A szabadeuropa.hu tegnap tartalmas interjút közölt Fülöp Sándor volt zöldombudsmannal. A portál megkérdezte őt egy magyar klímaper esélyéről, arról, hogy az Alkotmánybíróság miként viszonyulna klímakérdésekhez szerinte, a hazai környezetvédelmi intézkedések, tervek elégséges voltáról, és még sok egyébről. A beszélgetés legérdekesebb részeit emeljük ki az alábbiakban.
Fülöp szerint a magyar alkotmány modern és előremutató, mivel
„benne vannak a jövő nemzedékek jogai. Ha a bíróság azt látja, hogy a jelen és a jövő nemzedékek egészségéhez fűződő jogokat nem megfelelően biztosítja vagy védelmezi a kormány, kötelessége felemelni a szavát.”
És ebből szerinte az is következik, hogy klímaügyben nem lehet „jogászkodni, mivel „a bőrünkre megy a játék”. Látjuk, hogy sorra dőlnek meg a melegrekordok, hogy iszonyatos energia van a légkörben, egyre nagyobb viharok, villámárvizek, katasztrófák történnek. Hogy éli túl ezt a civilizáció? -teszi fel a kérdést Fülöp.
[A túlélés] első feltétele, hogy az államok mennyire képesek ezt a globális problémát globális szinten kezelni – mert ehhez együtt kéne működniük. De van egy csomó potyautas, aki azt mondja, hogy persze, majd a gazdagok vagy majd a fejlődők. Mindenki másra mutogat.
Ha egy kormány a jövőjére gondol, és szeretné, hogy a magyarság jó helyzetben legyen Európában és a Kárpát-medencében tíz–ötven év múlva is, akkor igenis kötelessége lenne az, hogy hatékonyan hozzájáruljon a klímaalkalmazkodáshoz és a klímavédelemhez. Tervezze, költsön rá. – mondja többek között a szakember.
Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e nálunk jogilag kikényszeríteni drasztikus klímavédelmi lépéseket a politika ellenében, így felelt:
„Az Alkotmánybíróság több olyan környezetvédelmi és környezettudatos döntést hozott már, amelyek miatt még csak nem is lenne esélytelen egy ilyen kereset. Ugyanakkor a kormány azzal védekezne, hogy remek tervei vannak. Igen ám, de hol van a pénz? Hol van az elkötelezettség? Hol vannak az intézmények, amelyek ezt végre is hajtják?”.
Arra a felvetésre, hogy egy klímaper kiindulópontja lehetne, hogy időközben az Európai Unió elvárásai szigorodtak (mert az unió negyven százalékról ötvenötre emelte a kibocsátáscsökkentési célját) határozott igennel felelt.
A konkrét esélyekről, lehetőségekről szólva úgy látja azért nincs, nem volt eddig hazai klímaper, mivel
„Nincs, aki megpróbálja. Magyarországon a kilencvenes évek előtt nem nagyon voltak civil szervezetek…. a kétezres évekre viszont elfogyott a pénz…”
A friss, tavalyi magyar klímatörvényt Fülöp pozitív fejleménynek gondolja, de szerinte „az a szöveg túl rövid” és csupán a „kívánalmak szintjén” mozog, konkrétumok nélkül. „Hogyan érjük el 2050-re a klímasemlegességet? Hol az eljárásrend, a pénz, intézmények, garanciák?” – hoz egy példát véleménye alátámasztására.
Az interjú egy pontján a légszennyezés kapcsán fejti ki véleményét Fülöp Sándor:
„Az, hogy itt élünk Budapesten, nyolc hónapot vesz el a várható élettartamunkból. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség néhány évvel ezelőtt az összes fővárosra elvégezte ezt a számítást.
A városi levegőszennyezés borzasztó nagy probléma. Brit, német, lengyel, cseh, bolgár, román, mindenféle ügyekben született már elmarasztaló határozat. Magyar perben is. De a környezetvédelmi ágazat egyszerűen sehol sem elég erős ahhoz, hogy a gépjármű-, az energiatermelő vagy a szintén nagyon komoly szennyező agrárágazatot meg tudja regulázni.”
A beszélgetésben még szó esett többek között a környezetvédelem területén aktív civil szervezetek tájékozódáshoz való jogáról, a kormányhivatalok szerepéről, a kisoroszi beruházásról, valamint az erdőprivatizációról is.
Arra a kérdésre, hogy miért fontos a közösségi részvétel a környezetvédelmi jogalkalmazásban, összehasonlítva más területekkel, Fülöp így felelt:
„Mindenhol fontos, de a környezetvédelemben a civilek hangja alapvető. Nagyon sokszor ők a titkos megállapodások elrontói, világgá kürtölői. Kell hogy legyen olyan, aki a rövid távú alkukat, a két nap alatt megtérülő beruházásokat megállítsa. A jövő nemzedékeknél és a saját egészségünknél nem a profit csapódik le, hanem a mérges gázok. Kell, hogy ezekért szót emeljen valaki.”
Megjegyezve még azt is: „A fenntartható fejlődés egy háromszög: az üzlet, a társadalom – vagyis a szegénység, energiaszegénység, vízszegénység – és a környezet. Az üzleti oldal ebben a háromszögben nagyon ügyesen összeugrasztja a háromszög másik két csúcsát.”
(Forrás: szabadeuropa.hu Kép: pexels.com)
