Egy új tanulmány szerint a világ legnagyobb tavainak és tározóinak több mint felében csökken a tárolt víz mennyisége. Ez a kiszáradás nagyrészt a melegedő éghajlatnak és a megnövekedett emberi hatásoknak tudható be. Az eredmények aláhúzzák e hatások figyelembevételének fontosságát a jövőbeli felszíni vízkészlet-gazdálkodási stratégiákban.
Bár a világ szárazföldi területének nagyjából 3%-át fedik le, a tavak a Föld folyékony felszíni édesvizének 87%-át tartalmazzák. Ezek a tulajdonságok alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat is biztosítanak, és kulcsfontosságú összetevői a globális biogeokémiai folyamatoknak. Ezen előnyök nagy részét a tóvíz tárolása (LWS) modulálja, amely természetesen ingadozhat a helyi csapadék hatására.
Kapcsolódó bejegyzések
A folyók többsége évente legalább egy napra kiszárad
A Föld folyóinak többsége évente legalább egy napra kiszárad egy új tanulmány szerint, amiből az is kiderül, hogy az emberiség több mint fele olyan helyen él, ahol a legközelebbi folyó időszakos.
A közvetlen emberi tevékenységek, mint például a duzzasztás és a vízfogyasztás, valamint a folyamatban lévő éghajlatváltozás azonban egyre inkább veszélyeztetik ezeket a döntő fontosságú vízkészleteket. Jóllehet köztudott, hogy a világ legnagyobb tavaiban és ember által kezelt tározóiban tárolt víz mennyisége fokozatosan csökkent az elmúlt években, különösen az emberi hatásokkal és az éghajlatváltozással kapcsolatos veszteségek mögött álló mozgatórugókat nem ismerjük eléggé.
Fangfang Yao és kutatócsoportja 1992 és 2020 között globális műholdas mérések kombinálása klíma- és hidrológiai évtizedes léptékű LWS-trendek globális adatkészletét állította össze a világ közel 2000 nagy tavára és víztározójára vonatkozóan. Elemzésük révén felfedték a globális LWS széles körű hanyatlását. A megállapításaik szerint e víztestek 53%-a jelentős vízveszteséget szenvedett el az elmúlt 28 évben, összesen mintegy évi 22 gigatonna (Gt) mértékűt.
Kapcsolódó bejegyzések
Az éghajlatváltozás megfojtja a tavakat
A felmelegedés hatására kedvezőtlen hatások indulnak meg világszerte az édesvizű tavakban, ami veszélyezteti az élővilágot és az és az ivóvízkészletet egyaránt.
A szerzők a természetes tavak nettó térfogatveszteségének nagy részét az éghajlat felmelegedésének, a megnövekedett párolgásnak és az emberi vízfogyasztásnak tulajdonítják, míg az üledék okolható a száradó tározók tárolási veszteségéért. Azzal érvelnek, hogy az eredmények alátámasztják annak szükségességét, hogy az éghajlatváltozás és az üledékképződés hatásait be kell építeni a fenntartható vízkészlet-gazdálkodásba.
Becslések szerint a világ népességének csaknem egynegyede él egy nagy, kiszáradó tóval rendelkező medencében.
(Forrás: eurekalert.org)