Az emberiség történetének egyik legfontosabb találmánya nem a kerék, és nem is az internet volt, hanem az, hogy rájöttünk: a mag, amit elvetünk, újra termést hoz. Innen indult minden. A kezdeti kísérletektől az ipari forradalomig a fejlődés lassú és sokszor évszázadokra elnyúló folyamat volt. Az utóbbi évtizedekben viszont egészen más a helyzet: a mezőgazdaság olyan tempót diktál, amelyhez nem könnyű alkalmazkodni.
A vetésforgótól a zöldforradalomig
Az első nagyobb léptékű „innovációk” a középkorban jelentek meg: ilyen volt a háromnyomásos gazdálkodás, amikor a földet három részre osztották, kettőn termeltek, a parlagon maradt részen pedig az állatokat legeltették. Később, a 17. és a 18. században a vetésforgó emelte tovább a termelékenységet: ebben a rendszerben a talaj táperejét nem merítették ki, hanem tudatos, előre megtervezett váltásokkal tartották fenn a hozamot.
Aztán a 20. század elején jött az igazi robbanás: Fritz Haber elmélete alapján Carl Bosch kidolgozta a műtrágya ipari mértékű előállításának módszerét. A Haber–Bosch-szintézis szinte korlátlan mértékben elérhetővé tette a nitrogén műtrágyát, ami nemcsak a hozamot, de a termésbiztonságot is jelentősen növelte. Végül pedig, mint utolsó klasszikus ugrás, az 20. század második felében zöldforradalom írta át a mezőgazdaság játékszabályait.
Kapcsolódó bejegyzések
A farm, ahol élnénk – Sorozatajánló
A Zöld forradalom: A jövő farmjai című sorozat a regeneratív gazdálkodás napos és árnyékos oldalát mutatja be.
Norman Borlaug amerikai agronómus és kutatótársai rövid szárú, nagy hozamú gabonafajták előtérbe helyezésével, az öntözés és a műtrágyázás megfelelő kombinációjának kifejlesztésével százmilliókat mentettek meg az éhezéstől. A módszerek nyomán az 1960-as és ’70-es években a búza- és rizshozamok sokszorosukra nőttek; közben pedig a világ népessége sosem látott mértékben növekedett.
A jelen és a jövő: digitalizáció és biotechnológia a mezőgazdaságban
Az elmúlt évtizedekben aztán a fejlődés új irányt vett, és tovább gyorsult. Mára már nem csupán arról van szó, hogy többet hozzunk ki a földből, hanem arról is, hogy ezt pontosabban, takarékosabban és okosabban tegyük, sőt egyre inkább előtérbe kerül a fenntarthatóság kérdése is.
A felgyorsuló mezőgazdasági fejlődés hatásai itthon is érezhetők. Ennek nyomán az elmúlt időszakban az egyik legrangosabb hazai mezőgazdasági kiállítás, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK) már nem öt-, hanem kétévente kerül megrendezésre. Többek között ez a kérdés is szóba került Áder János Kék Bolygó című podcastjának friss adásában, ahol a volt köztársasági elnök vendége az OMÉK-ot szervező Agrármarketing Centrum vezetője, Ondré Péter volt.
E követelmények teljesítésének egyik eszköze a precíziós mezőgazdaság, melynek alkalmazása mára mindennapossá vált a fejlettebb régiókban. Ebbe beletartozik a munkagépek GPS-alapú irányításától, a drónok és a talajszondák használatán át a lézeres gyomtalanításig minden. Ezek a megoldások biztosítják, hogy minden növény épp a megfelelő mennyiségű vizet, tápanyagot és növényvédő szert kapja, és éppen akkor, amikor erre szüksége van. Ezek a technológiák persze nem olcsók, de használatuk komoly megtakarítást jelenthet a gazdáknak, és nem mellesleg a természetre is kisebb nyomás hárul: kevesebb vegyszer, kisebb kibocsátás, mérsékeltebb talajterhelés.
A műveléshez használt technológiák mellett pedig egy másik ágazat, a növénynemesítés is átalakult. A biotechnológia, a különféle génszerkesztési eljárások, mint a CRISPR, lehetővé teszik, hogy egy-egy növényt célzottan tegyenek szárazságtűrővé vagy a betegségekkel szemben ellenállóvá. A korábban évtizedekig vagy még tovább tartó nemesítés ma már pár éven belül vagy még rövidebb idő alatt végigfut. Ez különösen fontos lehet a klímaváltozás korában, amikor a szélsőséges időjárás évről évre új kihívások elé állítja a gazdákat. A különféle génmódosítási technológiák azonban megosztók, nem is véletlenül.
Ezek a megoldások számos aspektusból kritizálhatók. Ennek nyomán például az Európai Unióban máig nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a GMO-növények termesztésére, Magyarországon pedig egyenesen tilos a használatuk.
Új terek: városban, üvegházban, vertikálisan
A 21. század első felében a vágtató forradalom már nem csak a szántóföldeken zajlik. Egyre gyakoribbak a zárt termesztőrendszerek, melyek lehetővé teszik, hogy városi környezetben, a fogyasztókhoz közel folyjon a termelés. Ezek a rendszerek még precízebb munkát tesznek lehetővé, amivel a töredékére esik a víz- és a tápanyag-felhasználás, míg a növényvédő szereket szinte teljesen el lehet hagyni.
Kapcsolódó bejegyzések
A boldog saláta nyomában! – Podcast
Aktuális adásunkban a beltéri vertikális farmokról beszélgetünk Szűcs Endrével, a mikrozöldségeket ilyen módon termelő bedrock.farm alapítójával.
Persze minden éremnek két oldala van. A pozitívumok mellett a tetemes energiaigény jelentkezik negatívumként. Ha viszont ezt sikerül megújuló forrásból biztosítani, azzal a természet és a fogyasztók is nyernek.
Merre tovább?
A FAO 2022-es jelentése szerint a műholdas megfigyelés, a mobilapplikációk és az adatvezérelt döntéstámogató rendszerek egyszerre segítenek a hozamok növelésében és a környezeti hatások mérséklésében. Nagy kérdés azonban, hogy a kistermelők – főleg a fejlődő országokban – mennyire férnek hozzá ezekhez a technológiákhoz. Ha a „digitális agrárforradalom” csak a nagytermelőket szolgálja, az akár a kisüzemi termelés végét is jelentheti, aminek továbbgyűrűző hatásai többek közt társadalmi problémákban is testet ölthetnek majd.
A Greendexen számos precíziós megoldást bemutattunk. Köztük van a magyar Interspect Csoport, mely légi fotózással, drónok alkalmazásával segít olyan kérdésekben, mint a növények, a talaj vagy a vízkészletek minőségének feltérképezése vagy épp az ökoszisztémák védelmét figyelembe vevő gazdálkodás. Az Interspect vezetőjével készített interjúnk itt olvasható.
Az emberiség által lakható szárazföld közel fele ma is mezőgazdasági használatban van. Ezért a jövő kulcsa nem az, hogy még több földet vonjunk be a termelésbe, hanem az, hogy ugyanabból a területből hozzuk ki a lehető legtöbbet, és mindezt úgy tegyük, hogy közben a természetet is egyre kevésbé terheljük. A fent bemutatott technológiák mind ebbe az irányba mutatnak, persze azt sem elfeledve, hogy (mint például a génszerkesztés esetében) a jobbító szándékhoz a biztonságnak is társulnia kell.
A végső kérdés az lesz, sikerül-e mindezt időben, elérhető áron, és nemcsak a legnagyobb gazdaságok, hanem a világ kistermelői számára is megvalósítani.
Fotók: canva.com
