Az osztrák Szivacsváros Munkacsoport szakértői az úgynevezett „stockholmi faültetési rendszer” alapján kidolgozták a „Szivacsváros fáknak” („Sponge City for Trees”) elvét, melynek lényege, hogy a burkolt felületek alatt a fiatal fák számára kitágítják a gyökérteret anélkül, hogy az aljzatot tömörítenék, de közben biztosítják a rendszer teherbírását is.
A növények, de elsősorban a fák a városok légkondicionáló-rendszerei. Árnyékolnak, hűtenek, párásítanak, segítik a nyári hőséget elviselhetővé tenni a városban lakó élőlények számára. Sajnos az újonnan telepített fák egyre kisebb százaléka éri meg a felnőtt kort, megbetegszenek, és így elveszítjük őket. Az éghajlatváltozás növényekre gyakorolt kedvezőtlen hatásai mellett a fapusztulás fő oka a városi talajok állapota, szerkezete, köztük a burkolt területek alatti tömörödöttség, a folyamatos nyomásterhelés és a gyökerek fejlődésére rendelkezésre álló, egyre kisebb szabad tér.
Ahhoz, hogy a facsemeték koros fává fejlődjenek, a gyökereknek elsősorban levegőre, vízre és tápanyagra, valamint a növekedéshez elegendő helyre van szükségük. A városi szűk utcákban a föld felett nincs elegendő hely a fa koronája számára, és ugyanígy kevés a tér a burkolt területek alatt a gyökerek számára is.
Az osztrák Szivacsváros Munkacsoport szakértői a „Stockholmi faültetési rendszer” alapján kidolgozták a „Szivacsváros fáknak” („Sponge City for Trees”) elvét. Ennek lényege, hogy a burkolt felületek alatt a fiatal fák számára kitágítják a gyökérteret anélkül, hogy az aljzatot tömörítenék, de mégis biztosítják a rendszer teherbírását. Az utak és terek alatt a forgalmi terhelést bíró, kővel kitöltött teherhordó vázrendszer jön létre, amelynek üregei a levegő és a csapadékvíz számára is rendelkezésre állnak.
A kövek között olyan tér keletkezik, amelyben a gyökerek növekedhetnek. A kő, mint töltőanyag lehet gránit vagy dolomit, de további kutatások szükségesek ahhoz, hogy ezen anyagokon kívül még mik használhatóak e célra. A lényeg, hogy egy szemcsés keverék jöjjön létre, azonos, általában 100-150 mm-es szemcsemérettel. A kövek közötti térnek köszönhetően a rendszer üreges marad, és vízvisszatartó térként szolgál. A durva pórusokat iszap-szubsztrátum tölti ki, ami finom homok és durva iszap keverékéből áll. A rendszer fontos része még a komposzt és a bioszén, mint a mikroorganizmusok élőhelye és a tápanyagellátás alapja. Ezt bemossák a kövek közé.
A közlekedési felület burkolata és az alépítmény közötti szellőző- és elosztóréteg döntő fontosságú a rendszer működése szempontjából. Itt megy végbe a talajok számára létfontosságú légköri levegővel való csere. A víz víznyelőkön keresztül jut a felszín alá, az elosztást szivárgó csövek végzik, amelyek a távolabbi fákhoz is elvezetik a vizet.
A talaj egészségéhez szükséges levegőcsere is ezzel a technikával valósul meg. A rendszerbe a tetőterületek vizét is bevezetik, és kiegészítik más csapadékvízkezelő megoldásokkal, például esőkertekkel. Minél nagyobb területen jön létre összefüggő vízkezelő-rendszer, annál jobban betölti szerepét a „Szivacsváros”, mely a növények, köztük a fák gyökereit levegővel, vízzel és tápanyagokkal látja el.
Ausztriában, Németországban és már Magyarországon is több projektet valósítottak meg a „Szivacsváros” elve alapján. Minden új projekttel növekszik a gyakorlati tapasztalatokból származó adatok mennyisége, ami fontos a szakmai továbbfejlődés szempontjából.
Bolygónk zöldterületeinek óvása és megőrzése kiemelt téma volt a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón. A Your Planet elnevezésű kiállításon az érdeklődők megtudhatták, hogy miként tehetnek lépéseket egy fenntarthatóbb élet felé, hogy ezáltal részt vegyenek a természet védelmében.
Forrás és kiemelt kép: Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete