A legeslegutolsó pillanatban vagyunk, amikor még van lehetőségünk megakadályozni a visszafordíthatatlan klímakatasztrófát, szögezi le a Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) augusztus elején megjelent, hatodik értékelője.
Nem alaptalan riogatásról van szó: a jelentés megállapításai több száz klímakutató több évtizedes kutatási eredményeinek gondos elemzésén alapulnak. Tehát maga a helyzet az, ami rettenetesen riasztó. Akkor miért nem akadályozzuk meg a fenyegető katasztrófát? Talán nem tudjuk, hogy mi okozza a klímaváltozást, és mit kellene tenni ellene? Vagy valami miatt nem tudjuk rászánni magunkat a cselekvésre? Bár az első kérdésre elég nagy biztonsággal tudunk helyes válaszokat adni, a hatékony cselekvésnek több, egymástól független akadálya is van.
Az akadályokat is ismerjük, ám azok leküzdése sajnos úgy tűnik, nem egyszerű feladat. De mik ezek az akadályozó tényezők, és hogyan küzdhetjük le őket? – teszi fel kérdéseit a szerző, aki tudományos kutató.
A probléma összetett, és sokrétű. Az alábbi főbb akadályozó tényezőket emeli ki az elemzés:
- a klímaváltozás hatását csak késleltetve érezzük, ez nem sarkall azonnali cselekvésre
- a késleltetett hatás mellett az is hamis biztonságérzetet okoz, hogy a Föld hőmérsékletének növekedése jelenleg főleg a szélsőséges időjárási jelenségek megszaporodásával érhető tetten, ám számos, csekélynek tűnő változást nem érzékelünk (amikorra esetleg igen, az már túl késő lehet)
- számos nagy tőkeerejű cég, olykor teljes iparágak (olajipar, szénbányászat, autóipar) ellenérdekeltek a valódi változásban
- a folyamatos gazdasági növekedés, mint cél és a fenntarthatóságot segítő kibocsátáscsökkentés egymással ellentétben vannak. A gazdasági növekedés mértéke előbb-utóbb meghaladja a hatáscsökkentő intézkedésekét.
Ha az eddigi nehézségek nem voltak elég nagyok, akkor van itt még egy további óriási kihívás: a klímaváltozás megfékezését jelentősen nehezíti, hogy közben el kell kerülni egy globális társadalmi csapdát. A klímaváltozás, ha nem is egyenlő mértékben, de minden országot érint.
Mivel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése jelentős beruházásokat igényel, ezért a döntéshozóknak
könnyű eljátszani a potyázót: mi nem fektetünk ebbe túl sokat, fektessenek bele a többiek. A klímakatasztrófa megakadályozása mindenkinek fontos, ezért megteszik majd helyettünk mások.
A problémák felismerésén túl számos megoldási javaslat is előkerül:
Nagyon fontos, hogy megértsük és megértessük a környezetünkkel, hogy ami most csak néhány gyakoribb vihar, nagyobb hőség nyáron és kevesebb hó télen, az hamarosan sokkal jelentősebb klimatikus változások formájában fog megjelenni. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, most kell nagy sebességgel lecsökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Még pontosabban: mostantól fogva, folyamatosan.
Emellett fontos lenne a táplálkozási szokások hasonlóan gyors és jelentős megváltoztatása, a hús, főleg a vörös húsok és tejtermékek helyett a növényi táplálékok fogyasztása. Valószínűleg szükséges lesz intenzív erdőtelepítésre és általában egy jelentős életmód-változtatásra is. És mindezt, ha nem is minden országban egyenlő mértékben, de az egész bolygónkon rövid időn belül meg kellene valósítani.
Mindeközben fel kell készülnünk arra, hogy merőben új gazdasági szemlélet mentén kell élnünk, életmódunkat pedig gyorsan és radikálisan meg kell változtatnunk, még akkor is, ha ma vagy tegnap kényelmesebb volt az életünk, mint amilyen tíz év múlva lesz. Nincs mese, korlátoznunk kell szén-dioxid-termelő pénzköltésünket.
El kell fogadjuk, hogy mostantól nem a GDP növelése a gazdasági cél, hanem az emberek jövedelmi különbségeinek csökkentése. Nemcsak itthon, hanem az egész világon. Nagyon úgy tűnik, hogy a fogyasztásra alapuló, állandóan növekedő gazdaság helyett egy az egyenlőbb újraelosztásra és az egyensúlyra törekvő körkörös gazdaságot kell kialakítani.
Mindezt tudatosan, állhatatosan, hiszen abba az életmódba, amit eddig folytattunk, már nincs visszatérés.
(Forrás: qubit.hu Kép: pexels.com)
