A Texas A&M Egyetem két kutatójának tanulmánya szerint a Déli-óceánból származó, 23 millió évre visszamenőleg vett üledékmagok betekintést nyújtanak abba, hogy a tengerfenékről kiszabaduló ősi metán hogyan vezethetett regionális vagy globális éghajlati és környezeti változásokhoz.

Az oceanográfusok a magokat – az óceánfenék mélyebb részeiből vett üledékmintákat – vizsgálták az oligocén-miocén korszakból, nagyjából 23 millió évvel ezelőttről, a Déli-óceán csendes-óceáni szektorának Antarktisz melletti területeiről. Az óceánfenék alatt több milliárd tonna szén tárolódik gázhidrátok – vízből és földgázból álló jégszerű kristályok – formájában. A metán múltbeli felszabadulása feltehetően hatalmas földi eseményekkel, például a globális felmelegedéssel és az azt követő éghajlati változásokkal függ össze.

„Az emberek sokáig úgy gondolták, hogy az óceánfenékből felszabaduló metán a légkörbe kerülhet, és közvetlenül hozzájárulhat az üvegházhatáshoz, ami gyors felmelegedéshez, sőt tömeges kihaláshoz vezethet” – olvasható a tanulmányban. „De ez az elképzelés az utóbbi körülbelül egy évtizedben már nem népszerű, mert nincs közvetlen bizonyítékunk a metán felszabadulására a Föld történetében. Emellett a modern megfigyelések azt mutatják, hogy még ha a metángázok fel is szabadulnak, ritkán jutnak el a légkörbe”.”

De a mostani megfigyelésekkel már képesek dokumentálni a múltbeli metánkibocsátást a metánt fogyasztó markerek segítségével. Ezek a „metánevő” anyagok több tízmillió évig megmaradnak az üledékekben – magyarázták a kutatók és így közvetlen bizonyítékot szolgáltathatnak a Déli-óceán különböző helyein történő metánkibocsátásról.

Forrás (enn.com)