Iharkút egy pici bakonyi bányászfalu volt, amely igazán nem a bauxit, hanem a fosszíliákban gazdag üledékréteg miatt fontos. Európa egyik legjelentősebb őslénytani lelőhelye, nem utolsó sorban innen származnak az első magyar dinoszauruszleletek.

2005-ben az itteni maradványokból azonosították a Hungarosaurus tormait. Hazánk elsőként azonosított dinoszaurusza 4-4,5 méter hosszú, 650 kg-os növényevő hüllő volt. Koponyája 36-40 centiméter hosszú volt, és akár 80 fog is ülhetett benne. De az iharkúti őslénylelőhely olyan bőséges, hogy már 22 éve zajlanak az ásatások, és korántsem ürült ki. Minden év újdonságokat hozhat a kutatók nagy örömére. Ősi Attilával, az ELTE Őslénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárával, a lelőhely megtalálójával, az ásatás vezetőjével beszélgettünk a 2022-es év feltárásainak eredményeiről.

Hogy találták meg a lelőhelyet?

A földtani térképek alapján tudtuk, hogy ezen a helyen egy 85 millió évvel ezelőtti folyórendszer üledéke található. Szinte csak idő kérdése volt, hogy a krétakorból származó különböző üledékes kőzetekben találunk valamit. De szükség volt az akkoriban is zajló bányászatra, hogy meg is tudjuk közelíteni, hiszen az a kőzetréteg, amelyben először megtaláltuk a csontokat, 7-8 méter mélyen a felszín alatt található.

Természetesen szerencsénk is volt, hogy anno a bánya északi részén már az első napon olyan réteget találtunk, amelyben voltak leletek. De a 18 méter mélyen található déli rész még gazdagabb, ott dolgozunk most is. Azt fontos tudni, hogy bár a bauxitbányászat miatt valószínűleg sok fosszília megsemmisült, de nélküle ezeket a rétegeket képtelenség lenne tanulmányozni.

Milyen volt az idei szezon?

Minden évben vannak ásatások, immár 22 éve. Idén 21-22 emberrel dolgoztunk. Ebben a szezonban 30-40 négyzetméternyi területet tártunk fel, és közel 500 lelet került elő csak erről a helyről. A bánya másik részén lévő feltárásunkból is több száz maradvány került a felszínre. Tehát elmondható, hogy gazdag szezonon vagyunk túl, de eget rengető felfedezésről egyelőre nem tudunk beszámolni.

A 22 év alatt közel 750 négyzetmétert tártunk fel, még nagyjából 5000 négyzetméter vár a tudósokra. Úgyhogy még bőven van mit kutatni.

Megközelítőleg hány állat maradványait tudták beazonosítani az évek alatt?

A kérdéshez hozzátartozik, hogy nem csak dínók nyomaira bukkanunk. A leletek sokrétűek: csigák, különféle hüllők, növények, akár gombák és természetesen dinoszauruszok maradványai is előkerülnek. Azt ki kell emelni, hogy több mint 40 gerinces állat leleteire bukkantunk. Vannak köztük halak, teknősök, krokodilok, moszaszauruszok, dinoszauruszok és repülő hüllők. Egyetlen nagy csoport tagjait, emlősöket még nem találtunk.

Ebből a 40 fajból mennyi volt eddig ismeretlen?

Eddig 13 új fajt tudtunk dokumentálni Iharkútról. Köztük dinoszauruszokat, krokodilokat, moszaszauruszféléket, kétéltűeket.

Hogy képzelje el az ember: miként dolgozik, és mit találhat egy paleontológus?

Mint említettem, mindenféle fosszília előbukkan, de amik számunkra igazán fontosak, azok a gerinces állatok leletei, legyenek ezek csontok, fogak vagy páncélelemek. Az általunk folyamatosan feltárt rétegben szép számmal vannak ilyenek. Mivel egy folyó üledékéről beszélünk, többnyire izolált elemekről van szó. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy néhol egymás hegyén-hátán vannak a különböző fajoktól származó maradványok, ezeket kell kipreparálnunk.

Vésővel ki kell őket szabadítani a kőkemény kőzetből, majd letisztítani, preparálni és összeragasztani. Elég sziszifuszi munka. A preparálás már a laborban történik.

Lenyűgöző, hogy 3D-s modelleket láthatunk az itt élt Hungarosaurusról. De hogyan alkotnak teljes képet a töredékekből?

Minden csontelem, amely egy gerinces állat csontvázát alkotja – legyen ez koponya, csigolya, fog –, olyan markáns jegyeket, morfológiai tulajdonságokat hordoz, amelyekből következtetni lehet, hogy milyen csontról van szó.

Ha ez megvan, lehet tovább gondolkodni, hogy milyen állatcsoporthoz tartozhat a leletanyag. Természetesen abban az esetben, ha csak töredékek állnak rendelkezésre, nehezebb dolga van a paleontológusoknak. Ha azonban egy koponya vagy egy állkapocs kerül elő, gyorsan ki lehet találni, hogy milyen állaté volt.

Sajnos itt jellemzően töredékekről beszélhetünk. Van olyan dinoszauruszunk, amelynek egyelőre csak a fogai ismertek, és néhány bizonytalan csont. De ebből már tudjuk, hogy ragadozó volt, és hogy körülbelül mekkora lehetett.

Hogyan formálnak meg egy dinoszauruszt?

Nagyon fontosak a rokonformák. Mondok egy példát. Az általunk talált 3-4 centiméteres – ragadozó dínóhoz tartozó – fogak tulajdonságai alapján azt lehet mondani, hogy a fogak valamikori gazdái a Tetanurae Theropoda csoport ágához tartoznak. Ebbe az ágba tartozik az Észak-Amerikában felfedezett Allosaurus is, melyet nagyon jól ismerünk. Több csontváza is előkerült, tudjuk a méreteit, arányait, jól ismerjük az izomtapadási területeket, így remek és pontos rekonstrukciók vannak arról, hogyan is nézhetett ki a hús-vér állat. Ez már jó támpont, amiből kiindulva azt mondhatjuk, hogy valami hasonló lehetett a mi leletünk gazdája is.

De természetesen a különféle dínóábrázolások, melyeket a filmekben, képeken, múzeumokban láthatunk, részben a fantázia és a következtetés szüleményei. Például a tollakról vagy az állatok színéről nincs sok információnk, mégis igyekszünk minél teljesebb képet nyújtani.

Ez azt jelenti tehát, hogy még a Hungarosaurus képe is változhat?

Természetesen, bármikor akadhatunk új fajra, és a régiekről alkotott kép is változhat. Az, hogy a Hungarosaurus fő karakterisztikája változik, nem valószínű, de a testet borító tüskék elhelyezkedése könnyen változhat az új leletek alapján.

Milyen állat volt a mi Hungarosaurusunk?

A csontok alapján készített rekonstrukciók szerint kb. 4-4,5 méter hosszú, 650 kg-os növényevő Ankylosauia dinoszaurusz lehetett. Annyit biztosan tudunk, hogy a nyakuktól a farkuk végéig páncélozottak voltak. Lapos vagy tüskés, tarajos csontlemezek sora borította testüket, ezek közül sok elérte a 20-30 centimétert is.

Egy ilyen páncélzat általában olyan állatok esetében fontos, akik egyedül is képesek megvédeni magukat a ragadozókkal szemben. Hogy mivel táplálkoztak, arra a fogazat alapján következtetünk, ugyanis a fog nagyon informatív. A morfológiája, az, hogy miként csipkézett, megmutathatja, mit ettek. De a rágás következtében kialakuló kopások is sokatmondóak lehetnek.

Mennyire jelentős az iharkúti lelőhely?

Ez egy egyedülálló és kivételes ősgerinces lelőhely. Nemcsak Magyarországon, hanem Európában és világviszonylatban is számontartják. Bár igazából nehéz egzaktan mérni egy lelőhely fontosságát, Iharkútnak a kora adja a különlegességét. Ez a lelőhely – azontúl, hogy a felső krétakorból származik – geológiailag nagyon rövid időszakot ölel fel, 83-tól 85 millió évig terjedő intervallumról beszélünk. Európában nincs még egy hely, ahol ebből az időszakból ennyire teljes leletanyag maradt volna ránk.

Tényleg minden évben újra kell kezdeni az ásatást?

Ez így azért nem igaz. Arról van szó, hogy minden évben, amikor véget ér az ásatás, egy markoló 2 méter törmelékkel betemeti a vizsgált területet. Ez véd egyrészt az időjárás eróziójától, és persze az amatőr gyűjtőktől. Következő évben egy markolóval ismét megnyitjuk a helyet, és ott folytathatjuk a térképező ásatást, ahol előző évben abbahagytuk.

A leleteket és a magyar dínókat a Magyar Természettudományi Múzeum állandó Eltűnt világok – A dinoszauruszok kora Magyarországon című állandó tárlatán bárki megnézheti.

Az ásatást kutatási projektek, intézmények mellett olykor magánszemélyek is támogatják. Az idei és a következő két évre mecénásunk, Böszörményi-Nagy Gergely karolta fel a kutatásokat, és felbecsülhetetlen támogatása révén biztosította, hogy három évig zavartalanul folyhassanak a kutatások.

„Amikor egyszerre ennyiféle húsbavágó változás zajlik a világban, hirtelen minden megkérdőjeleződik. Sokakban felmerülhet, kinek van ideje, kedve, pénze ilyenkor a földtörténeti múlttal foglalkozni. Szerintem sosem volt fontosabb, hogy ismerjük és értsük a bolygó történetét, a jövőnk múlhat rajta. Megtiszteltetés számomra, hogy ilyen inspiráló és fáradhatatlan, a hivatásuk iránt elkötelezett szakemberek munkáját segíthetem a magam eszközeivel.” – osztotta meg velünk Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója.