Az energiahatékonyság szerepe megkerülhetetlen a 2030-as és a 2050-es nettó zéró kibocsátási célokhoz vezető úton. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) bemutatta azt a szakpolitikai csomagot, amely átfogó keretrendszert kínál a kormányzatok számára energiahatékonysági intézkedéseik megtervezéséhez és végrehajtásához.
A keretrendszer három fő pillére a szabályozás, az információ és az ösztönzők. A jelentésben ezt a három pillért a csomag által lefedett szektorok mindegyike kapcsán bemutatták – olvasható az Energiastratégia Intézet publikációjában.
Az épületszektor globálisan a végső energiafogyasztás kb. 30%-áért és az áramfogyasztás több mint feléért felel. Az energetikai tanúsítványok révén átláthatóvá válik az épület energiafogyasztása, segítve ezzel a fogyasztók döntéshozatalát. Rendelkezésre állnak ezenkívül különféle ösztönzők, támogatások, melyek által népszerűsíthetők az energiahatékony technológiák.
Kapcsolódó bejegyzések
Soha nem volt még ilyen fontos az energiahatékonyság
A vállalati értékbecslés területén is felértékelődik a fenntarthatóság és ennek kapcsán a hatékonyabb működés.
Az épületenergetikai szabályozás (building energy codes) egy adott épület energiahatékonysági, illetve energiafogyasztási mutatóira vonatkozó előírás. A nettó zéró kibocsátási célok elérése érdekében fontos, hogy ezek ne csupán az energiahatékonyságra, hanem a beágyazott CO2-kibocsátásra és a megújulóenergia-termelésre is vonatkozzanak.
Az energetikai tanúsítványok (EPC) egy épület energiateljesítményének és energiaigényének bemutatására szolgáló dokumentumok, melyek az adott épület energiahatékonyságát tükrözik. Az energetikai korszerűsítési támogatások különféle ösztönzők, melyek csökkenthetik az energiahatékony technológiák költségeit, ezáltal vonzóbbá és megfizethetőbbé téve ezeket a beruházásokat a fogyasztók, illetve az ingatlanfejlesztők számára.
A háztartási eszközök az épületszektor áramfogyasztásának 45%-áért és nagyjából 3 gigatonna CO2-kibocsátásért felelősek. Számos szabályozás, mint például az energiahatékonysági minimumkövetelmények (MEPS) arra szolgálnak, hogy a kevésbé energiahatékony készülékek ne kerüljenek értékesítésre. Azokban az országokban, ahol érvényben vannak különböző szabványok, a háztartási készülékek átlagosan 30%-kal kevesebb energiát fogyasztanak, mint alapesetben. Az energiahatékonysági minimumkövetelmények (MEPS) egy minimum energiahatékonysági szintet határoznak meg; az ennek nem megfelelő eszközök nem értékesíthetők.
Kapcsolódó bejegyzések
Több energiahatékonysági fejlesztésre van szükség
Paks-II még nem fog áramot termelni 2030-ban, így az energiahatékonyság fejlesztése és a megújuló energia további erősítése szükséges.
A MEPS az energiahatékonysági szakpolitikák legrégebb óta alkalmazott eszközei közé tartozik, és gyakran nagyon költséghatékony módja annak, hogy a piacon lévő termékek energiahatékonyságát javítsák. 2024-ben már több mint 128 országban – ami a világ villamosenergia-fogyasztása szempontjából 97%-ot jelent – alkalmaznak MEPS-előírásokat legalább néhány háztartási készülékre.
A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet tanulmányában.
Fotó: Canva