Egymillió hektár. Nagyjából ekkora területet érint hazánkban a kémiai szúnyoggyérítés. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által közzétett térkép igen beszédes: zömmel folyóink hullámtere mentén húzódik ez a deltamethrinnel kezelt vidék, ahol az emberi jelenlét ellenére napjainkban is sokszínű élővilág lel otthonra. Sajnos a kijuttatott idegméreg nem válogat, hiszen a teljes ökoszisztémát károsítja, azonban az észrevétlenül elhulló rovarok tömegei általában nem keltenek feltűnést. A haszonállatként tartott házi méhekkel viszont már más a helyzet, csupán meg kell kérdeznünk az őket gondozó szakembereket: a méhészeket.

A kémiai szúnyoggyérítés hatásairól Várszögi Balázzsal beszélgettem. Balázs 24 éve méhészkedik, a Palóctáj Méhész és Környezetvédő Egyesület elnökségi tagja, illetve a Palóctáj Mézlovagrend nagymestere.

A megnyugtató hangvételű hirdetmények és a valóság

A kémiai szúnyoggyérítés úgynevezett „földi”, valamint „légi” módszerrel történhet. Az előbbi esetben platós autókról juttatják ki a mérget tartalmazó ködöt, míg a légi irtás során repülőgépekről permetezik ki a szert.

Kapcsolódó bejegyzések

Nagyon mellélőtt a kémiai szúnyoggyérítés

Az alkalmazandó készítmény a kijuttatott csekély mennyiségben – 0,6 liter/hektár – kizárólag az érzékenyebb rovarokat pusztítja el.

Az illetékes önkormányzatok mindkét megoldás esetén kötelesek előre tájékoztatni a lakosságot, azonban ezek a nagyközönségnek szánt hirdetmények igen szűkszavúak és érezhetően megnyugtató hangvételűek.  

 „…az alacsony dózis miatt a méhfélékre és más kevésbé érzékeny rovarokra egyébként sincs letális (halálos) hatása a készítményeknek…” – olvasható az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatójában.

Balázs, Te hogy tapasztaltad, miként működik ez a gyakorlatban? 

Amikor egy önkormányzat szúnyoggyérítést rendel meg, értesíti a méhészeket, hogy melyik napon, melyik órában fogja ezt végrehajtani az ezzel megbízott cég. Légi permetezés esetén fel van tüntetve az értesítőben, hogy a méhekre veszélyes a szer. A földinél, a „füstölésnél” viszont már kivették ezt a szóhasználatot belőle, mert azzal érvelnek, hogy a házi méhek nagy része már hazatér, mire a kezelés történik.

A légi permetezés – amelynek alkalmazásával mi, méhészek abszolút nem értünk egyet – napnyugta előtt egy-másfél órával történik. Azonban a méhek ekkor még dolgoznak. Nagy melegben egyébként is főként reggel és este aktívak, így a kémiai kezelés idején nagy intenzitással gyűjtögetnek. Képesek akár szürkületben is virágport vagy nektárt hordani.

Kapcsolódó bejegyzések

A királynők rajongója – interjú egy hivatásos méhmentővel

Hogy lesz valaki méhmentő? És ha már az, miért fél a darazsaktól? Egy új dokumentumfilm-sorozat apropóján beszélgettünk Charlie Agarral.

A hivatalos tájékoztatók alapján a kémiai szúnyoggyérítés csakis lakott területet érint. Ha a kaptárak a településen kívül találhatók, akkor is lehet probléma?

Ha egy településen olyan virágzó kultúra található, mely odacsalja a méheket, akkor igen, hiszen akár 5–6 kilométeres távolságra is képesek elrepülni érte.
Amikor nálunk, Szécsényben légi szúnyogirtás volt 2023 júliusának elején, épp a városi hársfák virágzása zajlott, így a kint lévő, még dolgozó állomány pont a méregfelhőben közlekedett.
Ilyenkor a méhek akár többször is átrepülhetnek a permetezett területen oda és vissza, így a rosszul repülő szúnyogokhoz képest sokszoros mennyiségű méreggel, lebegő szemcsével találkozhatnak.

Milyen hatást fedeztél fel, hogyan érinti a szúnyoggyérítés a méheket?

A kijuttatott szer nem szelektál, így a méhekre is veszélyes. Ha egy méhecske érintkezik a kipermetezett idegméreggel, akár helyben elpusztulhat, de ha haza is tud repülni, akkor sem feltétlenül jár jobban.

Amikor nálunk zajlott a légi permetezés, azt lehetett látni, hogy amikor visszajöttek a méhek, leszálltak a kaptár falára vagy a bejáratához, és úgy rázták magukat, ahogy egy vízzel leöntött kutya a bundáját. Ez annak a jele, hogy valamilyen permetszerrel érintkeztek.

A méhek állománya cserélődik, napi szinten van természetes elhullás. Elsősorban tavasszal tapasztalható, hogy a társaik kiviszik az elpusztult példányokat a kaptár elé a talajra.

De egyébként az az általános, hogy ha egy méh betegnek, gyengének érzi magát, akkor elrepül, és a kaptártól távol pusztul el, tehát ezeket a példányokat ritkán veszi észre a méhész.

A szúnyogirtás másnapján viszont rengeteg méh hullája jelent meg közvetlenül a kaptár előtt. A kinyújtott „szipókájuk” egyértelműen a mérgezés jele volt.

A kémiai szúnyoggyérítést végző hivatalos szervek gyakran hangsúlyozzák, hogy az alkalmazott szer nem letális, tehát nem hullanak el tőle a méhek. Ennek épp az ellenkezőjét tapasztaltad, de nyilván igaz, hogy nem pusztul el az összes méh, mely a deltamethrinnel találkozott. Ebben az esetben milyen hatást válthat ki a méreg az állatokban és az állományban?

Ha a méh nem pusztul el a helyszínen, és visszatér a kaptárhoz, akkor előfordul, hogy a saját társai ölik meg, mert megérzik a rajta lévő idegen anyagot. De ha sikerül a szőrzetén bevinnie a szert, és az esetleg a fiasításba bekerül, ott felhalmozódhat. Ez pedig akár a méhanyára is hatással lehet. Ha az anya sérül, akkor az egész rendszer felborul. Elpusztulása esetén összeomlik a család.

Ráadásul tudományos kutatások mutatnak rá arra, hogy a deltamethrin hatással lehet a méhek tanulási és tájékozódási képességére is, ami halálos ítélet lehet számukra, hiszen így a kaptáron kívül nem maradnak életben sokáig.

Sajnos nagyon eltérő hatékonysággal bomlik le a kipermetezett szer a természetben, így rákerülhet olyan virágokra, melyeket a méhek másnap látogatnak, így a virágporral, nektárral együtt is bekerülhet a méreg a kaptárba. Bár a méheknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy megérzik, ha valamilyen idegen anyaggal kezelt a kultúra, így jó esetben nem gyűjtik be, azt is tudjuk, hogy például a mezőgazdaságban használt neonikotinoid-tartalmú növényvédő szer mégiscsak bekerülhet akár a mézbe is.

Amit 2023-ban tapasztaltál, általános megfigyelés a szakmabeliek körében? Mindig ekkora kárt okoz a légi szúnyogirtás?

Nem feltétlenül, mert ez több dologtól függ. Hol vannak lerakva a kaptárak, azaz milyen távolságra a településtől, van-e virágzó kultúra a permetezett területen, amely becsalja a méheket, illetve hogy milyen meleg van a szúnyogirtás idején, tehát mekkora este a méhek aktivitása.

Az viszont tény, hogy az az időjárás, ami a szúnyogirtásnak kedvez, sajnos a méhek számára is ideális a munkához.

Eddig döntően a légi irtásról beszéltünk. Mik a tapasztalataid az autókkal végzett, ködös módszerrel kapcsolatban?

A földi gyérítés ugyanannak a szernek a felhasználásával történik, amelyet a légi permetezéskor is alkalmaznak, de azért számít méhkímélő(bb) megoldásnak, mert késő este történik, amikor a méhek már nem aktívak. Ha a településen kaptárak találhatók, akkor a méhész ezt bejelenti az önkormányzat számára, és akkor nem megy arra a ködöt szóró autó.
Ez azért fontos, mert a köd is nagyon veszélyes, hiszen bekúszik a kaptárakba, és komoly kárt tud okozni.

Összességében ez a földi módszer a méhészek számára könnyebben kezelhető, mint a légi irtás. A hatósugara is csupán nagyjából 50 méter. Persze ettől még a természetben élő, éjszaka repülő rovarokra ugyanúgy veszélyt jelent.

Nem lehet a kezelés idejére bezárni a kaptárakat?

A méhkaptárakat ősszel vagy tavasszal be lehet zárni éjszakára, de nyáron, nagy melegben már nem, ez képtelenség. De hiába is zárnám be a bejáratot, lélegzőnyílást akkor is kell hagynom nekik. Ha a kaptár tetejét kinyitom, akkor az azt borító rostaszöveten keresztül is beáramolhat a méreg.

2023-ban szóvá tetted a problémát a szécsényi képviselőtestületnél. Történt-e szemléletváltás, látsz-e valamilyen elmozdulást az ügyben?

Már évek óta kérem a településen azt, hogy ne legyen kémiai szúnyogirtás. Sajnos egyre inkább bebizonyosodik, hogy sem a légi, sem a földi „füstöléses” módszer nem alkalmas a szúnyogok hatékony gyérítésére, már csak a kialakuló rezisztencia miatt sem. Hiszen egyre több szúnyog ellenálló a szerrel szemben.

És az is probléma, hogy ugyan a lakott területet leszórjuk, de a környező vizes területeken sok tenyészhely van, ezért 1–2 nap alatt innen ugyanúgy megtelik szúnyoggal a város. Így feleslegesen permetezzük le a települést, benne magunkat és a terményeinket is. Nyilván nem hiába hívják fel a lakosság figyelmét arra, hogy ne tartózkodjunk kint, vagy hogy mossuk meg alaposan fogyasztás előtt a kertben szedett zöldséget, gyümölcsöt.

Jó hír, hogy idén már nem volt légi deltamethrines szúnyogirtás nálunk, 2020 óta ez egyébként sem engedélyezett az EU területén. Kétszer volt viszont földi szúnyogirtás, az elsőt a város rendelte meg, a másodikat pedig a katasztrófavédelem (az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság) intézte.

De úgy tűnik, hogy a település vezetői is látják, hogy a kémiai gyérítés hatástalan, és más módszerre próbálnak áttérni.
Így a jövőben talán a szúnyoglárvákat gyérítő biológiai módszert fogják alkalmazni, amely nem veszélyes a méhekre, és az élővilágban is nagyságrendekkel kisebb kárt okoz. Ez mindenképpen pozitív fejlemény ebben a történetben.

A házi méhek elpusztítása azonban csak a jéghegy csúcsa

Amikor beporzásról esik szó, a legtöbb ember csak a házi méhekre gondol. Ezek a szorgos kis rovarok nagyon fontosak számunkra, és megérdemlik, hogy óvjuk őket, vigyázzunk rájuk. Azonban egyetlen faj nem képes hatékonyan ellátni ezt a létfontosságú feladatot.

Hazánkban 600–700 vadméhfaj él a természetben, de mellettük zengőlegyek, lepkék és egyéb ízeltlábúak is részt vesznek a virágos növények beporzásában, pótolhatatlan szerepet töltenek be ezáltal az ökológiai rendszerekben és a mezőgazdaságban is.

A méhészek kapnak ugyan tájékoztatót a méreg kiszórása előtt, így az általuk gondozott méhcsaládok esélyt kapnak a túlélésre, azonban a vadon élő társaik már nem ilyen szerencsések, ők nincsenek kiértesítve…

Kiemelt kép: Pixabay