A Nature Energy frissen publikált cikkében a University of Sussex Business School és az International School of Management kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy ha az országok a lehető legeredményesebben, leggyorsabban és költséghatékonyan kívánják csökkenteni a karbon kibocsátásokat, akkor az atomenergia helyett a megújuló energiaforrások támogatását kell előnyben részesíteniük.
A kutatás során többféle regressziós elemzésben vizsgálták a nemzeti szén-dioxid-kibocsátás, valamint a megújuló és nukleáris villamosenergia-termelés globális adatait 123 országban 1990 és 2004 között. A cél az volt, hogy szisztematikusan megvizsgálják annak a mintázatát, hogy az atomenergiát és a megújuló energiaforrásokat eltérően használó országok hogyan mutatnak magasabb vagy alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátást.
Az eredmények szerint, szemben a megújuló energiaforrásokkal, a nagyobb mértékű nemzeti nukleáris energia programmal rendelkező országok világszerte nem mutatnak jelentősen alacsonyabb szén-dioxid kibocsátást. A szegényebb országokban pedig a nukleáris programok valójában viszonylag magasabb kibocsátással rendelkeznek. A tanulmány végkövetkeztetése az, hogy a nukleáris és megújuló energia programok általában nem léteznek jól egymás mellett az alacsony szén-dioxid-kibocsátású nemzeti energiarendszerekben, hanem kiszorítják egymást és korlátozzák a hatékonyságot.
(enn.com)
