Az ivĂłvĂz hiánya pusztán csak egy tĂĽnete a Magyarországon is egyre erĹ‘sebben tapasztalhatĂł globális felmelegedĂ©snek. A szakĂ©rtĹ‘k szerint elĂ©rtĂĽnk arra a pontra, ahol már elsĹ‘sorban az alkalmazkodás a feladatunk, valamint az, hogy elengedjĂĽk megszokott növĂ©nyeinket a tĂşlĂ©lĂ©s Ă©rdekĂ©ben.
Az utĂłbbi hetekben válságos helyzet alakult ki a kánikula miatt Budapest agglomeráciĂłjában: több telepĂĽlĂ©sen sem folyt vĂz a csapbĂłl.
Az ivĂłvĂz, illetve a csapvĂz hiányát az okozta, hogy a Duna Menti Regionális VĂzmű Zrt. (DMRV) vĂztározĂłinak tartalĂ©kai a meleg miatt szokatlanul megcsappantak, Ăgy pĂ©ldául PĂ©celen Ă©s GödöllĹ‘n is arrĂłl számoltak be az ott Ă©lĹ‘k, hogy nemhogy locsolni nem tudnak, de mosakodni, fĹ‘zni, vagy egyszerűen vizet inni sem. GĂ©mesi György, GödöllĹ‘ polgármestere a hvg.hu-nak elmondta, hogy a meleg miatt jelentĹ‘sen megnĹ‘tt a lakosság vĂzhasználata, Ăgy a közműhálĂłzat leterheltsĂ©gĂ©bĹ‘l fakadĂł alacsony vĂznyomás miatt fordulhatott az elĹ‘, hogy egyes háztartások vĂz nĂ©lkĂĽl maradtak.
A helyzet nem látszik könnyen megoldhatĂłnak: a legtöbben korábban is csapvĂzzel öntöztĂ©k kertjeiket, viszont a nyarak nem voltak olyan melegek, mint amiket az utĂłbbi Ă©vekben tapasztalhattunk, Ăgy nem is kellett korábban olyan gyakran locsolni. Ehhez jön hozzá, hogy nyáron megritkultak az esĹ‘k, záporok, Ăgy többet Ă©s többször is kell öntözni a kerteket. Ez pedig az ivĂłvĂzkĂ©szlet rovására megy.
Csapadékdeficitről beszélni azonban nem lehet, ugyanis az éves csapadékmennyiség Magyarországon nem változott az utóbbi időben jelentősen. „Csalóka érzetet adhat, de az adatokból az látszik, hogy a száraz időszakok átlagos hossza megnövekedett” – mondta Kis Anna meteorológus, a Másfél fok szakportál szerzője. „Amikor esik, akkor esetenként érezhetően nagyon sok hullik, de ha a négy évszakos összeget nézzük, az nem mutat jelentős változást.”
Kis riasztó képet vázol fel a jövővel kapcsolatban: „az elmúlt évek hőmérsékleti adatait elemezve egyértelmű az emelkedő tendencia, akár évszakosan, akár éves bontásban nézzük. Különösen az extrém magas hőmérsékletű napok száma növekedett.”
Kis szerint egyre forróbb nyarak következnek, miközben a csapadék mennyiségében nem várható jelentős változás, pusztán annak időrendisége változhat, valamint lehullási formái lehetnek szélsőségesebbek. Magyarán szólva: egyszerre fog több eső esni viharos formában, utána viszont hosszabb ideig tartó szárazság várható.
ArrĂłl, hogy mi lehet a helyzet megoldása, a szakĂ©rtĹ‘k vĂ©lemĂ©nye megegyezik. Kis szerint „kĂ©t feladatunk van: valahogy mĂ©rsĂ©kelni a klĂmaváltozást, visszaszorĂtani a melegedĂ©st, valamint adaptálĂłdni, alkalmazkodni valahogyan ahhoz, hogy ha meg is állĂtjuk a melegedĂ©st, mĂ©g akkor is rengeteg szektorban fogja kifejteni hatását”.
Alkalmazkodási stratĂ©giák terĂ©n is bĹ‘ven van mibĹ‘l válogatnunk, de a szakĂ©rtĹ‘k között az egyik legnĂ©pszerűbb elkĂ©pzelĂ©s a kĂ©k-zöld infrastruktĂşra modell a városi csapadĂ©kvĂz-gazdálkodásban.
A csapadĂ©kvĂz megtartására Ă©s Ă©rtĹ‘ felhasználására több ok miatt is rászorulunk, de nem elsĹ‘sorban az ivĂłvĂz kĂ©rdĂ©se miatt, bár azzal is összefĂĽgg. A közműhálĂłzat jelenlegi felĂ©pĂtĂ©se alapján, ha esĹ‘ Ă©ri el a fĹ‘várost, akkor minden vĂz a csatornarendszerbe zĂşdul, ami aztán tervezĹ‘inek szándĂ©ka szerint elvezeti azt a föld alatt. A koncepciĂł hibája abban rejlik, amivel a városok Ăştjainak lebetonozásakor mĂ©g nem számoltak: hogy a beton egyszerűen nem enged át magán semmit, vagyis az esĹ‘vĂz nem tud sem talajvĂzkĂ©nt hasznosulni, sem valĂłdi hűtĹ‘ funkciĂłt betölteni a kánikulában, hiszen tĂşl gyorsan eltűnik a csatornában.
Az egyre ritkábban hullĂł, egyre nagyobb mennyisĂ©gű csapadĂ©k tárolását, lassĂş elvezetĂ©sĂ©t a talajba pedig azĂ©rt sem ártana megoldania a városoknak, mert Ăgy pĂ©ldául fel lehetne azokat használni a városi növĂ©nyek, fák öntözĂ©sĂ©hez, nem kellene az ivĂłvĂzkĂ©nt is funkcionálĂł csapvĂzhez nyĂşlni, ezáltal is masszĂvan megterhelve a közműrendszereket.
Az alkalmazkodás egy következĹ‘ lĂ©pcsĹ‘foka az elfogadás. Annak az elfogadása, hogy a globális felmelegedĂ©st legfeljebb lassĂtani tudjuk, megállĂtani már nem.
EbbĹ‘l fakadĂłan meg kell barátkoznunk azzal a tĂ©nnyel, hogy korábban Magyarországon Ĺ‘shonos fafajok fognak fokozatosan eltűnni, ezekbe pedig hiba lenne görcsösen kapaszkodnunk. Ilyen pĂ©ldául az, hogy az egyre melegedĹ‘ klĂma miatt szĂ©p lassan kiszorulnak az országbĂłl pĂ©ldául a fenyĹ‘k, bĂĽkkök Ă©s gesztenyĂ©k, átadva helyĂĽket azoknak a növĂ©nyeknek, amik a mediterrán viszonyok között Ă©rzik igazán jĂłl magukat.
(Forrás: hvg.hu Kép: pexels.com)