Az intenzív gazdálkodás olyan mezőgazdasági gyakorlat, melynek célja, hogy az adott földterület termelékenységét a lehető legnagyobb mértékig növelje, azaz a földterület minden egyes négyzetcentiméterét a lehető legjobban kihasználja. A talaj, a növények és az állatállomány teljesítményének javítására különböző technológiai és tudományos újításokon alapuló eszközöket használ, mint például növényvédő szerek, a fajtaszelekció és a géntechnológia.

Mindemellett általában jelentős mennyiségű műtrágyát, nagy termőképességű növényfajtákat (HYV), bőséges öntözést, növekedésszabályozó szereket, valamint az emberi munkát helyettesítő gépesített eljárásokat is alkalmaz. Jobbára sűrűn lakott területeken alkalmazzák, ezzel elősegítve a viszonylag kis földterülettel rendelkező nagyszámú lakosság élelmezési szükségletét.

A modern kori intenzív gazdálkodás az 1940-es, 1950-es években kezdett kialakulni, az iparosodás és az urbanizáció eredményeként. A gazdaságoknak növelniük kellett a termelésüket, hogy a növekvő népességet el tudják látni, így létrejött az ipari mezőgazdaság.

Mi jellemzi az intenzív gazdálkodást? 

Az intenzív mezőgazdaságot mindenekelőtt az jellemzi, hogy a profit maximalizálása céljából minimalizálja az egységnyi termelésre jutó költségeket. Ennek eredményeképpen egy intenzív mezőgazdaságot alkalmazó gazdaságnak ahhoz, hogy hasonló nyereséget termeljen, kevesebb földterületre van szüksége, mint egy extenzív mezőgazdasági gyakorlatot folytató gazdaságnak. A profitmaximalizálás gyakran elsőbbséget élvez a fenntarthatósággal, a környezetvédelemmel, az állatjólléttel vagy éppen az emberi egészséggel szemben (beleértve a munkavállalókat, illetve a fogyasztókat is).

Melyek az intenzív gazdálkodás legfőbb negatív hatásai? 

Ennek okán az intenzív gazdálkodás igencsak riasztó hatással van a környezetre. A szántóföldi növényeket termesztő gazdák gyakran csak egy növény termesztésére szakosodnak, hogy maximalizálják a nyereségüket. Ezt nevezik monokultúrának. Ezzel az a fő probléma, hogy gyorsan csökkentheti a talajban lévő kulcsfontosságú tápanyagok mennyiségét, így kimeríti magát a talajt. Továbbá csökkenti a biodiverzitást, mivel ez a gyakorlat sok esetben elpusztítja a hasznos rovarokat és növényeket. A növényeket többnyire gépekkel vetik, kezelik és takarítják be, amelyek légszennyezést okoznak, valamint nagyobb mennyiségű műtrágyát juttatnak a földekre, ami eutrofizációt (vízalgásodást) okozhat.

A hús-, tojás- és tejtermékek termelésének maximalizálása érdekében az intenzív mezőgazdaság figyelmen kívül hagyja az állatok jóllétét. Természetellenes környezetben, ketrecekben és ólakban tartják őket, amelyek sokszor túlzsúfoltak. Továbbá mesterséges megtermékenyítéssel történő kényszertenyésztést és hormonálisan felgyorsított növekedést is alkalmaznak, hogy az állatok gyorsabban piacképesek legyenek.

Ami az emberi egészséget illeti, a növényvédő szereknek való hosszú távú kitettség növelheti a rákos megbetegedések, az idegrendszeri betegségek és a reprodukciós rendellenességek kialakulásának kockázatát.

Mi lenne a megoldás? 

Mindent összevetve az intenzív gazdálkodásnak vannak előnyei és hátrányai, azonban a hátrányokhoz képest az előnyök kisebbek. A világ az élelmiszerbőség korszakából a szűkösség korszakába kezd átlépni. Jelenleg bolygónk földterületének 40%-át fordítja az emberiség élelmiszer-termelésre (az 1700-as években ez az arány kb. 7% volt). Egyes becslések szerint a világ élelmiszerigénye 2050-re akár 70%-kal is nőhet. A gyorsan növekvő emberi népesség élelmezését olyan fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokkal (pl. vertikális farmokkal) lenne célszerű megoldani, amelyek a környezetre, az állatok jóllétére és az emberi egészségre gyakorolt hatások minimalizálására törekszenek.