A békák ökológiai jelentősége meghatározó, azonban számos veszély fenyegeti őket. Kora tavasszal különösen, amikor családalapítási vágyaiktól vezérelve nagy számban indulnak el szaporodóhelyükre, ám sok esetben útjukat állja az ember. A gázolások, az eltaposások ugyanis olyan mértékben nyirbálják meg a populációt, hogy ez komoly hatással van elterjedésükre, egyes régiókban állományuk túlélésére. Szerencsére egyre több helyen foglalkoznak békamentéssel, a Gerecse környékén például a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület és partnerei, így a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Az SZVTE egyik alapító elnökségi tagjával, Csonka Péterrel beszélgettem.

A hétvégi futásom során lettem figyelmes a tardosi Malom-völgyben lévő horgásztó mellett összegyűlt sokaságra. Terelőhálók, természetszerető emberek és esős, kora tavaszi idő: ez bizony békamentés lesz. Ennek apropóján úgy éreztem, fontos felhívni a figyelmet a megmozdulás jelentőségére és a békák szerepére. Az emberi tényező mellett ugyanis a klímaváltozás hatásaival is szembe kell nézniük a kétéltűeknek, és habár sok esetben az ember felelős a pusztulásukért, a humánus hozzáállás segítheti az egyes populációk túlélését.

Kapcsolódó bejegyzések

Kerti tó: a békák utolsó menedéke?

A kétéltűek közel 370 millió éve élnek a Földön, mi mégis évtizedek alatt a kihalás peremére sodortuk őket. Az állománycsökkenésük Magyarországon is drasztikus ütemben zajlik. Ha a tendencia nem változik, akkor néhány éven belül a legtöbb tájegységünkről eltűnnek. Jó hír viszont, hogy egyénileg is sokat tehetünk a megmentésük érdekében, ha saját kertünkben szaporodó- és élőhelyet biztosítunk számukra.

Miért van szükség békamentésre?

Olyan szerencsés vagyok, hogy a helyi békamentő csapat vezetőjével, Csonka Péterrel beszélgethettem. A szakember elmondta, hogy hazánkban minden kétéltű védelmet élvez. Az emberi jelenlét és a klímaváltozás azonban egyre nehezebb helyzetbe sodorja őket, egyre kevesebb számban jutnak el szaporodóhelyeikre. A Gerecsében és a hegység környékén több olyan terület is van, amely a békák életmódja szempontjából kiemelkedő. A tardosi Malomvölgyi-tó, a tarjáni Szúnyog-tó mellett Oroszlányban, Tatán, Bakonyszombathelyen, Lábatlanban is végeznek mentéseket. Már amennyiben adott a lehetőség.

De miért is kell megmenteni a kétéltűeket? Az élőhelyhasználat, az élővizek használata, a vízbe jutó vegyszerek és hormonkészítmények, az élőhelyek és a levegő száradása, illetve a közúton történő átkelés (a gázolás esélyével) olyan veszélyek, amelyek megritkítják a populációt.

Ezeken felül az enyhe telek sem könnyítik meg az életüket. A vermelési (áttelelési) időszakban hidegre van szükségük. Ez biztosítja számukra, hogy tápanyagtartalékaikat ne kelljen felélniük, és át tudjanak telelni. Ha azonban a békák megébrednek, a tápanyagraktáraik kiürülnek, és nem találnak táplálékot. Egy esetlegesen visszatérő tavaszi hideg elpusztítja őket, így nemcsak a szaporodóhelyre igyekezve pusztulhatnak el, hanem akár már jóval előtte is. A vermelési időszak tehát kiemelt jelentőségű, ha azonban ez a hibernációs időszak megszakad, ez könnyen a békák vesztét okozhatja.

A klímaváltozás számlájára írható az ebihalak kimosódása is. A hirtelen lehulló nagy mennyiségű csapadék következtében kialakuló villámárvizek ugyanis kimossák a szaporodóhelyeket, az ebihalak így nem élik meg a kifejlett egyeddé alakulást.

Emellett a fokozott emberi jelenlét és az erdők túlhasználata sem könnyíti meg a dolgukat. A békák ökológiai jelentősége azonban rendkívül fontos, ugyanis rovarfogyasztó, akár inváziós csigákat is pusztító jelenlétükre fokozottan szükség van. És mint minden élőlény, olyan helyet foglalnak el az ökológiai rendszerben, ami nélkül jelentős ökológiai problémákkal kellene szembenéznünk.

Kapcsolódó bejegyzések

Áttelelő békák a kertben – hogyan segíthetjük őket?

Hogyan segítsük a békák életét a kertünkben, és miért fontos ez?

Mely fajok szorulnak segítségre?

Mondhatnánk, hogy mindegyik, de ez túl általános válasz lenne. Péter elmondta, hogy ez tájegységenként eltérő lehet. A Gerecse környékén az alábbi fajok fordulnak elő (kisebb vagy nagyobb számban):

• Barna varangy: több ezer példányt mentenek meg minden évben, a környék legnagyobb egyedszámú mentett kétéltűje.
• Vöröshasú unka: habár a tájegységre nem jellemző, de mégis akár több száz példányt is megmentenek egy-egy évben.
• Barna ásóbéka: habár csak néhány tucat példánnyal találkoznak, előfordulnak a mentés során.
• Erdei béka: enyhe, esős esték és hidegebb éjszakák lelassíthatják az erdei békát annyira, hogy nemes egyszerűséggel nem tud átugrani a békamentő hálón, így őket is a szaporodóhelyre viszik.
• Pettyes gőte: lokálisan van jelen, a tarjáni Szúnyog-tó környékén fordul elő.
• Zöld varangy: egy-egy példánya megtalálható a mentések során.

Csökkenő állomány

A Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület 2009 óta menti a kétéltűeket a Gerecse tájegységben. Idén Tarján és Tardos mellett Bakonyszombathelyen történik mentés, azonban az évek során egyre több a változó tényező. A barna varangyok esetében a mentés 5–6000 példányt érint, azonban ez a szám területenként változik. Miért fontos ez?

A tatai békamentésre idén már nincs szükség. Az elmúlt 5 évben ugyanis annyira lecsökkent az egyedszámuk, hogy a kezdeti 2000 békából 2023-ra összesen 23 egyed maradt. A klímaváltozás, a kiszáradó környezet, a gázolások, a terület más célú hasznosítása (a lakó- és ipari parkok létesítése) megritkították, majd közel felszámolták a populációt. A hibernációs időszak hőmérsékletének enyhülése különösen nagy gondot okozott a békák számát illetően.

A tarjáni Szúnyog-tó szintén érdekes utat járt be, ám itt pozitív a változás. Habár a kezdetekben rengeteg béka élt a környéken, az elmúlt 4 évben teljesen kiszáradt a Szúnyog-tó, így a szaporodóhely voltaképp megszűnt létezni. Így sem békamozgás, sem szaporodóhely nem volt, ahova szervezni lehetett volna a mentést. Az egyesület azonban idén kicsit rásegített, így a tó vízmegtartása javult. A csapadékmennyiség is elegendő volt ahhoz, hogy az idei év már ideális legyen a békák fogadására.

A Szúnyog-tó érdekessége, hogy a fentebb említett vöröshasú unka és pettyes gőte kuriózumnak számít a környéken. Elszigetelt populációról van szó, ugyanis a területen sehol máshol nem találkozhatunk velük.

Hogyan és hol zajlik a mentés?

Péter elmondta, hogy a békamentéssel a cél nemcsak az állatok életben tartása, hanem a populáció nyomon követése is. Így a békák megszámolása, a fajok monitorozása is komoly jelentőséggel bír.

Nézzük meg, hogyan is épül fel a békamentő állomás!

Először is értelemszerűen olyan helyszín kell, ahol muszáj beavatkozni a békák vonulási útjába. A második szempont az, hogy olyan eszközökre van szükség, amelyek segítik a mentést: karókra, terelőhálókra, vödrökre. Mindez pedig fabatkát sem ér humán erőforrás nélkül, akik a rendszer felépítése mellett az ellenőrzést, a begyűjtést is végzik. Ugyanis a rendszer felállítása után naponta kétszer, csapadékos napokon háromszor is ellenőrizni kell a terelőt. Az első járat kora reggel van (a békák ugyanis nem hétalvók), csapadékos időben napközben is szükséges az ellenőrzés, a harmadik járat pedig naplemente után indul, és gyűjti be a békákat.

Hogy miként is működik ez? Ha van elegendő ember az ellenőrzésre és a mentésre, akkor a mentés az időjárási viszonyokhoz igazodva történik. Amennyiben kicsit enyhébb az időjárás, és még csapadékot is jósolnak, elindul a békahullám, ezáltal a mentésre is szükség lesz. Mielőtt a békaterelők a helyükre kerülnének, az egyesület meghirdeti a mentést, ahova általában elegendő segítő érkezik.

Az első lépés a terelőrendszer megépítése!

Minden évben a tavasz kezdetén, a békák vonulásának kezdete előtt az önkéntesekkel a közút mellett egy terelőrendszert építenek ki. 50 cm magasságig az erős fóliát vagy a sűrű szövésű terelőhálót leássák, és karókkal biztosítják. További megerősítésként a terelőhálót tűzőgéppel is a karókhoz rögzítik.

A gyűjtővödröket az éjszaka a terelőrendszerhez érkező állatok ideiglenes fogságba ejtéséhez a terelő erdő felőli oldalára, nagyon szorosan a hálóhoz, a földbe ássák úgy, hogy a közlekedő állatok beleessenek. A vödröket egymástól max. 12–15 méterre helyezik el.

A mentés

A mentést, vagyis a terelőrendszer ellenőrzését, a kétéltűek összegyűjtését és az úton való átszállítását a vonulási időben minden kora reggel és este (naplemente után) elvégzik. Kézzel, egyesével óvatosan helyezik át a kétéltűeket egy szállítóvödörbe. A határozásra és a számolásra is ekkor kerítenek sort. A gyűjtés befejezése után közvetlenül a Malom-tóba szállítják át az állatokat, és ott engedik őket szabadon. A gyűjtés során rögzítik az állatok faj- és egyedszámát is. 

A mentés során a békákon kívül időnként más fajokkal (lábatlan gyíkkal, fali gyíkkal, zöld gyíkkal) is találkoznak, sajnos sokszor elütve is. Ezeket a fajokat is rögzítik.

A vonulás végeztével a terelőrendszert lebontják, hogy ezek később az állatok szabad mozgását ne akadályozzák.

A segítők rendszeresen összeszedik a szemetet is, amiből sajnos igen sok van a környéken. Ez több zsáknyi szemetet jelent minden évben, és aki már járt például a Malomvölgyi-tónál, tudhatja, hogy az erdő közepén ez igen lelombozó látvány.

A segítők egy táblázatban vezetik a békák faját és számát, így tudnak teljes képet kapni a helyi kétéltű-populációról.

Miért ne fogd meg a békát?

Habár a gyakorlott békamentők jól tudják, fontos elmondani, hogy a békák fogdosása nem a mi egészségünknek, hanem a kétéltűekének árthat. Az ember bőrén ugyanis sokkal több vegyszer van, mint az erdőben élő állatokén, ami, ha rájuk kerül, komolyan árthat neki. Ezért kesztyűben érdemes megfogni a békákat. Emellett arra is ügyelni kell, hogy mindezt óvatosan tegyék, ne menjenek be a védőháló mögé, ugyanis a békák az avarban és a földben is elbújhatnak, így a mentésnek könnyen taposás lehet a vége.

Fontos az is, hogy ne csak az úton vigyék át a békákat, hanem egyenesen a szaporodóhelyükre segítsék őket, ugyanis így biztosítható, hogy a békák épségben átjutnak.

Békamentő lennél? Így lehetsz az!

Ha a természetszeretők, a természetért, az élőlényekért tenni akarók táborát erősíted, jó eséllyel felkeltettem az érdeklődésed. Az ország több területén is zajlik békamentés, ahová csatlakozhatsz. Ha kifejezetten a Gerecse környékén élsz, a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület e-mail-címén jelentkezhetsz segítőnek.

Az egyesülethez köthetők a környék madárgyűrűzései, a madárvárta működtetése, a fehér gólya, a parti fecske és a gyurgyalag védelme, a Tatai Vadlúd Sokadalom, az ürgevédelem vagy az énekesmadár- és a ragadozómadár-védelem is.

Az ilyen megmozdulások a felnőttek számára is érdekesek, de gondolj bele, milyen tudást és értéket adnak a gyerekeknek! A természet ismerete mellett jó adag felelősségtudat és környezeti tudatosság is belekerül a batyujukba, ami a klímaváltozás elleni harcban több mint fontos. Ha teheted, csatlakozz egyénileg vagy családoddal az élőlények megmentésére szervezett megmozdulások egyikéhez!