A magbank a génbankok egy típusa. Olyan létesítmény, ahol megfelelő körülményeket tartanak fenn a különböző (vadon élő vagy termesztett) növényfajok mag(mintáinak) hosszú távú megőrzésére.

Ezek a létesítmények a növényi magok ex situ (a magok tárolása a természetes élőhelyükön kívül) megőrzésére szolgálnak. Mivel a magok könnyen kezelhetők, és minimális tárolási helyet igényelnek, a magbankolás gazdaságos módszer a növényfajok hosszú távú fennmaradásának biztosítására. Így a cél egyértelmű: minél több növény megőrzése az utókor számára. A magbankok sok esetben földrengés-, árvíz-, bomba- és sugárzásbiztos létesítmények.

Miért van rájuk nagy szükség?

Elsősorban azért van nagy szükség ezekre a létesítményekre, mert vészesen csökken növényvilágunk biodiverzitása, amire támaszkodunk mindennapi életünk során. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) becslése szerint 1900 és 2000 között a növények sokféleségének 75%-a elveszett. Továbbá öt növényből kettőt a kihalás veszélye fenyeget. Ennek fő okai között szerepelnek a természeti katasztrófák, az éghajlatváltozás, a növénybetegségek és -fertőzések, valamint az ember okozta katasztrófák (pl. a háborúk).

Mi a magbankok fő feladata?

A fentiek tükrében a magbankok fő feladata az, hogy a katasztrófahelyzetekre felkészülve lehetővé tegyék a növényvilág genetikai örökségének megőrzését, valamint egy hirtelen kipusztuló faj, fajta vagy növénytársulás visszatelepítését. Ezenfelül a magbankok kutatási, fejlesztési, oktatási és ismeretterjesztő tevékenységet is folytatnak. Többségük kiemelt feladata, hogy a magok megőrzése mellett a szaporítóanyagukat is előállítsák, és közreadják azzal a céllal, hogy bizonyos fajták újra termelésbe kerülhessenek. Mindezek mellett fontos feladatuk a veszélyeztetett fajták felkutatása, felmérése és gyűjtése. Ily módon a génbankok igencsak fontos természetvédelmi eszközök.

Mik találhatóak a magbankokban?

Ezekben a létesítményekben a napjainkban termesztett növények magjai mellett általában olyan magminták is helyet kapnak, amelyek manapság kevésbé használatosak, ám történelmi és kulturális értékük miatt nagy jelentőségűek. Ugyanakkor a magbankok nem kizárólag vetőmagokat tartalmazhatnak. Egyes növények kifinomultabb génbankolási módszereket igényelnek, mivel ezeket a növényeket leggyakrabban gumókból, dugványokból vagy szövettenyészetből termesztik.

Nagy általánosságban a legtöbb növény magja több mint 20 évig életképes, ha állandó 0 °C-os vagy ez alatti hőmérsékleten (a magbankok jellemzően mínusz 18 °C körüli hőmérsékletűek) és 4%-os nedvességtartalom mellett tartják őket. Erre azért van szükség, hogy a magok ne csírázzanak ki, és ne rothadjanak el. Mivel azonban a vetőmagok DNS-e idővel lebomlik, a magokat időszakonként felhasználják új növények termesztésére, amelyek viszont friss magokat termelnek a magbank számára. Ez a rotációs rendszer biztosítja hosszú távon a magok megőrzését.

Hol találhatóak magbankok?

Az első magbankot Nikolai Vavílov orosz botanikus és genetikus alapította 1924-ben Szentpétervárott (az akkori Leningrádban). Vavílov volt az egyik első olyan tudós, aki felismerte a növényi genetikai erőforrások megőrzésének fontosságát. Napjainkban világszerte mintegy 1750 magbank működik, amelyek több mint 7 millióféle vetőmag-, dugvány- vagy genetikai anyagmintát őriznek. A legismertebb Norvégiában található, mintegy 1300 kilométerre az északi sarkkörtől. A Spitzbergáki Nemzetközi Magbunkerben (Svalbard Global Seed Vault – SGSV) több mint 1,1 millió, a világ szinte minden részéről származó vetőmagfaja másolatát raktározzák a létesítmény 120 méter mélységben lévő tárolóiban, ahol mínusz 18 °C-os hidegben a magok hosszú ideig megőrzik csíraképességüket. A Nemzetközi Magbunker célja az, hogy a világ összes élelmiszernövényének magjaiból legyen tartalék arra az esetre, ha valamilyen kataklizma során egy részük eltűnne a Föld színéről. A magbunker a tervek szerint csak a legvégső esetben adna ki magokat, ha a világ többi részén található magbankok kárt szenvednének. A Nemzetközi Magbunker készleteihez eddig egyetlen alkalommal kellett hozzányúlni, amikor az aleppói magbank megsérült a szíriai háborúban, és veszélybe került az ország élelmiszer-ellátása.

Magbank(ok) hazánkban

Ebben a fontos munkában a magyar szakemberek is élen járnak, a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ például a világ 13. legnagyobb nemzeti mezőgazdasági génbankja. Az tápiószelei magbankban körülbelül 56 ezer unikális tételt, mintegy 130 ezer mintát őriznek, ami a Kárpát-medence teljes növényi genetikai állományának mintegy 50%-a. Érdemes tudni, hogy mi magunk is igényelhetünk tőlük vetőmagot minden szezonban az erre a célra létrehozott weboldalon (a cikk írásának időpontjában ennek 1300 forint az adminisztrációs díja). Az igényelhető vetőmagok listáján elsősorban Kárpát-medencében gyűjtött tájfajták, helyi populációk és régi, köztermesztésből kikerülő magyar fajták szerepelnek.