Ha a klímaváltozásról van szó, többet foglalkozunk a műanyag palackokkal, mint a pólóval, amit hordunk. Pedig az olajipar után meglepő módon a textilipar felelős a legtöbb légkörbe jutó szén-dioxidért, s adja a globális szén-dioxid kibocsátásának a tíz százalékát.
A pamut előállítása és a poliészter súlyosan megterheli a környezetet. A pamut nagy mennyiségű vizet igényel, míg a poliészter kőolajból készül, és körülbelül ezer év kell a lebomlásához. A gyapottermesztéshez kötődik a világ rovarirtószer-felhasználásának a negyede, a ruhák kezeléséhez és színezéséhez kapcsolódik a globális ipari vízszennyezés ötöde.
Becslések szerint 150 milliárd ruhadarab készül évente, és csak az Egyesült Államokban 13 millió tonna ruha végzi a kukában.
A textilipar azért is a legszennyezőbb iparágak egyike, mert a – luxustermékeket kivéve – igen alacsony nyereségesség mellett működik, ezért a cégek a lehető legolcsóbb termelési költségeket keresik. Nem véletlenül telepednek meg a legnagyobb ruhaipari cégek a fejlődő országokban.
Ausztráliában most azzal kísérleteznek, hogy a kidobott ruhákat hogyan lehet újrafelhasználni. Adrian Jones és Graham Ross évtizedeket töltött a textiliparban, és kilépve a multinacionális cégek világából, egy kísérleti projektet hoztak össze.
A BlockTexx tavaly indult, az ötlet lényege, hogy összegyűjtik a kidobott ruhákat, majd egy technológiai eljárás során megállapítják az összetevőket. Ezt követően az iratmegsemmisítőkhöz hasonló géppel feldarabolják, lényegében rostokra szedik. Kezelik az anyagot, majd ebből készítenek új fonalat, amelyből aztán ismét ruhát lehet gyártani.
A tesztek jól sikerültek, és elkezdték a termelést az Üdvhadsereg együttműködésével. Az idei első üzleti évben tízezer tonnányi már nem használható ruhát terveznek feldolgozni.
