A digitális jegybankpénz körüli vita ma már nem technológiai, hanem értékalapú kérdés: a hatékonyság és az adatvédelem közötti egyensúlyról szól.
A digitális jegybankpénzek (CBDC-k) iránti növekvő globális érdeklődést jól mutatja, hogy már 137 központi bank kutatja bevezetésük lehetőségeit. A szélesebb körű lakosság esetében azonban a lelkesedés helyett sok esetben inkább a félelem a domináns érzés a CBDC-kkel kapcsolatban. Az Energiastratégia Intézet digitális jegybankpénzekről szóló cikksorozatának harmadik, befejező részét olvashatják.
Kapcsolódó bejegyzések
Sérülékenyebb bankrendszert szülhet a digitális jegybankpénz?
Jelenleg számlapénzt a háztartások és a vállalkozások kizárólag kereskedelmi bankoknál tarthatnak, bankbetétek formájában.
Valahányszor demokratikus államokban felmerült a CBDC bevezetésének lehetősége, rendre megjelentek azok a narratívák, amelyek szerint ez egy „orwelli disztópia” felé vezető út, ahol az állam megfigyelési eszköztára tovább bővül. Elterjedt nézet, hogy a CBDC révén az állam közvetlen kontrollt szerezhetne a lakosság vagyona felett, ezáltal korlátozva az egyéni pénzügyi szabadságot. Bár a digitális jegybankpénz kétségtelenül erős megfigyelési eszköz lehet, demokratikus intézményi keretek között a vele járó kockázatok mérsékelhetők.
Egy 2025-ös felmérés szerint 14 központi bankból 7 programozható funkciókkal fejleszti saját digitális jegybankpénzét. A programozható pénz csak bizonyos feltételek és szabályok teljesülése esetén használható, lehetővé teszi például, hogy egy állami támogatást kizárólag meghatározott termékekre és szolgáltatásokra, meghatározott időtávon belül lehessen elkölteni.
Kapcsolódó bejegyzések
A digitális jegybankpénzek 2026-ban: sok ígéret, kevés eredmény?
Pénzügyi rendszerünkben a lakosság és a vállalatok kizárólag a kereskedelmi bankokon keresztül tarthatnak számlapénzt, bankbetétek formájában.
Ez sokak számára ijesztő jövőt fest, hiszen a kormány politikai akaratának hatékonyabb érvényesülését eredményezi, ugyanakkor már most is léteznek hasonló rendszerek, a magyar SZÉP-kártya például hasonló elven működik. Következésképpen önmagában a funkcionális kontroll nem jelent érdemi kockázatot mindaddig, amíg alternatív fizetési lehetőségek is rendelkezésre állnak; sokkal inkább a gazdaságpolitikai döntések hatékonyabb közvetítését szolgálja a lakosság felé.
A publikáció tovább olvasható az Energiastratégia Intézet weboldalán.
Fotó: Canva