Talán meglepő lehet, de a homokhiány létező probléma, hiszen ezt a nyersanyagot óriási mennyiségben használják fel az építőiparban és a gyártásban. Csak az építőiparban évente 40-50 milliárd tonna homokot használnak fel világszerte, különösen fontos szerepet tölt be a betongyártás során amely jellemzően körülbelül 25%-ban homokból áll.
A probléma az ellátással kapcsolatban az, hogy bár a természetben sok helyen fellelhető a homok, de a legtöbb sivatagi vagy tengerparti homok nem megfelelő – a sivatagi túl sima, a tengerparti pedig túl sok sót tartalmaz. Épp ezért a a homokot jellemzően a folyókból kotrják ki, és az ezzel járó környezeti károk miatt az elmúlt években számos ország – köztük India, Kambodzsa és Vietnam – tiltást vezetett be.
Ennek a következményeképpen ellátási problémák alakulnak ki az építőipari fellendülésben lévő országokban, például Kínában és Indiában, amelyek a legnagyobb és a második legnagyobb építőipari ágazattal rendelkeznek. Indiában példáué a homokhiány nagymértékben növeli az illegális homokbányászatot, amelyet „homokmaffiaként” ismert bűnbandák irányítanak.
A homokszükséglet csökkentésére a kutatók egy kis, de egyre növekvő számú csoportja a technológia és az innováció felé fordul az alternatívák keresése során. Dr. John Orr, a Cambridge-i Egyetem betonszerkezetekkel foglalkozó oktatója például kutatásai során megállapította, hogy a műanyaghulladékot szét lehet válogatni, tisztítani, aprítani és zúzni, hogy a betonban felhasználható homok alternatívát kapjon. Kifejezetten a megoldás lehetséges hatását vizsgálta Indiában, ahol a homok ára az egekbe szökött, miközben becslések szerint naponta 15 000 tonna műanyaghulladékot dobnak ki az országban. Kutatásuk során bebizonyosodott, hogy a betonban a homok akár 10%-a is helyettesíthető műanyaggal, ami így ugyanolyan szilárdsággal és élettartammal rendelkezik, ugyanakkor a homokkal ellentétben a műanyag nem tapad a körülötte lévő cementmasszához. A technológia hatalmas mennyiségű homokot takarít meg, és segít csökkenteni az India utcáin keletkező hatalmas mennyiségű műanyaghulladékot. Dr. Orr szerint ha a műanyag betonozását India-szerte bevezetnék, akkor évente 820 millió tonna homokot lehetne megtakarítani.
További kutatások is folynak más hulladékanyagok, mint például az aprított régi autógumik vagy az őrölt üveg betonban való felhasználásáról a homok helyett. Ezen újítások ellenére Dr. Orr és más szakértők óva intenek attól, hogy túlságosan is támaszkodjunk rájuk. Ehelyett inkább az épületek tervezésének megváltoztatását tartják életképesebb hosszú távú megoldásnak. Vince Beiser, a The World in a Grain: The Story of Sand and How It Transformed Civilization (A világ egy szemcsében: A homok története és hogyan alakította át a civilizációt) című könyv szerzője szerint az egyik lehetséges megoldás egy nemzetközi homokminősítő szervezet létrehozása lehet, hasonlóan a Forest Stewardship Councilhoz, amely tanúsítja, hogy a fa felelősen kezelt erdőkből származik.
A homok valójában csak egy nagyobb probléma egyik tünete. Nem csak arról van szó, hogy túl sok homokot használunk, hanem mindenből túl sokat használunk. A bolygó összes erőforrását olyan ütemben használjuk fel, ami nem folytatódhat. Olyan megoldásokat kellene keresnünk, amelyek a fő problémára – a természeti erőforrások túlfogyasztására – irányulnak, ahelyett, hogy azt kérdezzük, mit lehet tenni a homok ellen, majd külön-külön az éghajlatváltozással vagy a közlekedéssel foglalkozunk. Sok ilyen probléma összefügg egymással, és a megoldásoknak is annak kell lenniük.
fejtette ki álláspontját Beiser.
(bbc.com)
(fotó: pixabay – Paul_A_Harrison)