Fenntarthatóság, környezettudatosság, szoftverek – ezek az átlagember számára nem feltétlenül összefüggő fogalmak. Azonban, hogy közöttük lehet szoros kapcsolat, az a Szücs-Winkler Róberttel való beszélgetésből kiderül. A napi.hu portál interjújának legérdekesebb részletei és megállapításai.
A denxpert Kft.nevű cég, melynek Szücs-Winkler Róbert a vezetője, alapvetően környezet- és munkavédelmi, illetve fenntarthatósági szoftverekkel foglalkozik.
„A legegyszerűbb ezt úgy elmagyarázni, hogy ha egy vállalkozás – amely valamilyen megfeleltségi szinten áll a környezetvédelmi, fenntarthatósági kritériumokkal – szeretné ennek a mindenkori állapotát ismerni, és a megfeleltetéseket szeretné automatizálni, illetve támogatni, akkor minket hív segítségül.” – foglalja össze tevékenységét a beszélgetés elején.
„Olyan szakértőkkel dolgozunk, akik nemzetközi színtereken is nagy biztonsággal mozognak, így kidolgozzuk azokat a lehetőségeket, amelyek például a hulladékgazdálkodásban, a jogszabály menedzsmentben vagy akár a légszennyezés-kibocsátási szempontokból az adott cégre szabottan a legkedvezőbbek.
A denxpert rendszerén a magyarországi hulladéknak legalább a fele átmegy valahol, de 11 országban vannak ügyfeleink, és az Inogen Alliance nemzetközi tanácsadói hálózatban is szerepet vállalunk.” – teszi még hozzá.
A kérdésre, hogy egy cégnek miben tud segíteni az a megoldás, amit a denxpert kínál, így felelt:
Jellemzően a cégek nem tudják pontosan, hogy a környezetvédelmi előírásoknak és a hulladéktörvénynek megfelelnek-e, ha pedig nem, akkor mit és hogyan kellene ehhez korrigálniuk. Erre van egy automatizmusunk: a rendszerünk időben szól, küldi a jelzést a cég környezetmérnökének vagy jogászának, hogy március 1-ig be kell adni a hulladék bevallást. Amint ez megtörtént, a checklistán kap egy pipát. Ha változik a jogszabály, automatikusan megy a jelzés, hogy mit kell tenni, hogyan kell változtatni a jelenlegi rendszeren.
A következő szint az, amikor a cég szeretne öko-hatékonyabbá válni, úgymond: szeretne reagálni a dolgokra. Például, hogy a keletkező hulladékán megtakarítást érhessen el, hogy pénzt tudjon spórolni, vagy ha szeretné a munkavédelmi baleseteit minimalizálni. Jó volna azt mondani, hogy sokan lépnek be ebbe a tartományba, de sajnos nem ez a jellemző.
Hogy ennek mi lehet az oka? Szücs-Winkler szerint „A gond inkább az, hogy a környezetvédelem, a munkavédelem és a fenntarthatóság még mindig nem rangsorolódik a megfelelő helyre számos cég életében.”
Ugyanakkor számos pozitív példa kerül elő a beszélgetés további részében. Ezek a példák a denexpert napi gyakorlatából erednek, ugyanis a szoftvercég ügyfelei közé tartozik például Magyarország egyik legnagyobb távközlési cége, a Magyar Telekom. Számukra hulladékgazdálkodási, munkavédelmi és fenntarthatósági kérdésekben nyújtanak támogatást.
„Utóbbi esetében sem az a feladatunk, hogy a témában kifelé kommunikáljunk, hanem hogy abban segítsük a céget, hogy mindig a rendelkezésre álljon az az információhalmaz, amivel a döntését a legkörültekintőbb módon meghozhatja. A „Mi a fontos a cég számára?” klasszikus információs halmazból így velük odáig jutottunk el, hogy úgy döntöttek, számukra központi kérdés a karbonsemlegessé válás. Erre született aztán egy több éves program, és a cég e téren abszolút úttörőmunkát végez.” – jelenti ki Szücs-Winkler Róbert
A riporter kérdései nyomán a szakember definiálta a fenntarthatóság fogalmát. „A fenntarthatóság nem a hatalmas, új ötletek óriási költségű megvalósítása, sokkal inkább a kis apró ötletek sorozatából építhető hosszútávú eredmény. „, és markáns véleményt alkotott arról, hogy fenntartható üzletmenet miért nem (csupán) pénzkérdés:
„Amíg a fenntarthatóság valamiféle plusz költségként jelenik meg, amit nem is biztos, hogy megéri befektetni, és csak azért kell mégis csinálni, „mert úgy jobban nézünk ki, és még a marketingbe is beilleszthető”, addig ez a váltás nem igazán képes mainstream-mé válni.”
Kijelenti azt is, hogy: „A cégek értelmezésében a fenntarthatóság a saját társadalmi létjogosultáguk definíciója.”
Arra kérdésre, hogy a cégek környezettudatosabb, fenntarthatóbb működését mivel lehet kikényszeríteni, optimista hangvételű választ ad: „A civil szféra a teknősbéka orrából kihúzott szívószálas videó megosztásával tegnap el tudta érni a szívószálak betiltását. Ma azt terjeszti és a társadalom kezdi is megérteni, hogy a PET-palackból mikro-műanyagok oldódhatnak ki, ami nem jó, mert károsítja a szervezetet. Így holnap remélhetőleg rá tudja venni a törvényhozókat is a szabályok szigorítására. Vagy bojkottálni fogja a terméket.”
A beszélgetés további része, amelyben a hazai helyzet kerül terítékre, már kevésbé derűlátó, egy ponton meg is jegyzi Szücs-Winkler, hogy „Romániában 20 éve egyáltalán nem volt szelektív hulladékgyűjtés, mostanra előttünk járnak; a megújuló energiák rendszerbe építésében Bulgária is, de lassan a szénfüggőnek bélyegzett Lengyelország is lelép bennünket.”
Ha kíváncsi vagy a szakember további gondolataira, fontos projektjeire, mindenképp olvasd el a vele készült beszélgetésünket ITT.
