Az ökológiai állapotromlás, a globális klímaváltozás miatt növekvő szorongás már egyre szélesebb tömegeket érint. A jelenséget pszichológusok kutatják már itthon és külföldön is.
Az ökoszorongás az ember által okozott környezeti problémák (köztük a klímaváltozás) jelen és jövőbeli következményei felett érzett nagymértékű aggodalom. Az ökoszorongás megnyilvánulhat nehéz, negatív érzések, például irritáltság, tehetetlenség, frusztráltság, harag, tompultság formájában.
Egy angliai kutatás szerint a gyermek- és ifjúsági pszichiáterek több mint fele arról számol be, hogy rendeléseiken a környezeti kataklizma miatt érzett szorongás gyakran megjelenő témává vált.
Joanna Macy és Chris Johnstone Aktív remény című könyvében egy olyan utat kínál, amely a remény tevékeny gyakorlásával hozzásegítheti az emberiséget ahhoz, hogy új történetet írjon magának. A környezeti problémák globális megjelenésével együtt az 1970-es évektől kezdve a remény – mint az emberi működés egy fontos erőforrása – megértése is egyre nagyobb hangsúlyt kapott a pszichológiai kutatásokban.
Remény alatt sok mindent érthetünk: érzelmet, állapotot, pszichés erőforrást vagy megküzdési képességet.
A remény és az optimizmus egymással rokon, ám nem azonos fogalmak.
Mindkettő a jövő pozitív irányú változásába vetett hit, illetve az elégedettség állapota, ám míg a remény inkább az egyéni dimenzióhoz kapcsolódik, az optimizmus a világgal kapcsolatos.
A reménynek lehet egy passzív, egy helyzettel kapcsolatos megélésre vonatkozó értelmezése (a helyzet reményteli vagy reménytelen). Ám tekinthetünk úgy is rá, mint egy döntésre, amelyet az egyén a jövő jobbá tétele érdekében meghoz („bízom abban, hogy ez a helyzet jól fog alakulni, és ennek megfelelően cselekszem”).
Ez utóbbi az aktív remény, amely Macy és Johnstone munkájában megjelenik mint tevékeny gyakorlat. Az aktív remény tehát nem egy érzelmi állapot, amibe egyszer csak belekerülünk, ha a körülmények lehetővé teszik, hanem egy folyamat, amelyet tudatos munkával fel tudunk építeni.
Az első lépése ennek a „gyakorlatnak”, hogy a valóságot teljes egészében elfogadjuk – hiszen a legkönnyebben a valósággal tudunk megküzdeni.
A reményteliség melletti döntés és elköteleződés gyakorlatát támogatja a társas kapcsolatok megtartó ereje, a közösségben való megosztás. Azt is mondhatjuk, az aktív remény egy közösségi cselekvés is.
Az ökoszorongás egy normális emberi reakció a „globális polikrízis” korában.
Nem kell vele egyedül megküzdenünk. Támogatást és iránymutatást kaphatunk az Aktív Remény ingyenes, angol nyelvű, online tanfolyam oldaláról arra vonatkozóan, hogyan tudunk erőforrást csiholni belőle. Megteremthetjük a „remény kis köreit” a közösségeinkben, családunkban, vagy éppen a saját elménkben.
(Forrás azonnali.hu Kép: pexels.com)
