Ne téveszd össze a rózsabogarat a zöld cserebogárral!

Habár a legtöbb ember a természeti környezettől eltávolodva éli az életét, mégis sokan rendelkezünk kisebb-nagyobb kerttel, ahol adódik némi esély arra, hogy megfigyeljük az élővilág azon szereplőit, akik a közelünkbe merészkednek. Ezáltal új ismereteket szerezhetünk, azonban ilyenkor sok helytelen következtetés is születik, így a mai napig számos makacs tévhit tartja magát a kertészkedők körében. Például az, hogy az élénkzöld színű rózsabogár megrágja a szőlő levelét, pedig valójában egy másik, hasonló megjelenésű faj a tettes.

Felszínes ismeretek, téves információk

Tévhitekből nincs hiány. Sajnos sokan meg vannak győződve arról, hogy a védett orrszarvúbogár méretes pajorjából lesz a sok bosszúságot okozó lótücsök, hogy a borostyán „kiszívja” az életet a fákból, hogy minden meztelencsiga „kártékony”. Régebben még azt is hirdette a szóbeszéd, hogy a pincében elhelyezett zöldséget megrágják a békák. Természetesen mindegyik vélekedés távol áll a valóságtól.

Sokan nem rendelkeznek kellő biológiai ismeretekkel, nem értik az élővilágot, és pont ezért hajlamosak a „káros, hasznos”, „irtsam, ne irtsam” tengelyen gondolkozva önjelölt ökológai halálosztóként viselkedni a kertben. Ez már önmagában is elavult és káros működés, főleg ha azzal tetézzük a problémát, hogy még a hasonló megjelenésű élőlényeket sem tudjuk egyértelműen megkülönböztetni. Ennek a félreértésnek időnként áldozata lesz a rózsabogár is, hiszen gyakran a nagy tömegben rajzó zöld cserebogárral tévesztik össze, ahogy erről magunk is meggyőződhetünk, ha kicsit kutakodunk a közösségi médiában, a Facebook kertészeti témájú csoportjaiban olvasható kommentek és posztok között.

Az aranyos rózsabogár és a zöld cserebogár távoli rokonok

A tudomány a zöld cserebogarat (Anomala vitis) és az aranyos rózsabogarat (Cetonia aurata) egyaránt a ganajtúrófélék családjába sorolja. Ennek a családnak hazánkban – több mint 100 faj között – olyan közismert tagjai vannak, mint a nagy szarvasbogár, az impozáns megjelenésű orrszarvúbogár vagy a legendás egyiptomi Scarabeus rokona, a nagy galacsinhajtó.

A ganajtúrófélékhez sorolt fajok mind pajorként növekednek, mielőtt elérnék a kifejlett kort. A kertészkedők leggyakrabban a májusi cserebogár lárváival találkozhatnak a kertet ásva, és automatikusan kártevőknek bélyegzik őket, pedig időnként egyéb – akár védett – fajok lárvái is a szemük elé kerülhetnek.

A rokonság ellenére igencsak eltér az életmódjuk

Habár mind a zöld cserebogár, mind a rózsabogár pajorként fejlődik, már ebben az életszakaszban is megnyilvánulnak az alapvető különbségek. A zöld cserebogár elsősorban a homokos talajú területeket kedveli, ahol a pajorjai 1–3 évig növekednek (az időtartamot illetően megosztott a szakirodalom), miközben az élő növények gyökereivel táplálkoznak.

Ezzel szemben az aranyos rózsabogár elhalt növényi részeket fogyaszt a 2 évig tartó fejlődése során, így a lebontásban betöltött szerepe, fontossága a földigilisztákéhoz fogható. A természetben gyakran az erdők talaját borító vastag avarrétegben találkozhatunk vele, ahol például a búbos bankák, sünök vagy a fekete rigók vadásznak rá előszeretettel.

A napjainkra divatossá vált kerti komposzthalmok jó hatással vannak a rózsabogarak állományaira, hiszen az itt található bomló növényi részeket eszik és dolgozzák fel, így nagyban hozzájárulnak a jó minőségű, érett komposzt kialakulásához. Ezért mindig szitáljuk ki őket, és hagyjunk nekik búvó- és táplálkozóhelyet a tárolók ürítésekor.

A zöld cserebogár és a rózsabogár hasonló küllemű, de jól láthatók a különbségek

A kifejlett zöld cserebogarak rajzása június második felében, illetve július folyamán zajlik, és a csúcsidőszak általában 1–2 hétig tart. A fémesen csillogó, sötétzöld színű, 14–18 mm-es kifejlett bogarak a talajból bújnak elő, és a májusi cserebogárhoz hasonlóan levelekkel táplálkoznak. Nagyon kedvelik a szőlőt és a vadszőlőt, de egyéb fafajok lombját is megdézsmálhatják. Alkalmazkodóképességüket bizonyítja, hogy a hazai szilfák távoli rokonának, az idegenhonos turkesztáni szilnek a levelét is fogyasztják.

Egyes években igen jelentős rajzás is tapasztalható. Főleg az alkonyati órákban aktivizálódnak, ilyenkor kellemesen monoton, mély zümmögésük jól észlelhető, ha rajzóhelyeik közelében csendben hallgatjuk őket. A 14–23 mm-es kifejlett rózsabogarak ezzel szemben már április végén, május folyamán felbukkannak. A meleg, napfényes időszakokat kedvelik, de nagy tömegben ilyenkor sem repülnek, bár egy-egy kedvező táplálkozóhely néhány példányt ugyanarra a helyszínre csábíthat. A zöld cserebogárral ellentétben egész nyáron találkozhatunk velük.

A rózsabogarak nevükkel ellentétben nem feltétlenül a rózsa, hanem például a bodza, a fagyal vagy a kertekben gyakori tűztövis illatozó virágait látogatják, így tulajdonképpen – míg a lárva lebontó tevékenységet végez – a kifejlett bogár beporzónak tekinthető.

A rózsabogár nősténye a párzást követően bomló növényi anyagban gazdag helyet keres, és szerencsés esetben a kerti komposztot találja meg erre a célra, de előfordul, hogy tévedésből szerves anyagokkal dúsított virágföldet tartalmazó cserepekbe, muskátlis ládákba ássa be magát, és ide helyezi el a petéit. (Sőt a lárvák akár komposzttal kevert, zsákos virágfölddel is érkezhetnek.)

Egy ilyen hely nem ideális számukra, hiszen a növényekkel teli dézsák, ládák gyakran meleg helyen telelnek át, nem a szabadban, így a lárvák fejlődését megzavarhatja az, hogy kimarad számukra a hideg időszak. Emellett az egyébként elhalt növényi részeket fogyasztó pajorok a növények gyökereit is károsíthatják a helyszűke miatt. Ezért ha ilyen eltévedt kolóniára bukkanunk, akkor borítsuk ki az állatokat egy komposztdombra vagy erdei avarrétegre, ahol kellő tér és táplálék áll rendelkezésükre, és folytatódhat a fejlődésük.

Az ökológiai szemlélet fontossága

A természetben nincsenek kártevők, hiszen minden élőlénynek megvan a maga szerepe. A problémát általában mi, emberek okozzuk, például azzal, hogy a globális turizmus és kereskedelem révén potyautasként terjedő, idegenhonos, inváziós élőlényeket terjesztünk a világban, vagy épp a monokultúrás növénytermesztésünk révén hozunk helyzetbe egy-egy élőlényt, és csinálunk végül belőle „kártevőt”. Például egy öreg erdő fáiban alig tesznek kárt a cserebogarak pajorjai, ám ha kiírtjuk az erdőt, majd facsemetéket ültetünk a helyére, a pajorok a gyökerek rágása révén elpusztíthatják ezeket. Mi pedig rázhatjuk az öklünket, haragudva rájuk. Pedig mi nyúltunk bele az ökológiai rendszerbe.

Egy hasonló jelenség zajlik a gyümölcsösökben is az utóbbi esztendőkben, ahol a nagy számban megjelenő rózsabogarak és közeli rokonaik, a virágbogarak károsíthatják a virágokat vagy az érő gyümölcsöket, így újabban ezen fajok megítélése sem egyértelműen pozitív a gazdálkodók körében. Azonban ennek a cikknek nem célja ítéletet hirdetni. Ahogy azt is fontos kiemelni, hogy a zöld cserebogár is – bár okozhat bosszúságot számunkra – nagyon fontos ökológiai szereppel bír.

Fontos lenne, hogy újragondoljuk a természethez való viszonyunkat, és elengedjük végre azt az elképzelést, hogy a körülöttünk élő, őshonos állat- és növényfajokat a „káros” és a „hasznos” kategóriákba soroljuk be. Ez egy szűk látókörű, emberközpontú megközelítés, mely komoly ökológiai károkat okozott az elmúlt évtizedek során.

Napjainkban az ember által előidézett globális kihalási hullám zajlik, amely – immár a klímaváltozás szélsőségeinek is köszönhetően – azt eredményezi, hogy a rovarok állománya is rohamos tempóban fogyatkozik. Tudományos kutatások mutatnak rá arra, hogy Európa nagy részén, így hazánkban is, csupán az ezredfordulót követően akár 60–70%-kal csökkent az egyedszámuk.

Akad arra is példa, hogy a rovarölő szereknek „hála” a korábban tömegesen előforduló, kártevőnek kikiáltott fajok is megritkultak. Sokunk számára a csendes tavaszi estéken rajzó májusi cserebogarak esetlen röptének zaja már csak egy régi, gyerekkori emlék. Pont úgy, ahogy a békadaltól hangos vidéki esték hangulata és a villanyvezetékeken tömött sorokban gyülekező fecskék csivitelése. Aki kicsit is nyitott szemmel jár, láthatja, hogy egyre több élőlény tűnik el, vagy ritkul meg körülöttünk.

Vajon idővel a rózsabogár és a zöld cserebogár is erre a sorsra jut?

Kiemelt fotó: Kántás Zoltán