Ma Kőszegről csicseregnek a madarak

Ma Kőszegről csicseregnek a madarak
Ma Kőszegről csicseregnek a madarak

Ha valahol, akkor Kőszegen biztosan méltó tisztelet övezi a madarak és fák napját. Több mint száz évvel ezelőtt Chernel István itt, a szülővárosában szervezte meg először az emléknapot. A madarakért és a természetvédelemért sokat tett természettudósok emlékét ma is őrzi a város: a Chernel-kert arborétum, a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont és a helyi gimnazisták hagyományai is tisztelettel adóznak e szép tavaszi ünnep előtt.

Természetvédő, állatbarát, aktivista

Chernel István ifjú korától kezdve „a madárvilág elmélyült kutatója és védelmezője volt”. Tizenhét évesen jelent meg első cikke, huszonnégy évesen már a természetvédelemnek, a madártannak szentelte minden idejét. Tíz évvel később, 1899-ben adta ki fő művét, a „Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségökre” című írását. 

Munkássága szempontjából mozgalmas évnek tekinthető 1902, ebben az esztendőben ugyanis nemzetközi egyezmény született Párizsban a mezőgazdaság számára hasznos madarak védelme érdekében, amelynek hatására – amerikai mintára – megszervezte az első madarak és fák napját Kőszegen

Az Országos Állatvédő Egyesület alelnöki és a Madártani Intézet tiszteletbeli igazgatói posztjának betöltése mellett madártani megfigyeléseket végzett, szakmai írásokat publikált, és nemzetközi madárvédő kongresszusokon vett részt. Munkássága során ő honosította meg és népszerűsítette hazánkban a „fészkelőházikókat”.

Hazánkban Chernel István honosította meg a fészkelőházikókat
Fotó: Szentgyörgyi Anna

Emléknap az ifjúság lelkének finomítására

A Chernel által szervezett emléknap nyomán Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére 1906-tól méltatták a közoktatási intézményekben a madarak napját és a fák napját a gyermekek természeti nevelése, érzékenyítése céljából. 

Bár az első világháború idején ezek veszítettek jelentőségükből, Gróf Klebelsberg Kunó az Apponyi gróf iránti tisztelet szellemében – személyes és emelkedett hangnemben – született 1931-es rendeletével egy napot szentelt a polgári és középiskolákban május vagy június hónapban a madaraknak és a fáknak. 

A miniszter annak reményében újította fel az intézményt, hogy érvényt szerezzen Apponyi gróf azon szándékának, amely az ifjúságot a természet szeretetére és tiszteletére kívánta nevelni.

Egykori kertje őrzi Chernel István emlékét

Kőszegen úton-útfélen madarakba botlunk, ha a természet értékeire nyitott szemmel járunk. A város híres szülöttének egykori két és fél hektáros kertjében – amely ma az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság fennhatósága alatt áll – védett növényeket bemutató tanösvény vezet, ahol megtekinthető a még Chernel által telepített kínai aranyfenyő és a kaukázusi jegenyefenyő is.

A kőszegi Chernel-kert arborétumban védett növényeket bemutató tanösvény vezet.
Fotó: Szentgyörgyi Anna

Az arborétumban Madárvédelmi Mentőközpont is üzemel, ahol sérült vagy elárvult honos madarakról gondoskodnak. Bár a madarakat óvják attól, hogy megszokják az ember közelségét – szeretnék őket ugyanis visszatelepíteni a természetbe –, a bemutatóközpont lehetőséget biztosít az érdeklődők számára, hogy megismerkedhessenek velük. 

Élmény alapú betekintés a madarak világába

Alig néhány méterre található Chernel kertjétől a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont. Az épület névadója szintén madártani kutató, „Kőszeg és környéke természeti értékeinek vizsgálója és ápolója”.

A család minden tagja számára élményt nyújtó, a környék élővilágát interaktív, játékos formában bemutató látogatóközpont elnyerte „Az év ökoturisztikai létesítménye 2010” címet. 

Betérve megismerkedhetünk a Kőszegi-hegységgel, a helyi kötődésű természettudósok munkásságával, és bepillantást nyerhetünk a madarak lenyűgöző világába. Többek között kipróbálhatjuk, melyik madár csőre milyen zsákmány szerzésére alkalmas, érzékelhetjük, miként lát a sas, meghallgathatjuk a madarak énekes- és veszélyt jelző hangjait, de felidézhetjük a hajnali madárcsicsergéseket is.

Kőszeg természeti értékei

E fülünknek kedves hangokat a természetben is elcsíphetjük: lombos fák árnyékában piknikezhetünk a szomszédos parkban, esetleg dönthetünk úgy, hogy végigjárjuk a Királyvölgyi Madár- és Természetvédelmi Tanösvényt, vagy felkeressük a Kőszegi-hegység kirándulóhelyeit. 

Célba vehetjük a hét honfoglaló vezér tiszteletére és a honfoglalás millenniumára kialakított, kristálytiszta vizű Hétforrást, a 609 méter magasan fekvő Óház-kilátót, vagy túrázhatunk egészen a hegység legmagasabb pontjáig, az Írott-kő kilátóig, amelynek érdekessége, hogy a közepén halad át az osztrák–magyar határvonal. 

Egy szívünkbe épült hagyomány

Egykor kőszegi diákként a Jurisich Miklós Gimnázium parkjának madárcsicsergéstől hangos, mókusok lakta fái között hallottam először a madarak és fák napjáról. Régi hagyomány, hogy a végzős diákok nemcsak az iskolától, hanem a várostól és az erdőtől, a természettől is elbúcsúznak. 

Az erdei ballagás során – még egyszer, diákként utoljára – meglátogatják az Óház-kilátót, búcsút véve a Kőszegi-hegység élővilágától és a már oly sokszor látott, de megunhatatlan kilátástól, valamint az őket kísérő pedagógusoktól, diáktársaktól. Ennek apropóján ők is ott hagynak valamit a természetnek: a gimnázium parkjában fát ültet a végzős évfolyam. Az évről évre gazdagabb park a kőszegi természethez méltó, egyedi tanulási környezetet biztosít a diákok számára. Szerencsésnek érzem magam, hogy ez a lehetőség anno nekem is megadatott.

S hogy én mit hoztam Kőszegről?

Büszke vagyok erre a hagyományra. Ahogy egy fának is sok év kell ahhoz, hogy megnőjön, s érett legyen, úgy az iskolában belénk táplált értékek is talán évekkel, évtizedekkel később nyernek értelmet. 

Gimnáziumi éveimre visszatekintve úgy látom, akkoriban talán nem a környezetvédelem állt érdeklődésem középpontjában, mára mégis elkötelezett természetbarát, permakultúra-rajongó és madárbarát minősítésű kerttulajdonos lettem, akinek odúiban, fái és bokrai között szívesen élnek, táplálkoznak és költenek a madarak. 

Hamarosan kirepülnek az odúból a széncinege-fiókák.
Fotó: Szentgyörgyi Anna

Forrás:

search icon