„Csip-csip csóka, vakvarjúcska…” – szól a mindenki által jól ismert gyermekmondóka első két sora. De milyen madár tulajdonképpen a vakvarjú? Aki esetleg nem tudná Fekete István Tüskevár című regényéből, annak most eláruljuk a titkot.
A vakvarjúnak valójában nincs semmi köze sem a varjúhoz, sem a csókához, sem más varjúféléhez. A látása sem hiányos, szóval az elnevezése nem innen ered. A feladvány megoldásához a jellegzetes „kvak-kvak” hangja alapján jutunk el, ami egyébként leginkább a varjú kiáltására emlékeztet. Innen ered tehát a népies kvakvarjú elnevezés is, de illetik még olyan különleges nevekkel, mint vasfejű vakkánya, oláhpap vagy kakcsó. Utóbbi már majdnem ugyanaz, mint a hivatalos neve, ugyanis a delikvens nem más, mint a bakcsó.
Gyakori gázlómadarunk
A bakcsó (Nycticorax nycticorax) a gémfélék családjába tartozó faj. Hazánkban rendszeresen fészkel, március és október között találkozhatunk vele elsősorban a Tiszta-tónál, a Felső-Tiszánál és a Kis-Balatonnál. Kisebb létszámban az egész Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Kisalföldön, a Velencei-tónál és Délnyugat-Magyarországon is megtalálható. A telet a Mediterráneumban és a Száhel-öv nyugati részén töltik.
Éjszakai holló
A bakcsó latin nevében is megjelenik egy varjúféle, ugyanis a Nycticorax éjszakai hollót jelent, ami az életmódjára utal. A bakcsó nappal csapatokban pihen a fűzfabokrokban, az ártéri fákon és a nádasokban, és szürkületkor válik aktívvá. Esti vadászatai során halakat, vízirovarokat, kisemlősöket és békákat fogyaszt. Amikor azonban fiókáit neveli, napközben is táplálék után kutat.
Érdekesség, hogy a bakcsó egyedei csak hároméves koruk körül válnak ivaréretté. Miután párt találtak, a nőstény 3–5 tojást rak, amelyeken a hímmel felváltva ülnek, majd a fiókák táplálásában is mindkét szülő részt vesz. Olyannyira lelkiismeretes szülők, hogy más fajok fiókáit is felnevelik, ha a fészkükben ilyet találnak.
Jellegzetes a külleme
A többi gémféléhez képest kisebb termetű, ráadásul olyan, mint aki elfelejtett nyakat növeszteni (és ami van neki, azt is sokszor behúzza), ez igen érdekes megjelenést kölcsönöz neki. Mérete 58–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 105–112 centiméter, súlya 500–800 gramm.
A kifejlett példányok háta, fejtetője és csőre fekete, hasa, nyaka és arca fehér. Szárnyoldalai szürkések, szeme vörös, lába pedig általában halványzöld, kivéve a párzási időszakban, mert ekkor sárgás vagy vöröses színűvé válik. A fiatal egyedek teste barna fehér színű pettyekkel. A feje búbjából hátrafelé kettő vagy három, ritkán akár négy hófehér hosszú tollból álló kontyocska található. A bakcsó Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 forint.
Az élővilág védelme a Planet Budapest 2023 Fenntarthatósági Expón is a kiemelt témák közé tartozott, amit a Your Planet kiállítás mutatott be. A 18 szigetből álló tárlat több mint 6500 négyzetméteren kapott helyet, és különleges vizuális megoldásokkal tette kézzelfoghatóvá a fenntarthatósági és környezetvédelmi kihívásokat, melyekkel az élővilággal együtt szembe kell néznünk.
Kiemelt kép: Canva