Sokan nem is gondolnák, hogy a talajvizek állapota kritikus pont mindennapi életünkben. Manapság egyre több kutatás megerősíti, hogy a talajban található víztartó rétegek lassan teljesen eltűnnek, ami hosszú távon végzetes következményekkel járhat. Milyen trendekkel kell számolni ezzel kapcsolatban? Hogyan lehetne megelőzni, illetve visszafordítani a kiszáradást? Cikkünkben ezeknek a kérdéseknek járunk utána.

Honnan származik az ivóvizünk?

A Földön található vízkészlet közel 97%-át a tengerek, óceánok vize teszi ki, ezek magas sótartalmuk miatt fogyasztásra alkalmatlanok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne őket valamilyen módon mentesíteni a sótól. Erre nyújthat remek megoldást az úgynevezett reverz ozmózisos technika, amelyről alábbi cikkünkben is olvashatnak:

Kapcsolódó bejegyzések

Olcsóbb lehet a tengervíz sótalanítása

Nagy előrelépést ért el egy tudóscsapat a tengervíz sótalanítási eljárásában, amivel a világszerte működő 16 ezer sótalanító üzem hatékonysága 30-40%-al is nőhet.

Visszatérve az ivóvízkészletünkre, a bolygónkon található víznek csupán 3%-a alkalmas fogyasztásra, sokszor pedig ezekért is küzdenünk kell. Nagy részük a jég és a gleccserek fogságában van. Mivel azonban ezek a globális felmelegedés következtében egyre nagyobb mértékben olvadnak, pont a tengerek, óceánok vízszintjét emelik.

A maradék, ami többek között az otthonainkba is eljut, jöhet felszíni és felszín alatti vízforrásból is, illetve a már valamilyen célra „elhasznált” vizet is újra lehet hasznosítani alapos kezelés után. Hazánk szerencsére bővelkedik forrásokban, nagyrészt ezekből nyerjük ivóvizeinket is. Egyéb esetekben persze a saját magunk által ásott kutakból is kielégíthetjük napi folyadékigényünket a megfelelő feltételek mellett.

Sok helyen azonban nem ilyen könnyű hozzájutni az ivóvízhez. A World Health Organization (WHO) adatai alapján világszerte közel 296 millió ember nem bevizsgált kutakból és forrásokból jut vízhez, míg 115 millióan kezeletlen vizet vesznek magukhoz nap mint nap. A népesség nagy része azonban – ami közel 6 milliárd embert jelent – könnyen hozzájut az ivóvízhez. Az utóbbi szám növeléséhez pedig a meglévő vízkészlet észszerű és optimális felhasználása a kulcs.

Hova tűnnek talajvizeink?

Amint a fentiekből is kiderül, a felszín alatti vizek nagyban hozzájárulnak napi szomjúságunk enyhítéséhez. Sajnos azonban egyre több kutatás szembesül azzal a kiábrándító eredménnyel, hogy ezek egyre fogyatkoznak. Különösképp igaz ez a talajvizekre. A kaliforniai Santa Barbara Egyetem munkatársai közel három éven keresztül gyűjtötték az erre vonatkozó adatokat, nagyjából másfélmillió kút vízállását vizsgálták az elmúlt száz évből [1].

Kapcsolódó bejegyzések

Ássuk vagy fúrjuk? – Mindent a kerti kutakról

Utánajártunk, hogy mi a különbség a különböző típusú kutak között, valamint milyen teendőink vannak kútfúrás előtt és után.

Az adatok elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy a víztartó rétegek 71%-ánál szignifikáns mértékben csökkent a vízállás. A tanulmányból továbbá az is kiderült, hogy ez a trend az 1980-as években kezdett felgyorsulni, manapság pedig egyre nagyobb mértékben tűnnek el talajvizeink. Ez leginkább természetesen a száraz éghajlatú területeken fordul elő, ahol földművelést végeznek, így a talajvizet elhasználják a növények öntözésére. Ezek a területek az évek során egyre szárazabbakká válnak, így nem meglepő, hogy szépen lassan teljesen eltűnik a talajvíz [1]. A problémát tovább mélyíti a globális felmelegedés is: a lassan egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt a termés még inkább az öntözéstől függ, ami felgyorsítja a föld alatti vizek kiaknázását.

Persze nemcsak a növénytermesztésre, hanem a mindennapi szükségletünk kielégítésére szolgáló ivóvíz előteremtése is csökkenti vízkészletünket, amely a népesség növekedésével egyre gyorsabban csökken, illetve mind kevesebben tudnak tiszta ivóvízhez jutni. Ezenfelül magát a Földet is veszélyeztetheti a talajvíz eltűnése.

Mit lehet tenni ennek megelőzése érdekében?

Szerencsére nem csak negatív példákkal találkozhatunk a nagyvilágban: egyes területeken nemcsak hogy nem csökkent, hanem még nőtt is a víztartó rétegekben fellelhető víz mennyisége. Például az Egyesült Államokban, az Arizona állambeli Tucsonban a Colorado folyó vizének egy részét a közeli völgy víztartó rétegeinek pótlására használják, amivel időszakosan tárolják is a vizet. Ez azért is lehet előnyös, mert megfelelő természeti adottságok mellett a talajvíz feltöltése olcsóbb és kevésbé káros alternatíva például a víztározók létrehozásához képest. Egy 2014-es cikkben felfedték, hogy a víztartó rétegekben sokkal nagyobb mennyiségű vizet tudnak jóval gazdaságosabban tárolni, mint a hagyományos víztározókban.

A szóban forgó probléma másik fontos megoldása lehet a használatra szánt talajvizek mennyiségének csökkentése. Ennek legmegfelelőbb módja ezek szabályozása lenne, így ugyanis sokkal pontosabban ellenőrizni lehetne, hogy hova is tűnik a víztartó réteg tartalma [1].

Összegzés

Bolygónkon kétségkívül romlik a talajvizek helyzete, szinte mindenhol csökken a bennük tárolt víz mennyisége. Egyes helyeken azonban remek felismeréssel képesek voltak fordítani a tendencián, ez később ideális esetben akár az ivóvízproblémáinkon is segíthet. Remélhetőleg egyre több területen fogják alkalmazni a fentebb bemutatott megoldást, hogy még sokáig használhassuk a Földünkön található talajvizet.

Bolygónk gazdag élővilágának megismerése, óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ilyen módon részt vegyenek a természet védelmében.

Kiemelt kép: canva

Forrás:

[1]      S. Jasechko et al., “Rapid groundwater decline and some cases of recovery in aquifers globally,” Nature, vol. 625, no. 7996, pp. 715–721, 2024, doi: 10.1038/s41586-023-06879-8.