Az őszi és a téli időszak egyik elmaradhatatlan kelléke. Különlegesen finom íze mellett rendkívül egészséges is, ráadásul számtalan módon elkészíthető. Ősidők óta az emberiség alapvető tápláléka. 2007-ben az év fájának is választották e sokoldalú növényt. Íme az ősz nagy kedvence, a szelídgesztenye!
A szelídgesztenye vagy szelídgesztenyefa (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafaj. Tudományos nevét Philip Miller londoni botanikustól kapta. Ez a különleges fa Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik, és már a történelmi időkben elterjedt az „öreg kontinensen”. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé meghonosították. Nem véletlenül, hiszen fontos tápláléknak számított, ugyanis a magjából lisztet őröltek. Feltehetően a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be.
A szelídgesztenyét már az ősember is ismerte hazánkban, ezt támasztja alá, hogy elszenesedett fáját megtalálták a bükki Hámori-, mai nevén Anna-barlangban. A magyar gesztenye szó valószínűleg szláv közvetítéssel kerülhetett nyelvünkbe, 1200 körül. A 13. században a szelídgesztenye már itthon is meghonosodott. Minden bizonnyal a római ültetvények ma is ide sorolandó maradványai a Börzsöny déli lejtőin, a Nagymaros feletti hegyoldalakon és a Naszály alján zöldellő szelídgesztenye-ligeteink.
Sokféleképpen (fel)használható
A szelídgesztenye virágai kiváló mézelők, így a gesztenyeméz valódi delikátesznek számít.
Termése, a gesztenye a konyhában is felhasználható. A maghéját bevágva piríthatjuk nyílt tűzön, a héjától megtisztítva kandírozhatjuk, főzés után pedig meghámozva készíthetünk belőle pürét, amivel süteményeket és mártásokat ízesíthetünk.
Fontos kiemelni, hogy az ehető szelídgesztenye nem tévesztendő össze a kinézetre hasonló vadgesztenye termésével. Utóbbi fogyasztásra nem alkalmas, sőt mérgező!
Indul a szezon!
A szelídgesztenye szeptember végétől egészen márciusig kapható a piacokon. Vásárláskor azonban érdemes figyelni arra, hogy olyan nagyobb szemeket válasszunk, amelyeken nincsenek sérülések. A jó gesztenye ismérve, hogy fényes, kívülről kissé olajos tapintású, a felülete pedig sima. Ha ez a „vizsgálat” elmarad, otthon is meggyőződhetünk a frissességéről, mégpedig úgy, hogy vízbe tesszük, s ha felemelkedik a felszínre, akkor már romlott. A gesztenyebél ideális esetben krémesfehér színű, húsos és sűrű.
Kapcsolódó bejegyzések
Meatless Monday: a különleges gesztenye
Elmeséljük, mit érdemes tudni a szelídgesztenyéről, és receptet is mutatunk!
Tudta-e?
Korzikán gesztenyesört, gesztenyemézet és lekvárt is készítenek belőle.
A franciák köretként is fogyasztják: az áttört gesztenyét vajon párolt hagymához adják, sózzák, borsozzák, és tejszínnel keverik.
Az angolszász vidékeken pedig szívesen használják töltelékekben, akár hússal kombinálva. Az ünnepi pulykasült töltelékéből kihagyhatatlan!
A gesztenyetermő vidékeken ősszel gyakorta rendeznek gesztenyeünnepet a termés betakarítása után:
- Madeira szigetén október–november fordulóján Curral das Freiras faluban tartanak turistacsalogató gesztenyeünnepet.
- Magyarországon híres az októberi velemi gesztenyeünnep.
- Erdélyben pedig a nagybányai a legjelentősebb.
A szezon beköszöntével fogyasszuk bátran, hiszen amellett, hogy ízletes és finom, számos vitamint is tartalmaz, melyek egészségmegőrző hatásukon túl felkészíthetik immunrendszerünket a téli hónapokra.
Fotók: Canva
