnak, de burgonya szennyvizet alkalmazó ipari méretű rendszer építése is 17%-kal kerülne kevesebbe, mint a glükóz használata.
Összeségében tehát mind a kukoricahulladék és a burgonyatermelés melléktermékeként keletkező szennyvíz olcsó tápanyag forrás lehet a baktériumok számára, miközben csökken az élelmiszeripari hulladék mennyisége is.
(fotó: pexels – Marco Antonio Victorino)