Tovább követjük a biológiailag lebontható műanyagok útját és működésüket, így ellátogattunk a Profikomphoz, Magyarország egyetlen cégéhez, amely biopolimerek komposztálásával is foglalkozik. Láttunk bomlásnak indult plasztikvillát, bioműanyagból készült komposztban fejlődő palántákat, és nyomon követhettük a teljes hasznosítási folyamatot. És még egy ipari megoldásokkal felvértezett otthoni, lélegző komposztálódobot is megvizsgáltunk.
Technológia és tudás
Biopolimerekkel foglalkozó cikkeink kapcsán már előtérbe került a Profikomp. Ezúttal a cég gödöllői innovációs, demonstrációs és képzési központjába látogattunk el. A cég több mint 20 éve foglalkozik biológiai hulladékkezeléssel, székhelyük a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem külső tanszéke is, amelyet dr. Aleksza László vezérigazgató vezet. Nem véletlen, hogy a K+F nagy hangsúlyt kap a vállalat életében, több pilot projektjük folyik, melyekbe folyamatosan bevonják az egyetemistákat.
Beszélgetőpartnerünk, Jenei Csaba, a Profikomp Biopolimer Üzletágáért felelős projektmenedzsere kiemelte, hogy a biológiai úton lebontható termékek tulajdonságait jól kell ismernünk, mert ha a célnak megfelelően használjuk őket, hasznos termékekként és később értékes hulladékokként tekinthetünk rájuk. Magyarországon jelen pillanatban 300 000 tonna/év komposztálókapacitás van kiépítve, többnyire központosított, nagy hulladékfeldolgozó üzemek formájában, de nem feltétlenül ez az egyetlen útja a feldolgozásnak. Bár folyamatosan merülnek fel kérdések a biológiai úton lebontható plasztikok témakörében, az emberek nyitottak a szakszerű hasznosításra. Csaba úgy véli, hogy még nem feltétlenül adottak a feltételei annak, hogy ezek a műanyagtípusok az ipari rendszerekben komposztálásra kerüljenek. Az egyes begyűjtőrendszerek még nem adnak pontos iránymutatást arról, hogy az egyes műanyagtípusok melyik gyűjtőedénybe kerüljenek a szelektív hulladékgyűjtés során.
Kapcsolódó bejegyzések
Vigyázó szemetek a komposztálható műanyagra vessétek!
A műanyagtörvénnyel még nagyobb hangsúlyt kapnak a lebomló műanyagok. Utánanéztünk, hogyan lehet őket komposztálni, és milyen területeken nyújtanak valós alternatívát.
Viszont ki kell emelni egy dátumot, 2023. december 31-ét. Ezután a gyakorlatban is biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy mindenki elhelyezhesse a komposztálható hulladékát egy erre dedikált gyűjtőedényben, vagy biztosítani kell a hozzáférést a közösségi, ill. az otthoni komposztáláshoz. Ausztriában, Svájcban és Olaszországban remekül működik a komposztálható hulladékfrakciónak a szelektív gyűjtése és biológiai hasznosítása (pl. komposztálással vagy rothasztással), az azonban még nyitott kérdés, hogy pontosan milyen típusú hulladékokat engednek majd a gyűjtőedényekbe. A Profikomp technológiájával a lakossági zöldhulladékot, a konyhai hulladékot és az ételmaradékot, valamint a tanúsítvánnyal rendelkező, komposztálható műanyagokat egyaránt fel lehet dolgozni. Így a Profikomp azt reméli, hogy az otthoni „komposztkukánkba” majd a biológiai úton lebontható műanyagokat is elhelyezhetjük.
Bomló műanyag villa
Saját laborjuk van, amelyet a komposztalapanyagokra, a termésnövelő anyagokra és a talajokra specializáltak. Mai napig jelen vannak a piacon olyan termékek, amelyekről azt kommunikálják, hogy lebomlóak, valójában azonban nem azok. Ezért a különböző alapanyagokat megvizsgálják, mielőtt megkezdődne a komposztálásuk. Ki kell emelni az MSZ EN 13432-es szabványt. Azok a termékek, amelyek e szabványnak megfelelnek, és erről tanúsítványuk van, bizonyíthatóan és biztosan 100%-ban komposztálhatóak ipari vagy otthoni körülmények között.
„Jelen pillanatban még szükség van a laborra és a folyamatos minőségellenőrzésre, vizsgálatokra, mert sajnos még tisztulnia kell a szóban forgó termékek piacának.”
Csaba megmutatott egy kereskedelemben kapható, komposztálható evőeszközt, amely 8 hetet töltött a komposztálóban. Még csak le sem darálták, pusztán az ipari komposztálóba került, ahol magas hőmérsékleten tartották, ezért bebarnult, valamint apró darabokra esett szét, vagyis dezintegrálódott. A bioműanyagok piacán nagy károkat okozott a nem biológiailag lebomló, pusztán mikroműanyag részekre széteső, oxo-degradálható műanyag. Ezt a műanyagos és hulladékos szakma régóta ellenzi. Nagy megelégedésre július 1-jével az ilyen típusú műanyagok forgalmazása is meg lett tiltva.
Az oxo-degradálható műanyagokkal szerzett negatív tapasztalatok miatt bizonyára sokan ezeket a villamaradékokat látva is azt hinnék, hogy a villa csupán apró mikroműanyag részecskékre esett szét, holott ez nem igaz. Az ujjaimmal szét tudtam nyomni az „evőeszköz-maradék darabkáit”, ennek következtében homokszerű, szemcsés anyagra porlott szét. Csaba elmondta, hogy az, amit eredményként látok, már csak egy magnéziumásvány, amely a természetben is megtalálható, a bioműanyagok esetében pedig a gyártás során alkalmazott töltőanyag.
Műanyagban növekvő palánták
Nemcsak a bioműanyagokat, hanem a belőlük készült komposztot is vizsgálják egy speciális növénylaborban, a fitotronban. Fontos tudni, hogy a komposztot is el lehet rontani. Ha nem jó minőségű, vagy nem zajlik le teljesen a folyamat, akkor árthatunk vele a növényeknek.
Az egyik kísérlet során különböző arányokban keverték hozzá a talajhoz a biopolimerből készült komposztot, és figyelték, hogyan fejlődnek a növények. Saját szememmel láttam, hogy a kontrollcsoport már sárgult, míg a komposzttal táplált növények zöldelltek. Egy haszonnövénynek azonban nemcsak a nagysága vagy a tömege, hanem – elsősorban – az íze, az illata és a beltartalma számít, főleg akkor, ha élelmiszer célú növénytermesztésről van szó.
„A kollégákkal végeztünk egy vaktesztet. Termesztettünk szabadföldben paradicsomot: az egyik nem kapott semmiféle kezelést, a második műtrágyázva lett, a harmadik pedig komposztkeveréket kapott. A vakkóstolón a kollégák 80–90%-a a komposztos paradicsomot találta a legfinomabbnak. Ez is mutatja, hogy van elég értékes tápanyag az ipari méretben előállított komposztokban is!”
Hogyan lesz a műanyagból termőföld?
A feldolgozás egyik alapja a tiszta hulladékáram. Ehhez pedig arra van szükség, hogy jól meg tudjuk különböztetni a biológiai úton lebontható, és a nem lebontható termékeket. Egyelőre még a többi műanyag terméken is vadászni kell a „háromszögjelölést”, és még nincs egységes, jól látható jelölés a bioműanyagokra sem. Ez utóbbi megoldására már létrejött egy kezdeményezés: egy nagyobb, jól értelmezhető logóval akarják ellátni őket. Csaba is úgy véli, hogy a helyes használathoz szükséges lenne az egyértelmű jelölés és a figyelemfelkeltés.
A gödöllői központjuk hátsó részén üzemel egy demonstrációs komposztálótelep. Ezen mutatják be a folyamatokat, de a mindennapokban is használják. Sőt ez a konténeres komposztáló volt kint a 2019-es Sziget Fesztiválon is. Mi egy filmforgatásról származó hulladékon, valamint egy lebontható műanyag előállítása során keletkezett gyártási hulladékon láttuk működni a rendszert.
A filmforgatás azért ideális kutatási terület, mert zárt rendszerben könnyen le tudták cserélni a stáb étkeztetése során alkalmazott étkészleteket komposztálható alternatívákra, és a hulladékot külső „szennyezés” nélkül tudták komposztálásra küldeni. Jelentős mennyiségű étel- és italcsomagolást, valamint ételmaradékot lehet így megmenteni attól, hogy szemétlerakóba vagy szemétégetőbe kerüljön.
Elsőként ledarálják a hulladékot, majd speciális adalékokkal és struktúraanyagokkal keverik össze, így kerül az érlelőkonténerbe. Itt 8 hetet tölt el, majd 4 hét utóérés következik. A kész terméket még lerostálják, és ha esetleg vannak nem teljesen lebomlott vagy nagyobb darabok, ezek visszakerülnek a folyamat elejére. A kész komposztterméket az érés után akár a szilárd burkolaton is tárolhatják. Itt is, és az intenzív komposztálás során is speciális Gore Cover lélegző membrántakarót használnak.
„Ez a membrántechnológia ugyanaz, mint ami a túrakabátokban, -cipőkben van. Két réteg szövött poliészter között van az e-PTFE membrán, amelyen mikropórusok találhatók. Ezeken keresztül átáramolnak bizonyos anyagok. A membrán a vízpárát átengedi, de a cseppeket már nem, ugyanígy a szén-dioxid átszivárog, de a szagok bennmaradnak. Így a környezetet kevésbé terheljük, ugyanakkor a takarómembrán alatt optimálisabbak a körülmények a komposztáláshoz, éréshez.”
Télen is 70–80 °C van a komposztálóban
Az ipari komposztálás egyik kulcsa a magas hőmérséklet. A telepen ezt műszerrel mérik, a változása folyamatosan követhető az irányítástechnikai szoftvernek köszönhetően. Minimálisan 60 °C szükséges ahhoz, hogy a makacsabb bioműanyagok bomlásnak induljanak, de más előnye is van a magas hőfoknak. Ilyen magas hőmérsékleten sterilizálódás történik, gyakorlatilag az összes veszélyes kórokozó elpusztul. Ezzel a rendszerrel akár az állati hulladékokat (pl. vágóhídi maradékokat) is könnyedén, hatékonyan lehet ártalmatlanítani.
Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon hideg időben jelentkezik-e valamilyen üzemeltetési nehézség vagy probléma, de Csaba felvilágosított, hogy ekkora volumennél és a technológiának köszönhetően semmilyen fennakadás nincs. Sőt a kemény telek ellenére az USA északi államaiban és Kanadában ugyanilyen módszerekkel üzemelnek a hatalmas komposztálótelepek.
„Ez a technológia télen is vígan elketyeg 70 °C-on, de ha belegondolsz, komposztkazánok is léteznek, ahol a keletkező hőenergiával még épületeket is fűtenek.”
Könyékig túrtunk a komposztban
Amit a laborban üvegedényekben láttunk, azt az udvaron már zsákokba rakodva. Ez a bizonyíték arra, hogy a technológia élesben is működik. Fel volt sorakoztatva szarvasmarhatrágya, szennyvíziszap és bioműanyag komposzt, de gyakorlatilag semmi különbség nem volt köztük. Tapintásra föld állaguk volt, szagukban sem volt semmi kellemetlen: gombás, ázott, erdei földre emlékeztettek. Csaba elmondta, hogy a különböző forrásból származó komposztokat akár össze is keverik, és kiváló minőségű komposztként értékesítik.
Ezt az aprítógépet és komposztkonténert egy traktorral kiegészítve igazából 2–3 ember napi pár óra munkával tudja működtetni. A cikk elején beszéltünk arról, hogy a most létező komposztüzemek nagyok, hosszú logisztikai lánc vezet hozzájuk. De egy ilyen rendszer könnyedén feldolgozza több kisebb település vagy akár egy kistérség komposztálható hulladékát. Csaba és a Profikomp – annak ellenére, hogy nagy létesítmények telepítésében rendelkeznek a legtöbb, több mint 90 referenciával – úgy vélik, a jövő biohulladék-kezelését lokálisan, decentralizáltan kell megoldani.
Ipari technológia a ház körül
Új termékük a lélegző komposztálódob, amelynek ipari szabadalma van. A forgatható hordóra emlékeztető dob az udvaron volt kiállítva. A már bemutatott légáteresztő membrántakaró borítja, amely benntartja a szagokat, de kiengedi a gázokat. Forgatható, és két részre van osztva, így éves szinten akár 5 tonna biohulladékot képes feldolgozni, amelybe beletartozik az ételmaradék és akár a biológiai úton lebontható csomagolóanyag is. A dob fel van szerelve hasonló érzékelővel, mint az ipari komposztálók, és applikáción keresztül lehet szemmel tartani a bent zajló folyamatokat. Nagy előnye, hogy rövid idő alatt jó minőségű komposztot állít elő, szagoktól és rágcsálóktól mentesen.
Világpiaci bevezetése folyamatban van, és több változatban lehet majd rendelni. Lesz olyan, amelyhez jár aprítógép, valamint olyan is, amelyet napelem működtet. De a fő cél az, hogy egy vagy több háztartás, intézmény könnyedén és környezetbarát módon, professzionálisan kezelhesse a biohulladékát.
Fotók: Greendex, Molnár Csaba
