A klímavédelmi intézkedések egyik alappillére a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. Ennek egyik kiváló módszere lehetne a CCS (Carbon Capture and Storage) technológia, amely legfőképpen a különböző ipari folyamatok során keletkező nagy tisztaságú szén-dioxid megkötésére és eltárolására nyújtana költséghatékony megoldást. Ennek megvalósítása azonban több téren is elmaradást mutat mind itthon, mind az Európai Unióban. Szabó Zoltán, a kontinens egyik legmodernebb biofinomítóját üzemeltető Pannonia Bio Zrt. fenntarthatósági tanácsadója régóta foglalkozik a kérdéssel. Vele beszélgettünk a technológiáról és az ezzel kapcsolatos hazai lehetőségekről. 

Hogyan képzeljük el pontosan ezt a technológiát? 

Röviden arról van szó, hogy kivonjuk a légkörben található szén-dioxidot és eltároljuk. Ez a gyakorlatban azonban egyáltalán nem ilyen egyszerű, ugyanis a szén-dioxid a levegőben igen kis koncentrációban van jelen, emiatt nehéz összegyűjteni, így pedig nagyon drága lenne az eljárás. Léteznek azonban olyan iparágak, például biogáz-előállítók, biofinomítók vagy akár sörfőzdék, likőrgyárak, ahol fermentációs folyamatok zajlanak. A fermentációs folyamat során felszabaduló szén-dioxid, amit a növény korábban megkötött, könnyen megfogható, ráadásul 99%-os tisztaságú. Ez a szinte teljesen tiszta anyag a folyamat során egy csövön keresztül visszakerül a légkörbe, de ha a megkötés mellett döntünk, akkor következik az a kérdés, hogy mit kezdjünk vele. 

Nevetőgázzal száguld az emberiség a klímakatasztrófa felé

Milyen lehetőségek vannak a megkötött szén-dioxid felhasználására? 

Rövid távú megoldásként különböző termékekben lehetne hasznosítani, például üzemanyagot készíteni belőle vagy éppen szénsavas üdítőitalokhoz adni. Utóbbihoz egyébként jelenleg is a földgáz melléktermékeként bányásszák a szén-dioxidot, azonban ebben az esetben az ital elfogyasztása során ugyanúgy visszakerül a szén-dioxid a légkörbe. 

Ennél már az is jobb, ha a szén-dioxid hosszú távra visszakerül a föld alá?

Igen, mindenképpen jobb a klímának. Akár ezer évekre is, de addig mindenképp, ameddig létre nem jönnek azok a technológiák, amelyekkel a szén-dioxidot gazdaságosan hasznosíthatjuk. A gáz halmazállapotú anyag föld alá préselése egyébként egyáltalán nem új technológia, az olaj-, illetve a gáziparban évek óta használják. Gyakorlatilag ez úgy nézne ki, hogy a megfogott szén-dioxid egy csőhálózatban eljutna a megfelelő geológiai lerakóhelyre – mondjuk, egy üres gázmezőhöz –, majd a föld alá sajtolva ott is maradna akár örökre. Ráadásul a szén-dioxid-molekula nagyobb, mint a földgáznak nevezett metán, így még kevésbé tud kiszökni a föld alól. 

Mi az oka akkor annak, hogy a klímavédelmi célok ellenére sem halad előre ennek a technológiának a kifejlesztése? 

Mert drága. Hogy számokat mondjak: a szén-dioxid tonnánkénti megkötése és letárolása több száz vagy akár több ezer euróba kerülne, ami azért igen nagy tétel. Összehasonlításképpen az ETS-rendszerben 100 euro alatti tonnánkénti költségek vannak. A fermentációs iparágak színre lépésével viszont már közel nem kerül ennyibe, hiszen gyakorlatilag nincs költsége a szén-dioxid megkötésének, csak a szállítás és a letárolás költsége marad.

Ha jól értesültem, Amerikában már nemcsak technológiai, hanem gazdasági alapja is van a technológia működésének.

Tavaly az amerikai kormányzat elfogadott egy inflációcsökkentési tervet, amelynek a keretén belül pénzügyileg támogatják a technológiát. Amerika tehát lépett, a fermentációs iparágak elkezdték ezt a technológiát alkalmazni, és egy-két éven belül több millió tonna szén-dioxidot fognak a föld alá sajtolni. Európában ez lassabban megy, de ide is el fog jutni a történet.

Milyen előnyöket jelent ez Amerikának Európával szemben? 

Egyrészt ők ezzel nagy lépést tettek klímavédelmi szempontból. Másrészt egyre szigorodnak a szabályozások, az ipari létesítményeknek egyre több pénzébe fog kerülni a légkörbe bocsátott szén-dioxid. Így ha már létezik egy kiépült infrastruktúra, például csőhálózat a szén-dioxid szállítására, akkor a CCS-t alkalmazó vállalatoknak versenyelőnyük lesz a többiekkel szemben. Ez az infrastruktúra – amelynek vélhetően nagyobb szerepe lesz a jövőben, mint a földgázhálózatnak – kezd már kiépülni Amerikában, Európában pedig egyelőre még nem. Ennek olyan szén-dioxid-intenzív iparágakra is hatása lehet, mint az acél- vagy a cementgyártás.

Az Európai Unióban hol tart most ez a kérdés? 

Napirenden van a téma Brüsszelben, és egyre inkább prioritást kap. Vannak források, és csak döntés kérdése, hogy ezeket az EU hova allokálja, mire költi. Van egy úgynevezett Innovációs Alap, amelyből CCS technológiai megoldások megvalósítását is támogatják. 

Első lépésben azonban ki kellene alakítani egy szabályozói környezetet arra, hogy a szén-dioxidnak legyen piaci ára, mert ha ez megvan, akkor az üzleti szektornak is megéri beruháznia. Úgyhogy tulajdonképpen az Európai Unióban egy életképes üzleti modellt kellene erre létrehozni. Sajnos ez elég lassan halad, és csak remélni tudom, hogy minél hamarabb eljutunk idáig.

Hogyan vonhatók be ebbe az EU különböző országai? Magyarországnak milyen szerepe lehet a történetben? 

Országonként eltérőek az ipari és a geológiai adottságok, az Európai Unió országai között sokszor elég nagyok az eltérések. Magyarország geológiai adottságai ebből a szempontból nagyon jók. Azt mondják a geológusok, hogy szinte bármennyi szén-dioxidot el tudnánk tárolni, sőt, bértárolásra is lenne lehetőség más, gyengébb adottságokkal rendelkező országok számára. Ilyenekből van bőven. A másik, hogy itt van nekünk a Pannonia Bio, amely egy világszínvonalon versenyképes ipari szereplő, és gyakorlatilag 99%-os tisztaságú szén-dioxidot tud biztosítani. 

Mivel foglalkozik ez a vállalat, és hogyan kapcsolódik a szén-dioxid-megkötéshez? 

Egy világszerte elismert, innovatív biofinomító vállalat vagyunk, ami ezt az iparágat egyre inkább a fenntarthatóság irányába viszi. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy növényi terméket, gabonát dolgozunk fel, amelyből üzemanyag (bioetanol), gyógyszeripari alkohol, különböző biokémiai alapanyagok, növényi talajjavító, növényi fehérjék, hús helyettesítő fehérjekoncentrátumok, állateledelek, olaj és más termékek készülnek. A folyamat része a fermentáció, ami közben a növény által korábban megkötött szén-dioxid visszakerül a légkörbe. A szénnek ezt a körforgási ciklusát tudnánk megszakítani a 99%-os tisztaságú szén-dioxid megfogásával. Így tehát a növények által megkötött szén-dioxid folyamatosan kivonódna a légkörből, és a föld alá kerülne.

Ha számszerűsítünk, akkor mennyi szén-dioxidot lehetne így a Pannonia Bio segítségével kivonni a légkörből? 

Jelen pillanatban 400 ezer tonnát évente. Ez a mennyiség két év múlva a félmillió tonnát is elérhetné. Magyarország éves szén-dioxid-kibocsátása 50 millió tonna körül van, tehát jól látszik, hogy a fermentációs iparágak a szén-dioxid megkötésével jelentős lépéseket tudnának tenni a klímasemlegesség felé. Tehát a CCS technológia az ország érdeke is mind klímavédelmi, mind iparfejlesztési, mind pedig gazdaságpolitikai oldalról. Ezeket az érdekeket pedig Brüsszelben lehet, sőt, kell is képviselni.