Van, ahol már szépen lassan érik az uborka, de nem mindenhol olyan ízű, amilyenre számítanánk. Sőt, egyenesen ehetetlenül keserű is lehet. De miért van ez?

Az uborka nem tartozik a kényes növények közé, legalábbis ha a skála egyik vége a búzavirág, a másik meg valamilyen különleges orchidea egy sosem látott dzsungelből. Itthon sokan termesztik, hiszen relatíve könnyen elérhetünk vele komoly terméshozamot, a kovászos uborka pedig nemzeti ételünk. Aki nem azt eszi még a Rákóczi túróshoz is, feltételezem, hogy bevándorló! De ha a süteményhez nem is, nyáron még önmagában is jó elmajszolni egy-egy hideg és savanyú uborkát.

Mégis előfordul, hogy valami történik az érés során, és az uborka megkeseredik, ehetetlen lesz, olyan ízt fejleszt, mint valami utálatos gyógyszer, hovatovább méreg. Utóbbi igaz is, hiszen a keserűségért felelős toxin, amelynek elnevezése megegyezik az uborkák (igazából tökfélék) családnevével (Cucurbitaceae), a kukurbitacin. Ha sokat eszünk belőle, annak ételmérgezésre hasonlító állapot, valamint hajhullás is lehet az eredménye. Azért nem kell félni, ehhez ipari mennyiségű uborkát kell elfogyasztani, ráadásul hosszabb időn keresztül.

A kukurbitacin viszont már kis mennyiségben is elég ahhoz, hogy megkeserítse az uborkánkat. Az ok, amiért megtalálható a növényben, nem más, mint hogy így védekezik az ellen, hogy a magunkfajta „állat” megegye. Azonban ha a palánta kap rendesen vizet, és megfelelő tápanyagtartalmú talajban van, már mindjárt nem lesz olyan fertelmes íze. Ha mégis így jártunk, besózva a levét az uborka mindegyik fajtája kiengedi, ezzel távozik ez a vegyület is, és készülhet a klasszikus uborkasalátánk!

Kapcsolódó bejegyzések

A szezonális zöldség-gyümölcs választása nem csak a környezet védi, hanem minket is

Egy amerikai nonprofit szervezet friss vizsgálatában 48 gyümölcsöt és zöldséget vettek górcső alá, hogy megnézzék mennyire szennyezettek vegyszerekkel.