Megéri-e egy a környezet terhelése szempontjából a meglévő épületek felújítása? Hartvig Áron Dénes, a Cambridge Econometrics közgazdasági elemzője teszi fel ezt a kérdést. Tanulmányában – melynek a fontosabb és érdekesebb eredményeit idézzük – azt mutatja be, hogy a meglévő épületek újraértelmezése mennyi CO2 megtakarítással jár.
A karbonsemlegesség elérésében kulcsfontosságú szerepe van az épületeknek és az építkezéseknek. Egy 2019-es ENSZ-tanulmány szerint 2018-ban az épületek és építkezések szektor a végső energiafelhasználás 36%-ért és az energiafelhasználással kapcsolatos CO2 kibocsátás 39%-ért felelt.
Természetesen a kibocsátás nagy részéért az épületek fűtése felel, azonban így is a globális CO2 kibocsátás 11%-a (11 Gt) az építőanyagok előállításából származott 2018-ban.
A tanulmány kiindulópontja egy irodaépület felújítása, melynek során az építészek különös figyelmet fordítottak arra, hogy a korábban étteremként működő helyiségből a lehető legtöbb meglévő anyagot felhasználják.
A példában a hipotetikus új épület pontosan ugyanolyan paraméterekkel rendelkezik, mint a jelenlegi, felújított épület. A kibocsátás számszerűsítésénél a szerző figyelembe vette a szükséges építőanyagokat, mint beton, cement és vas előállítását és azok szállítását, valamint az elbontott régi épület romjainak elszállítását.
Az építkezések okozta kibocsátás túlnyomó része az építőanyagok előállításakor következik be. Mind a cement, az üveg és a vas előállítása az energiaintenzív folyamatok közé tartoznak.
A beton fő összetevői a víz, a kavics és a cement, melyek közül a cement előállítása jár igen magas CO2 kibocsátással. 1 tonna cement előállítása körülbelül 0,5 tonna CO2 kibocsátással jár. Összességében pedig a cementgyártás a globális CO2 kibocsátás 8%-ért felel.
Az előállításon kívül még érdemes figyelembe venni az építőanyagok és az elbontáskor keletkezett törmelék elszállításával kapcsolatos környezeti terhelést. Mivel a példában az új és a régi épület paraméterei megegyeznek, így az elbontáskor megtermelt törmelék mennyisége is megegyezik az új épület tömegével.
A szállításkor bekövetkező kibocsátás nagymértékben függ a megtett távolságtól. Az építőanyagok mozgatása több faktortól is függ: a nyersanyagok lelőhelyétől, a feldolgozó üzemtől, illetve magától az építkezés helyszínétől.
Egy, a témával foglalkozó tanulmány alapján a nehéz tehergépjárművek CO2 kibocsátása átlagosan 56,5 g/tkm, azaz 1 tonna teher 56,5g kibocsátással jár kilométerenként.
A becslések alapján egy új épülethez a szükséges építőanyagok előállítása 375,8 tonna, az anyagok szállítása pedig körülbelül 8,2 tonna CO2 kibocsátással jár. Összehasonlításképpen egy tipikus fa egész élete során (100 év) körülbelül 1 tonna CO2-t nyel el.
Azaz, egy 3 szintes, 476m2 alapterületű új iroda felépítéséből származó CO2 kibocsátását csak egy kisebb erdő (384 fa) képes elnyelni egy évszázad alatt.
Azonban a meglévő épületek újraértelmezése jelentősen csökkenti az építkezések környezeti terhelését és kedvező munkaerőpaci következményei is lehetnek.
Az épületek újrahasznosítása segíthet, hogy az energiaintenzív folyamatok helyett a munkaintenzív folyamatok kerüljenek előtérbe.
Hartvig Áron Dénes szerint bár jelenleg az anyagok újrahasznosítása közel hasonló költségekkel jár, mint az új anyagoké, az áremelkedés hatására az újrahasznosítás már gazdaságosabb opcióvá válhat.
(Forrás: epiteszforum.hu Kép: pexels.com)
