„Egyre melegebb lett.” Ezzel a tömör mondattal kezdődik az elmúlt évek egyik legfelkavaróbb regénye, Kim Stanley Robinson The Ministry for the Future (A Jövőminisztérium) című könyve.
A regény a belátható jövőben, 2050 körül játszódik, és egy rendkívül erős fejezettel indul: az indiai Uttar Prades állam egyik városára pusztító hőség sújt le, és a heteken át tartó, rendkívül erős hőhullámok elől nincs hova menekülni. Pár nap, és tömegével kezdenek meghalni az emberek, a kisvárosban is rengeteg áldozatot szed a hőhullám, Indiában pedig 20 millió áldozata lesz a hőségnek. Robinson a régióban egy segélyszervezetnél dolgozó amerikai férfi, Frank May történetén keresztül írja le a hőség okozta pusztítást, és Frank lesz az egyik főszereplője a regénynek, de igazából ebben a könyvben messze nem az emberi szereplők a fontosak.
A Ministry for the Future ugyanis elsősorban arról szól, hogy rendszerszinten hogyan alakulhat majd át a világunk, amikor a klímaváltozás már nemcsak kopogtat az ajtónkon, hanem teljes erővel be is rúgja azt.
A cli-fi, azaz klímafikció műfajába sorolt regény ugyanis az első, tényleg felkavaró fejezet után elsősorban nem ijesztgetni és sokkolni akar, hanem racionálisan végiggondolni, hogy mi következhet abból, ha a klímaváltozás és a sokkal gyakrabban beköszöntő szélsőséges időjárási események tényleg a mindennapjaink részévé válnak.
Robinson regényének alapállása nagyjából az, amit az ENSZ alá tartozó IPCC legutóbbi jelentése is kimondott: jobb már biztos nem lesz a helyzet a bolygónkon.
Kapcsolódó bejegyzések
Marcus Rosenlund: Az időjárás és a történelem – Könyvajánló
Marcus Rosenlund Az időjárás és a történelem című könyvében végigkíséri, hogyan befolyásolta az időjárás a történelmünket.
Interjúiban Robinson gyakran hangoztatja, hogy egyáltalán nem szereti a fantasy műfaját, minden regényét igyekszik úgy megírni, hogy a létező legszilárdabb tudományos alapon álljon. A könyv ugyanis elsősorban egy rendkívül nagyívű és alapos végiggondolása annak, hogy mi várhat ránk a klímaválság tényleges beköszönte utáni világban.
Regényében a világ már túljutott ezeken a pontokon: a hőség okozta tömegkatasztrófa után India kormánya úgy dönt, hogy nem hajlandóak tovább várni a nemzetközi összefogásra, és elkezdenek geomérnöki eszközökkel beavatkozni a klíma működésébe. Ebben a helyzetben jön létre a könyv címét is adó Jövőminisztérium, ami az ENSZ alá tartozó globális szervként a jövő generáció jogaira hivatkozva a párizsi klímacélok betartatására próbálja rávenni az országokat. E szervezet munkája lesz a regény egyik központi témája.
Az ökoterrorizmus és általában, a politikai erőszak tematizálása a megjelenése óta a regény legtöbbet vitatott részlete lett. Mert miközben Robinson szemlátomást sokat remél a globális szervezetektől és a klímaegyezményektől vagy a legnagyobb kibocsátók megadóztatásától, regényében nem gondolja, hogy ez lehet a kizárólagos út a karbonmentes jövő felé. Az általa elképzelt közeljövőben hangsúlyos szerep jut az alulról szerveződő gerillamozgalmaknak, melyek a legnagyobb kibocsátók ellen szerveznek merényleteket.
Robinson maga is elismeri interjúiban, hogy az erőszak mint politikai eszköz kérdése rendkívül érzékeny téma, ugyanakkor mégis azt gondolja, hogy elérkezhetünk egy olyan ponthoz, ahol erőszakos ellenállás nélkül nem fognak olyan törvények születni, melyek az érdemi klímaátmenethez szükségesek. „Inkább látnám, hogy gyorsan megváltoznak a törvények, a logika és az ész hatására. De nem vagyunk nagyon logikus lények, sem egyénileg, sem társadalmilag” – mondta erről az író.
Robinson saját bevallása szerint ezzel a regényével azt akarja végiggondolni, hogy a jelenlegi lehetőségeinkből milyen kimenetek képzelhetőek el, és ő ezek közül igyekezett megírni azt, amit az emberiség szempontjából az egyik legjobbnak érzett, fel akarta vázolni azt a víziót, melyből kiderül, hogy van, ami még megmenthető.
Egy tavalyi, másfél órás beszélgetésben kifejti gondolatait regénye, és a lehetséges jövő összefüggésében, de pár nappal ezelőtt például a Financial Timesban publikált egy hosszú esszét, melyben a regénye fő ötleteit olvasta rá 2021 valóságára. És mint írta, érti ugyan azokat, akik a klímaváltozás jelentette kihívások miatt kétségbe vannak esve, de igenis látni reménykeltő folyamatokat a világban.
Új regénye pedig azóta is termékenyítőleg hat a jövővel kapcsolatos gazdasági-politikai vitákra, és a szerző szerint ösztönzőleg hat egy új irányba a túlélés érdekében: újra kéne vadonosítani nagyobb földterületeket a biodiverzitás megvédése érdekében, újra kell gondolni az élelmiszer-termelés módjait, zöldíteni kell a városokat, le kell cserélni a fosszilis energiahordozókra épített infrastruktúráink jelentős részét és így tovább.
(Forrás: 444.hu Kép: pexels.com)