Szárazföldi és tengeri élőlények ciklikus eltűnését vizsgálva jutottak a kutatók arra a következtetésre, hogy a földi élővilág tömeges kihalási eseményei nagyjából 27 millió évente következnek be.
Az origo számolt be a New York-i Egyetem friss tanulmányáról, melyből az derül ki, hogy a kihalások nem véletlenszerűen bekövetkező események: ciklikusan követik egymást. A tanulmány megállapítása szerint a tömeges kihalások összhangban vannak a legnagyobb aszteroida becsapódások és a vulkáni tevékenységek felerősödésének időpontjaival.
Előbbire magyarázatot adhat az, az asztrofizikusok által korábban is ismert jelenség, mely során a Naprendszer nagyjából 30 millió évente a Tejútrendszer középső, zsúfolt síkján halad keresztül, és ott nagyobb eséllyel ütközik üstökösökkel.
Utóbbi viszont meglepte a kutatókat, akik vizsgálataik során 8 olyan kihalási eseményt is azonosítottak, mely nagy fokú vulkáni aktivitással magyarázható. Az úgynevezett bazaltáras kitörésekkor nagy mennyiségű láva kerül a felszínre, mely főleg a légkör és a környezet kémiai egyensúlyának megbontásával válthat ki pusztító hatásokat.
Az már korábban is ismeretes volt, hogy a tengeri élőlények nagy részének időről-időre bekövetkező pusztulásában van egy nagyjából 27 millió éves ciklus, azonban korábban nem vizsgálták, hogy a szárazföldi élővilágnál is megfigyelhető-e a jelenség.
A kutatók egy újfajta statisztikai elemzési módszert fejlesztettek ki, mely lehetővé tette, hogy a szárazföldi és tengeri élővilág kihalási eseményeit párhuzamosan vizsgálják. A megfigyelések eredményeképp megállapították, hogy mindkét esetben ugyanaz a 27,5 millió éves kihalási periódus figyelhető meg.
