A jövő energiarendszerének a hatása a helyi környezeti sokféleségre elsősorban nem attól függ, hogy fosszilis vagy megújuló technológiáról van-e szó, hanem a termelőegységek és a kapcsolódó infrastruktúra mennyiségétől és nagyságától.
A klímaváltozás megfékezése érdekében az emberiség a fosszilis tüzelőanyagokról mindinkább áttér a megújuló energiára. A legfontosabb cél – azaz a 2050-re kitűzött karbonsemlegesség – eléréséhez a megújuló kapacitásokat a jelenleginek a sokszorosára kell növelni. Ez hatalmas földterületeket igényel, és jelentős hatással van a helyi ökoszisztémára. Míg egyes megújuló technológiák – mint például a vízerőművek – környezeti következményeit már korábban széles körben tanulmányozták, addig mások – így az óriási tempóban terjedő, nagy méretű naperőművek – hatásai még mindig nem pontosan ismertek.
Kapcsolódó bejegyzések
Naperőmű-építésben már megelőzzük Ausztriát
Az elmúlt évben kiemelkedően nőtt a napelemek száma hazánkban, ezzel az európai top 10-ben szereplünk, megelőzve Ausztriát.
Jó a klímának = jó a környezetnek?
Egy új, a tiszta energiára való átállás szükségszerűségét nem megkérdőjelező tanulmány az alternatív energiastratégiák és a biológiai sokféleség közötti lehetséges konfliktusokat értékelte, és meglepő következtetésre jutott. A Baylor Egyetem kutatói a különféle energetikai forgatókönyvek által ígért éghajlati előnyök és az értük fizetett ár összefüggéseit vizsgálták, különös tekintettel a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatásokra.
Általános félreértés, hogy ha a megújuló energia az éghajlat szempontjából hasznos, akkor a helyi ökoszisztémára is kedvező hatású – fogalmazott Ryan McManamay, a munkát vezető kutató. A globális éghajlatváltozás elleni fellépést szolgáló megújulós projektek így gyakran úgy valósulnak meg, hogy szinte egyáltalán nem ismerik a helyi biológiai sokféleségre gyakorolt következményeket. Persze az is előfordulhat, hogy a helyi természetvédők nem képesek felmérni a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez szükséges energiaátmenet nagyságrendjét.
A kutatók a tanulmányban öt – különböző klímapolitikai megközelítéseket tükröző – forgatókönyv mentén vizsgálták a kérdést. A legvalószínűbbnek tartott társadalmi-gazdasági fejlődési pályákat kijelölő (a 21. század végéig terjedő) szcenáriók a villamosenergia-termelő technológiák telepítésére vonatkozó alternatív előrejelzéseket is magukba foglalják. A tanulmány tíz különböző energiaforrás – a fotovoltaikus és a koncentrált napenergia, a szélenergia, a vízenergia, a szén, a hagyományos és a nem konvencionális olaj és gáz, valamint a biomassza – ökológiai lábnyomát, illetve lehetséges földhasználati és biodiverzitási hatását értékelte.
Az energiafogyasztás csökkentése a kulcs
Az ökológiai lábnyom megállapítása során figyelembe vették az egyes technológiákhoz fűződő energiasűrűséget, a földhasználati hatékonyságot, valamint az élőhelynek a technológia telepítéséből adódó megváltozására vonatkozó becsléseket. Ez a gyakorlatilag standardizált módszer már összehasonlíthatóvá tette az egyes technológiák nagy mennyiségben való telepítésének biológiai sokféleséggel kapcsolatos következményeit. Annak feltérképezéséhez, hogy milyen biodiverzitási hatások tartoznak az egyes technológiák telepítéséhez, felmérték a lehetséges regionális eltéréseket is, a térbeli modellezést is bevetve. Mindezek alapján végül a tíz különféle energiaforrás, illetve technológia mindegyikére meghatároztak egy összesített biológiai sokféleségi pontszámot.
A nagyrészt az előbbiek által meghatározott egyes forgatókönyvek a várakozásoknak megfelelően jelentős és következetes eltéréseket mutattak a biodiverzitásra gyakorolt hatások tekintetében. A legnagyobb hatást a fosszilis tüzelőanyagok által dominált forgatókönyv mutatta, míg a fenntarthatóságra összpontosító forgatókönyvhöz jóval mérsékeltebb hatás kapcsolódott. A tanulmány szerint a legkisebb hatást a helyi biológiai sokféleségre ugyanakkor egy másik, a kibocsátáscsökkentés szempontjából nem a legkedvezőbb forgatókönyv gyakorolná.
Az egyes forgatókönyveket részletesebben szemügyre véve láthatóvá válik, hogy bár a biológiai sokféleségre legnagyobb hatással levő szcenáriót a fosszilis tüzelőanyagok uralják, a megújulók is szerepet kapnak benne, hogy kielégíthessék a rendkívül magas fogyasztással járó, energiapazarló igényeket. Vagyis a biodiverzitással kapcsolatos hatások sokkal inkább a telepítendő termelőegységek mennyiségétől függnek, mintsem attól, hogy fosszilis vagy megújuló technológiáról van-e szó – következtetett a tanulmány. Ennek megfelelően a fenntarthatóságra összpontosító forgatókönyv biodiverzitási következményeinek kedvezőbb (kisebb) mivolta is nagyrészt abból adódik, hogy ez a pálya a jelentősen javuló energiahatékonyság miatt az energiafelhasználás csökkenésével számol.
Gondolkodj globálisan és lokálisan, cselekedj lokálisan!
Az összesített biodiverzitási hatásokat tehát a feltételezett infrastrukturális fejlesztések kiterjedtsége, így a megújulóenergia-termelő és -tároló technológiák nagyságrendje is kiemelten befolyásolja. A számítások szerint a megújulók közül a legkedvezőtlenebb hatással a biomassza és az energianövény-ültetvények voltak a biológiai sokféleségre. A naperőművek negatív hatása ugyan jóval intenzívebb, de kisebb területen. A fentiek alapján nem meglepő, hogy a várható biodiverzitási hatásokkal nagymértékű összefüggést mutatott a földterületek védettsége, illetve a földhasználat korlátozottsága is. A tanulmány eredményei alapján a helyi földmegőrzési gyakorlatok és energiastratégiák meghatározóbbak a biológiai sokféleség szempontjából, mint a globális társadalmi-gazdasági hajtóerők, amikor az éghajlatváltozás elleni fellépésről van szó.
A tanulmány egyik leghangsúlyosabb pontja az energiahatékonyság fontosságára hívja fel a figyelmet. Az energiahatékonyság növelése óriási lehetőséget jelent a klímaváltozás elleni fellépésben. Pusztán a masszív pazarlás mérséklésével a klímacélok eléréséhez szükséges kibocsátáscsökkentés több mint 40 százaléka lenne elérhető a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint. Ettől azonban jelenleg nagyon messze vagyunk. Az energiahatékonyság javulásának globális ütemét a 2000–2020-as évek átlagának körülbelül háromszorosára kellene növelni ahhoz, hogy legyen esélyünk elérni a 2050-re kitűzött klímasemlegességet.
A klímaváltozás és a biológiai sokféleség drasztikus csökkenését csak az utóbbi időben kezdték el összefüggő problémaként felismerni, noha mindkét jelenségről hosszú évtizedek óta tudnak a kutatók. A két válság csak úgy oldható meg, ha együtt kezelik őket – állította az ENSZ Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platformja (IPBES), valamint a szervezet Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) első közös, történelmi jelentésében. A biológiai sokféleséget mutató természet képes elnyelni az emberi tevékenységek során kibocsátott szén-dioxid nagy részét, de ez a környezetszennyezés és más káros emberi tevékenységek miatt egyre nagyobb veszélyben van. Sőt a természetes szénmegkötő képesség napjainkra úgy meggyengült, hogy az ökoszisztémák leromlása jelentősen hozzájárul a légköri szén-dioxid-koncentráció emelkedéséhez, így a klímaváltozás fokozódásához – fogalmaztak.
Fotók: Canva.com
