A dezurbanizáció a városfejlődés harmadik szakasza, a városi lakosság egy részének vidékre költözése. A népességnövekedés súlypontja áthelyeződik a falvakba. Ennek eredményeként a zsúfolt, szennyezett nagyvárosi régiók (a nagyvárosok és az elővárosaik) népessége csökken. Ezzel szemben a falusias, „érintetlen” térségek vonzereje, lakosságszáma növekedésnek indul.

Az okok között lényegesek a városi élet kellemetlen velejárói: pl. a zaj– és a levegőszennyezettség, a zsúfoltság, a gyakran rossz közbiztonság. Vidéken, a falvakban pedig általában szép a természeti környezet, kisebb a szennyezés mértéke, valamint jobb a közbiztonság.

A közlekedési lehetőségek bővülése, az informatika és a tömegkommunikáció innovációja, valamint a kisebb falvak infrastrukturális fejlődésének vonzereje is elősegíti a dezurbanizáció folyamatát.

A dezurbanizációt serkenti az a körülmény is, hogy a foglalkoztatottak nagy része már nem a nagy népességkoncentrációt igénylő iparban dolgozik, hanem a tercier szektorban (a szolgáltatások területén) vagy a K+F-ben (a kutatásban és a fejlesztésben). Ez lehetővé teszi a városon kívüli komfortos életet, valamint a távmunka lehetősége is megkönnyíti a vidékre történő kitelepülést.