A városépítészetnek elengedhetetlen feltétele, hogy reagáljon a klímaváltozás és a fokozódó környezeti problémák kihívásaira, épp ezért a tervezőinek sürgősen és radikálisan újra kell gondolniuk számos eddigi alapvetést. Egy ilyen fontos téma Budapesten is a csapadékvíz városi környezetben történő újrahasznosítása.
A fenntartható városi csapadékvíz-gazdálkodás több országban már kialakult gyakorlat, különösen az új beépítések esetén. Az esővíz gazdálkodás átültetése a meglévő városi környezetre még nagyobb körültekintést igénylő feladat, melyet idehaza elsőként Csizmadia Dóra, a Szent István Egyetem kutatója vizsgált. A tájépítész szerint a fenntartható budapesti csapadékvíz-gazdálkodáshoz komplexen szükséges foglalkozni a pénzügyi, műszaki, jogi és intézményi háttérrel is.
A kutató saját módszertant dolgozott ki azon fővárosi területek azonosítására, ahol a csapadékvíz felhasználása sikerrel alkalmazható. A vizsgálat során kiderült, hogy Budapest egyes kerületei eltérő jellemzőket mutatnak. A kertvárosi zónában és a lakótelepeken a szikkasztás és vízvisszatartás is jól működhet, ugyanakkor a hegyvidéki és Duna menti zónában többnyire csak a vízvisszatartás alkalmazására van lehetőség. A történelmi városmag esetében pedig a túlterhelt csatornahálózat és a magas burkoltságból fakadó hőszigeteffektus miatt a párologtatásnak és a vízvisszatartásnak van kiemelt jelentősége.
A nagy léptékű térképes vizsgálatot az őrmezői lakótelepre készített modellszámítás egészíti ki, amelyben a zöldinfrastruktúra városi klímára gyakorolt hatására derül fény.
(index.hu)
