Februárban melegszik az idő, ez pedig romantikus hangulatba hozza a madarakat is: sokan már elkezdenek hangolódni a tavaszra, és énekükkel, aktív jelenlétükkel színesítik a természetet. Közülük nem éppen hétköznapi mozgásával kitűnik a csuszka, aki teljes gőzzel vág bele a családalapításba.
A február a szerelmesek hónapja, ebből pedig nem maradhatnak ki a madarak sem. Biztosan neked is feltűnt, hogy egyre több madárdalt hallasz. Ez a territoriális viselkedésnek és a párválasztásnak köszönhető, ugyanis ebben az időszakban már egyes fajok élénken kinyilvánítják családalapítási szándékukat. Ilyen a fákon fürgén „futkosó”, nevét is innen kapó csuszka (Sitta europaea) is.
A veréb méretű, zömök kismadár kékesszürke hátáról, narancsos rozsdabarna hasáról, fekete szemcsíkjáról ismerhető fel. Erős, hegyes csőr, rövid farok, erős lábak jellemzik, de ami igazán jellegzetessé teszi, az az, hogy fejjel lefelé is tud mászni a fatörzsön, amire a legtöbb madár nem képes.
Kép: canva
Szerelem, és más hasonló csuszkaügyek
A február a csuszka számára már a tavasz kezdete. Hangos, füttyös kiáltásainak messzire hallatszó „tüi-tüi-tüi” hangjai már leendő párjának szólnak. Ilyenkor a téli, laza csapatok már felbomlanak, a madarak párban kezdenek mozogni. Erősen territoriális viselkedésük is erre utal: folyamatosan vizsgálgatják, majd védik a lehetséges odúkat. Egész évben erdőlakók, de télen és kora tavasszal gyakran bejárnak a kertekbe is, főleg oda, ahol idős fákat találnak.
Kapcsolódó bejegyzések
Ha a jövőben is sétálni akarunk a magyar erdőkben, cselekedni kell – Interjú
Az erdők extrém mértékben ki vannak téve a klímaváltozásnak, különösen az Alföldön. Merész és átgondolt döntések segíthetnek, egy sor megoldás létezik arra, miképp lehetnének ellenállóbbak az erdeink.
A csuszka hosszú távra választ párt magának. Sok pár több éven át együtt marad, és a „lakóhelyén” sem változtat. A február eleje a kapcsolat megerősítéséről és a terület védelméről szól. Hangos füttyögéssel adják ezt mindenki, de leginkább más csuszkák értésére.
Gyakran láthatod őket párban a fák törzsein, ám ez nemcsak a romantikáról szól, hanem közösen ellenőrzik a táplálkozóhelyeket, és felmérik a lehetséges odúkat.
Kép: canva
Egymás etetése is a kapcsolat megerősítéséről szól: a hím időnként eleséget ad a tojónak. Ezzel erősödik a kötelék közöttük, és a tojó kondíciója is javul a költés előtt.
Ám a közös tavasz kulcslépése az odúválasztás: február végére már gyakran megvan a kiválasztott odú. Ez lehet régi harkályodú, természetes korhadékodú vagy mesterséges odú is. Ezt követi a csuszka „védjegye”, a sárfalazás. A pár (főleg a tojó) sárral leszűkíti a röpnyílást, pontosan a saját testméretre. Ennek szerepe az, hogy kizárja a nagyobb méretű odúfoglalókat (pl. a seregélyeket), csökkentse a ragadozók (a nyest, a harkály) bejutási esélyét, és stabil mikroklímát alakítson ki az odúban. Ez már konkrét előkészület a márciusi tojásrakásra.
Újrahasznosít, karbantart, „ültet”
A csuszka februárban vegyes étrenden él, ennek elsősorban a fa kérge alól kiszedett rovarok, lárvák, bábok adják a gerincét, valamint a magvak és a diófélék, amelyeket beékel a repedésekbe, és feltör. Télen az etetőkön is megjelenik (napraforgóért, mogyoróért). Ő az erdő „apró rovarvadásza”, aki olyan résekbe is benyúl, amelyekhez más madarak nem férnek hozzá.
Kapcsolódó bejegyzések
A vörösbegyek, rozsdafarkúak téli etetése fontos, de ne napraforgóval próbálkozzunk!
Az extrém hideget kibírják, bár eleséget nehezebben találnak. Hogyan segíthetjük a madarakat télen?
Számos fontos feladata van, amelyeket ellát a természetben, ezért fontos ökológiai jelentősége van:
1. A kéreg alatti rovarok specialistája
A legtöbb énekesmadár a leveleken és az ágakon keres táplálékot. A csuszka viszont fejjel lefelé is bejárja a törzset, a mély kéregrepedésekbe is benyúl, és kiszedi a rejtett lárvákat, bábokat, pókokat. Olyan fakárosító rovarok természetes szabályozója, amelyekhez más madarak alig férnek hozzá. Ez különösen fontos az idős fákban gazdag erdőkben, valamint a parkokban, természetközeli kertekben.
2. Az odúközösség része
A csuszka másodlagos odúlakó: nem váj odút, hanem használja a harkályok régi vájatait. Ez egy ökoszisztémalánc része: először a harkály, majd a csuszka, végül a cinegék, a légykapók, a denevérek lakják ugyanazt az odút. A csuszka jelenléte tehát azt jelzi, hogy van elegendő idős fa és odú, mindez pedig része annak a körforgásnak, amely több tucat faj túlélését segíti.
Kép: canva
3. Magraktározó viselkedés
Ősszel és télen magvakat rejt el a fakéreg repedéseiben. Ám nem mindet találja meg később, így egy részük kicsírázhat, vagy más állatok táplálékává válhat. Ez apró, de létező szerep a táplálékhálózatban és a növények terjedésében.
4. Idős, természetes szerkezetű erdők indikátora
A csuszka ott érzi jól magát, ahol vastag kérgű, öreg fák vannak, mivel ezeken képződnek természetes odúk, és sok a kéreg alatt élő rovar. Ha valahol nem él csuszka, ez gyakran túlzottan „kitakarított” vagy nagyon fiatal erdőt jelez. Ha egy erdőben nem vágják ki az odvas fákat, nincs bolygatás, az egész költési szezon sikeresebb lehet. A csuszka a kertedben is megjelenhet, ha hagysz idős fákat vagy odúkat, és ha van fakéregben gazdag, természetközeli terület, ahol kedvére araszolhat a fákon.
Kép: canva
Mások is randira készülnek
Nem a csuszka az egyetlen faj, aki már februárban a költési időszakra készül. Például a fekete rigó hímje már februárban lámpaoszlop tetejéről énekel. Minél magasabbról szól, annál feltűnőbb. A városban élő rigók gyakran korábban kezdenek udvarolni, mint az erdeiek, ez a melegebb mikroklímának köszönhető.
A széncinege is előszeretettel énekli híres „nyitnikék” dallamát, amely valójában szerelmi és területjelző dal. A hím udvarláskor etetgeti a tojót, bizonyítva, hogy jó családfenntartó lesz.
A nagy fakopáncs esetében a februári dobolás nem a táplálkozás szolgálatában áll, hanem hangos „társkereső hirdetés”. Minél jobban visszhangzik a fa, annál hatásosabb a produkció.
A mezei pacsirta is dalra fakadhat: a hím már február végén is felrepülhet a magasba, és a levegőben énekel percekig. Ez az egyik leghosszabb folyamatos ének a hazai madarakéi között.
Az őszapó is kilép a téli csapatokból, és párokat alkot. A párkapcsolat megerősítése után indul a híres, mohából és pókhálóból készült fészek építése.
A barátcinege halkabb, visszafogottabb, de februárban már aktívan jelzi a territóriumát. Gyakran egész évben tartós párkapcsolatban él.
Csodás megfigyeléseink lehetnek februárban a madarakat illetően, ezért járj nyitott szemmel, és figyeld az ébredő szerelmet a természetben!
Kiemelt kép: canva
