Hiába, a szarvas esetében még a nyelvünk is téved. Valószínűleg elődeink a névadáskor még nem vették számba a taxonómia és a biológia tudományát. Van valami a fején, mint a kecskének és a marhának, ezt szarvnak hívják, legyen akkor szarvas! Csakhogy ebben az esetben annyit változott a szó használata, hogy tulajdonképpen helytelen az elnevezés, ha szőrszálat akarunk hasogatni.

Nem véletlen, hogy a vadásznyelvben megjelent az agancsár kifejezés, amely már közelebb áll a valósághoz. Az igazság egyrészt a két „fejdísz” (szuperproduktum) anyagában keresendő, másrészt a viselés „intenzitásában”.

Kezdjük a szarvval! Ez a mindenféle alakban pompázó ékesség szaruból van, mely az állat élete végéig növekszik (legyen szó kecskéről vagy akár tehénről). Még azt is lehet látni egyes kecskefélék, valamint juhfajták (vagy fajok, például a muflon) szarván, hogy mennyi idős az egyed. Telente, amikor lelassul a növekedés üteme, és a források is inkább a túlélésre fordíttatnak – semmint a szarv növesztésére –, egy keskeny, de vastagabb gyűrű jön létre. Egyetlen kivétel van, az, amikor nem élethosszig hordja „koronáját” a szarvat viselő. Ez pedig a villásszarvú antilopra jellemző, mely ugyanúgy elveti szarvát, mint a szarvasfélék az agancsot.

Rá is térhetünk akkor a szarvasfélékre. Az agancs már anyagában is eltér a szarvtól, ugyanis ez csontképződmény. Gazdája évente elhullajtja, s nagy erőfeszítéssel újat növeszt a párzási időszakra. Mérete és formája évről évre változik valamennyit, ha sérülés nem éri a gazdáját, legyen szó akár egyetlen csonttörésről.

A fejlődő koronát a bika a környezetből felvett ásványi anyagokon felül a saját csontjaiból táplálja. A dolog külön érdekessége, hogy ő is a bordáját használja „csontritkításra”, ahogy Isten tette ezt Ádámmal, mikor Évát gyúrta neki.

A fejlődés során egy vérerekkel bőségesen ellátott, sérülékeny „barka” borítja az agancsot, mely annak elkészültével lehámlik. Amikor pedig eljön az agancshullajtás ideje, általában tél végén – de ez fajonként változik, hiszen az őzek korábban – az agancstőről leválik a gímszarvas esetén nem ritkán 10 kilogrammnál is nehezebb agancs.

Ahogy írtuk, az esetek zömében ezen díszeket a legények viselik, de olykor-olykor a természet furcsa játéka folytán a nőivarúakon is megjelenhet szarv is, és agancs is.

Kapcsolódó bejegyzések

„Nem altatom el azt, akinek még van esélye az életben maradásra!”

„Az ivartalanítás elengedhetetlen a kóbor állatok számának csökkentése szempontjából!” – Dr. Tóth Szabinával, klinikus állatorvossal beszélgettünk.