Az atomenergia-ipar reneszánszát éli, amit a klímaváltozás és az energiabiztonság iránti növekvő igény, valamint a technológiai óriások és kormányok stratégiai beruházásai táplálnak. Azonban nem mindenki támogatja a felhasználását.
A Makronóm elemzése szerint, az 1950-es és 1960-as években először fejlesztették ki a kereskedelmi célú atomenergiát, a kormányokat elcsábította annak látszólag korlátlan lehetősége. Az atomreaktorok ugyanolyan félelmetes erőket tudtak felszabadítani, mint amilyeneket az atombombák, ám ezzel otthonok millióinak biztosítottak villamos energiát. Mivel egyetlen kiló uránból húszezerszer annyi energia nyerhető, mint egy kiló szénből, ez tűnt a jövőnek.
Az elemzés kiemeli azt is, hogy a technológia félelmet is keltett a lakosság körében, amit igazolt a csernobili katasztrófa, amely 1986 elején radioaktív szennyeződést terjesztett Európa-szerte. Ez széles körű nyilvános és politikai ellenállást szült, és lassította az iparág növekedését. 2011-ben a japán Fukusima Daiicsi erőműben történt újabb baleset ismét felerősítette a nukleáris biztonsággal kapcsolatos aggodalmakat. Japán le is állította az összes reaktorát az incidens után, és azóta csak 12 reaktor indult újra.
Kapcsolódó bejegyzések
Európa megosztott az atomenergiával kapcsolatban
Az éghajlati- és energiaválság megváltoztathatja az országok álláspontját.
Németország úgy döntött, hogy teljesen kivonul az atomenergiából. Más országok visszavonták az új erőművekbe való beruházási terveiket vagy meghosszabbították az elöregedő létesítményeik élettartamát. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint ez 2011 és 2020 között világszerte 48 GW villamosenergia-termelés elvesztéséhez vezetett.
A nukleáris fejlesztés azonban nem állt le, Kínában például 2011-ben 13 atomreaktor működött. Peking számára, amely a gyorsan növekvő villamosenergia-igény kielégítésére törekszik, a nukleáris energia létfontosságú szerepet játszott és játszik ma is. Most pedig úgy tűnik, hogy az ágazat iránti érdeklődés máshol is növekszik. Ennek részben az az oka, hogy a fejlett országok keresik az energiaigény kielégítésének módját, miközben igyekeznek teljesíteni a párizsi megállapodás szerinti kibocsátáscsökkentési célokat.
Kapcsolódó bejegyzések
Az atomenergia mint zöld energia? – Érik a fordulat Európában
Lassan fordul a kocka. A hivatalos szervek is belátják, hogy a nukleáris energia stabil út, és szükség van rá a klímacélok eléréséhez.
Az idei az előrejelzések szerint az eddigi legmelegebb év lesz, ezért egyre nagyobb a nyomás a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Emellett az energiabiztonság kérdése – Oroszország ukrajnai inváziója nyomán – szintén szerepet játszott. Dél-Korea például nemrég elvetette azon terveit, amelyek szerint a következő négy évtizedben fokozatosan leállítja a nagyszámú atomerőműparkját, ehelyett újabbakat fog építeni. Franciaország pedig bár korábban úgy gondolta, hogy csökkentené a nukleáris energiától való függőségét, amely az ország villamos energiájának a 70 százalékát biztosítja, ehelyett nyolc reaktort akar építeni.
Emellett a múlt héten az Egyesült Államok kormánya az Azerbajdzsánban tartott ENSZ éghajlatváltozási konferencián (COP29) megerősítette, hogy 2050-ig meg kívánja háromszorozni a nukleárisenergia-termelést. Jelenleg 31 ország, köztük az Egyesült Királyság, Franciaország és Japán, megállapodott abban, hogy 2050-ig megpróbálják megháromszorozni az atomenergia használatát.
A teljes elemezés a Makronóm publikációjában olvasható.
(Makronóm)
Fotó: Canva
