A Horvátország és Szlovénia által közösen tulajdonolt és üzemeltetett Krškói Atomerőműnek mindkét ország villamosenergia-ellátásban rendkívül fontos szerepe van: a létesítmény Szlovénia villamosenergia-szükségletének 20 százalékát, Horvátországénak pedig a 15 százalékát fedezi.
A közös működtetés meglehetősen párját ritkító megoldás az atomenergetika világában, nem csoda, ha a két félnek egy évtizednyi pereskedés után sikerült csak kialakítania a végleges kereteit. A fennálló problémák ellenére azonban a létesítmény további üzemeltetése egyikőjük számára sem lehet kérdés – olvasható az Energiastratégia Intézet elemzésében.
Kapcsolódó bejegyzések
Az atomenergia mint zöld energia? – Érik a fordulat Európában
Lassan fordul a kocka. A hivatalos szervek is belátják, hogy a nukleáris energia stabil út, és szükség van rá a klímacélok eléréséhez.
A Szlovénia területén található Krškói Atomerőmű építését az 1970-es évek elején kezdte el tervezni az akkori jugoszláv vezetés. A fő cél a két legnagyobb ipari termeléssel rendelkező tagköztársaság, vagyis Szlovénia és Horvátország, megnövekedett energiaigényének biztosítása volt. Az erőmű megépítésére kiírt tenderen a német Siemens és az amerikai Westinghouse pályázata bizonyult a legjobbnak. 1973-ban a szakmai zsűri végül az amerikai cég tervét ítélte korszerűbbnek. Az építkezések 1975-ben kezdődtek meg.
A jelenlegi kettős tulajdonlás gyökerei az időközben módosított terveknél keresendők, az előzetes elképzelések alapján ugyanis Horvátországban is épült volna egy atomerőmű, ám a pénzügyi nehézségek, valamint a nukleáris hulladék kezelésével kapcsolatos kérdések következtében, valamint a csernobili tragédia hatására ezt a lehetőséget 1987-re elvetették. A beruházásért és az elkészült erőmű vezetéséért egy, a szlovén és a horvát áramszolgáltatóknak (Elektro-Slovenija, ELES, illetve Hrvatska elektroprivereda, HEP), valamint a központi jugoszláv kormánynak a képviselőiből összeállított tanács volt felelős. Az erőmű 1982-ben kezdte meg működését.
Az elemzés rámutat, hogy a fenti konstrukcióval kapcsolatos első problémák a két állam függetlenné válását követő években jelentkeztek. 1997-ben az erőmű vezetése, illetve az ELES úgy döntött, megemeli az üzemeltetési költségeket. Ezeket addig a két szolgáltató fele-fele arányban fizette, a HEP azonban nem volt hajlandó kifizetni a megemelt összeget. Erre válaszul a szlovén szolgáltató a következő évben állami tulajdonba vette az erőművet, és megalapította a létesítményt a mai napig ellenőrző GEN energija leányvállalatot, majd leállította a Horvátország irányába történő áramszállítást. Emellett a cég a kifizetetlen számlák miatt pert indított a HEP ellen. 1999-ben aztán a HEP is pert indított az áramszállítás elmaradása miatt.
Kapcsolódó bejegyzések
Nukleáris reneszánsz: nem kell még temetni az atomenergiát
Európában a már nukleáris infrastruktúrával rendelkező országok fontolóra veszik a bővítést.
2001 januárjában végül a két állam képviselőinek sikerült megállapodniuk az azonos teherviselésről és az elszenvedett veszteségek kölcsönös megtérítéséről. A megállapodás értelmében 2022 januárjában munkába állt a Szlovénia és Horvátország képviselőiből álló új vezetőség. A Horvátország felé történő áramszállítást 2002. július 1-ig kellett volna megindítani, ám ez a helyi lakosok ellenállása miatt egészen 2003-ig nem történt meg.
Az üggyel kapcsolatban a HEP a washingtoni székhelyű International Centre for Settlement of Investment Disputes elnevezésű nemzetközi bírósághoz fordult. Ez végül 2015-ben hozott ítéletet az ügyben: a szlovén kormánynak meg kellett térítenie az áramkimaradás miatt keletkezett pénzügyi veszteségeket, illetve a perköltséget, melyek összértéke meghaladta 40 millió eurót. Az erőmű működését a mai napig a 2003 óta hatályos 2001-es megállapodás szövege határozza meg.
A publikáció teljes terjedelmében, melyben az együttműködés kereteiről is olvashatnak, az Energiastratégia Intézet honlapján található.
Fotó: Canva