Az amerikai Energiaügyi Minisztérium Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumának (Berkeley Lab) és a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemnek (UC) kutatócsoportja megtalálta a módját annak, hogy a biológiailag lebomló műanyagokat ténylegesen eltüntessék. Bár a biológiailag lebomló műanyagokat a műanyagszennyezés elleni megoldásként hirdetik, a gyakorlatban nem úgy működnek, ahogyan azt reklámozzák.
A biológiai lebonthatóság nem egyenlő a komposztálhatósággal.
mondta Ting Xu, a tanulmány társszerzője és a UC Berkeley polimerológusa a Science Newsnak.
A természetet tanulmányozva Xu és csapata egy olyan eljárást fejleszetett ki, amely a biológiailag lebomló műanyagokat csupán hővel és vízzel hetek alatt valóban lebontja. A Nature című szaklapban szerdán közzétett eredmények döntő jelentőségűek lehetnek a műanyagszennyezés problémája szempontjából.
A természet az enzimeket használja a dolgok lebontására – és még ha meghalunk is, az enzimek hatására a testünk természetes módon lebomlik, ezért ennél a tanulmánynál azt kérdeztük magunktól: ‘Hogyan tudják az enzimek biológiailag lebontani a műanyagot, hogy az a természet része legyen?”.
mondta Xu a Berkeley Labnek.
A kutatók a polimájsavnak vagy PLA-nak nevezett poliészterre összpontosítottak, amelyből a legtöbb komposztálható műanyag készül. Az új eljárás során poliészterevő enzimeket ágyaznak a műanyagba, miközben az készül. Ezeket az enzimeket egy egyszerű polimerburkolat védi, amely megakadályozza, hogy az enzim kibogozódjon és használhatatlanná váljon. Amikor az enzim hő és víz hatására leveti polimerburkát, és elkezdi a műanyag polimert építőelemeire bontani (a PLA esetében tejsavvá redukálja, amely a komposztban lévő talajmikrobákat táplálhatja), a polimerburkolat is lebomlik.
A kutatók megállapították, hogy az általuk módosított műanyagok 98 százaléka kis molekulákká alakult át, és nem hagytak maguk után mikroműanyagot. Szobahőmérsékleten a műanyagok körülbelül egy hét után 80 százalékban lebomlottak. Az ipari komposztálás magas hőfoka mellett a műanyagok még gyorsabban lebomlottak. Néhány nap múlva meleg csapvízben is eltűntek.
A kutatók az új technológiai gyakorlati alkalmazására is nagy hangsúlyt fektetnek, Aaron Hall, a tanulmány másik társszerzője, a UC Berkeley egykori doktorandusza, céget alapított e műanyagok kereskedelmi célú fejlesztésére. Xu úgy véli, hogy az eljárás alkalmazható lenne különböző típusú poliészter műanyagokra és különböző újrahasznosítási problémákra is, például komposztálható ragasztó kifejlesztésére az elektronikához.
(EcoWatch)
(fotó: pexels – RF._.studio )
