Nem kétséges, hogy a földi szemétkrízis középpontjában az eldobható műanyag áll, annak az egyik fő forrása pedig az élelmiszerek csomagolása. A környezetbarátnak mondott, újrahasználható ételes és italos dobozok piaca máris dinamikusan növekedik.
Egy brit kutatócsoport eredményei szerint azonban az újrahasználható ételesdobozok valójában rosszabbat tehetnek a környezetnek, mint az eldobhatók. Az újrahasználható élelmiszer-dobozoknak ugyanis erősebbnek és tartósabbnak kell lenniük, és ki is kell mosni őket minden használat után, emiatt nagyobb energiát és több anyagot emészt fel a gyártásuk és a használatuk – összességében nagyobb a szénlábnyomuk.
A kutatócsoport arra vállalkozott, hogy meghatározza, hányszor kell újrahasználni egy dobozt ahhoz, hogy valóban ez legyen a fenntarthatóbb és környezetbarátabb megoldás.
A kutatók a három leggyakoribb egyszer használatos kajaszállítódoboz-típust vizsgálták: az alumíniumot, a polipropilént (PP), valamint az extrudált polisztirolból (EPS) készült dobozokat. Ezeket vetették össze az ökotudatosabb fogyasztók által előszeretettel használt újrahasználható polipropilén dobozokkal.
Az eredményekből tisztán látszott, hogy az eldobható verziók közül messze a polisztirol a legjobb opció, mivel ezekhez csak 7,8 gramm nyersanyagra van szükség, míg a tartós PP dobozok előállításához 31,8 grammra. Emellett kevesebb villamosenergiát igényel a gyártásuk, mint az alumínium dobozoké.
Ha pedig azt szeretnénk, hogy tartós dobozunk környezeti hatása olyan csekély legyen, mint az eldobható polisztirolé, 16–208 alkalommal kell azt újrahasználni – állítják a kutatók.
Amikor az élőhelyek veszélyeztetéséről van szó, mindig az újrahasználható dobozok jönnek ki rosszabbul az összehasonlításból, függetlenül attól, hogy hányszor használják fel őket.
Az elmosogatásukhoz ugyanis fel kell melegíteni a vizet, az ehhez szükséges villamosenergia előállításakor pedig nehézfémek kerülnek a természetbe, amelyek számos szárazföldi organizmust veszélyeztetnek – érvelnek a kutatók.
A kutatás alapján a környezeti krízisre tehát nem az újrahasználható műanyagok térnyerése, hanem az lenne a megoldás, ha az eldobhatókat lehetne nagyobb mértékben újrahasznosítani.
Ez ma még sokszor nagyon körülményes, és több a hátránya, mint az előnye: az extrudált polisztirol például 95 százalékban levegőt tartalmaz, tehát hatalmas mennyiséget kellene összegyűjteni és összepréselni belőle, mielőtt az újrahasznosító üzembe szállítanák.
Az egyszer használatos műanyagok sajnos sokszor a természeti környezetben kötnek ki, az óceánt szennyező műanyagok felét elviteles dobozok adják. A kutatók szerint ettől még nem kell leváltani ezeket, hanem arra kell ösztökélni az élelmiszer-ipari cégeket, hogy invesztáljanak többet a hatékonyabb újrahasznosító rendszerek telepítésébe szerte a világon.
(Forrás: qubit.hu Kép: pexels.com)
