A biológiailag lebomló műanyagokat úgy tervezték, hogy egy adott közegben (pl. vízben, talajban, komposztban) biológiai – főként mikrobiális – hatásra (baktériumok, gombák, algák stb. által) észszerű időn belül lebomoljanak. Ezek a műanyagok olyan kémiai adalékanyagokat tartalmaznak, amelyek arra ösztönzik a mikroorganizmusokat, hogy a műanyagból táplálkozzanak, enzimjeik segítségével megbontsák a műanyag molekuláris kötéseit. A lebomlási folyamat során jórészt víz, szén-dioxid és biomassza keletkezik.

A teljes lebomláshoz szükséges idő általában az anyagtól, a környezeti feltételektől (pl. a hőmérséklettől, a nedvességtől, a páratartalomtól, az oxigén mennyiségétől), valamint a lebomlás helyétől függ. Néhány biológiailag lebomló műanyag komposztálható is, de nem mindegyik.

A biológiailag lebomló műanyagok előnyei

A biológiailag lebomló műanyagoknak a hagyományos műanyagokkal szemben több előnyük is van. Csökkenthetik a hulladéklerakókba vagy -égetőkbe kerülő hulladék mennyiségét. Előállításuk gyakran kevesebb energiát igényel, mint a hagyományos műanyagoké. Ez azt jelenti, hogy kevesebb – a légkört károsító – üvegházhatású gáz keletkezik. A lebomlásuk során pedig nem vagy csak alig szabadul fel káros anyag.

A biológiailag lebomló műanyagok hátrányai

Sajnos nem egyértelműen előnyös a használatuk. Ha például a lebomlás csak részleges, ez még károsabb is lehet a környezetre nézve annál, ha a műanyag sértetlen maradt volna. A kisebb darabok (az úgynevezett mikroműanyagok) szennyezhetik a talajt, bekerülhetnek a vizekbe, a táplálékláncba. Mindemellett megtévesztően hatva ráerősíthetnek az „egyszer használatos gondolkodásmódra”, ezáltal a fogyasztók olyan környezetbarát gyakorlatokról mondhatnak le, mint a hulladékszegény életmód vagy az újrahasznosítás. Ezeken kívül általában drágább előállítani őket, mint a hagyományos műanyagokat.