Földünkön az első életformák megjelenésétől kezdve folyamatosan jelen vannak olyan kórokozók, betegségek és sérülések, amelyeket egy élőlény szervezete nem, illetve csak lassan képes magától meggyógyítani. Így szépen lassan az állatvilágban, majd az első emberek megjelenésével az emberek között is elterjedtek bizonyos természetes gyógymódok, amelyek a gyógyulást elősegítették. A modern társadalomban gyakran nyúlunk gyógyszerekhez a betegségek elleni védekezés céljából. Számos készítményt mind a mai napig természetes anyagokból készítenek. Ez az alapja az organoterápiának, amit cikkünkben részletesebben is bemutatunk.

Mik is pontosan az organoterápiás készítmények?

Ezek a szerek – ahogy a nevük is mutatja – növényi-, illetve állati eredetű készítmények, amelyeket vagy természetes úton nyernek ki, vagy félszintetikus, esetleg szintetikus módon állítanak elő. Az első hazai cég, amely ezzel foglalkozott, a Richter Gedeon Gyógyszergyár volt, amely alapítását is erre alapozta 1901-ben. Ekkoriban élesztőgombából sikerült előállítaniuk az ergoszterint, amely a D-vitamin egyik fontos alapanyaga [1].

Kapcsolódó bejegyzések

Hogyan hatnak életünkre a gyógyszerek? – I. rész

Egyrészről modern korunk áldása, másrészről átok. Bemutatjuk, milyen típusú gyógyszerek léteznek, és hogyan készülnek. Valamint a homeopátia létjogosultságát is körüljárjuk.

Az organoterápia története

Ahogy az állatvilág, úgy az emberek is viszonylag korán felfedezték, hogy egyes növényi és állati eredetű anyagok hatással vannak szervezetünkre. Már réges-régen, az első állatok háziasítása során rájöttek arra, hogy a hímek szaporodását kasztrációval megakadályozhatják. Egyúttal azt is megfigyelték, hogy ezek az állatok sokkal szelídebbé váltak. A beavatkozást nemcsak az állatokra, hanem az emberekre is kiterjesztették, különösképp a középkori Kínában és az Ottomán Birodalomban (így alakult ki az eunuchok közössége) [2]. Kínában rájöttek a tesztoszteron fontosságára is. Egyes feljegyzések szerint bizonyos állatok heréit különböző kivonatok készítésére használták, amelyekkel többek között az impotenciát próbálták gyógyítani.  

Kapcsolódó bejegyzések

Tudod, hogyan gyógyítják magukat az állatok?

Cikkünkben azt járjuk körül, hogy miként gyógyítják az állatok a sérüléseiket, betegségeiket; hogyan sikerült a tudósoknak felfedezniük ezt a jelenséget; valamint milyen kutatások születtek a megfigyelések felhasználhatóságára az embergyógyászatban.

Ezután egy időre megrekedt a fejlődés, egészen a 19. századig kellett várni, hogy a növényi és állati eredetű anyagok jótékony hatásait újra felfedezzék. Az első tudós, aki ezzel mélyebben foglalkozott, Charles-Édouard Brown-Séquard francia fiziológus-neurológus volt. Állítása szerint az elhullott tengerimalacok heréiből készített injekcióval mentális és fizikai egészségét is meg tudta őrizni. Azt, hogy ez valóban igaz volt-e, valószínűleg sosem tudjuk meg, viszont felfedezése ösztönözte a többi tudóst arra, hogy behatóbban vizsgálják a nemi hormonokat. Korábban ugyanis a szexualitás kémiájának, biológiájának a kutatásától sok tudós elzárkózott, így nem is történtek érdemi vizsgálatok. A 20. század elején azonban ugrásszerűen megnőtt a hormonokra irányuló kutatások száma, ekkoriban fedezték fel a pajzsmirigyhormonokat és a nemi hormonokat is [3]. 1920 után pedig már számos organoterápiás gyógykészítmény készült, köztük a Richter Gedeon Gyógyszergyár által készített Tonogen Suprarenale is, amely egy mellékvesekéreg-kivonat volt, és az egész világon nagy népszerűségre tett szert.

A fejlődés azóta sem nem állt meg, mind a mai napig számos növényi és állati eredetű gyógyszer kerül piacra. Manapság azonban a legtöbb esetben nem kivonatokat hoznak létre, hanem szintetikus úton állítják elő a jótékony hatású vegyületeket.

A nemi hormonok szerepe

Nemi hormonoknak nevezzük azokat a szteránvázas vegyületeket, amelyek egy élőlény termékenységét és szexuális funkcióit befolyásolják. Legismertebbek a tesztoszteron, az ösztrogén és a progeszteron. Természetesen az, hogy egy hormont elsősorban a hím vagy a nőstény termel, nem jelenti azt, hogy a szóban forgó hormon az ellenkező nemben nem található meg kisebb mennyiségben. Ezeket a hormonokat ma már szintetikus úton is elő lehet állítani. Ez a hormonháztartás egyensúlyának helyreállításában is szerepet játszhat, viszont rosszabb esetben fel is boríthatja azt.

Növényi és állati eredetű organoterápiás készítmények

Vinpocetin (Cavinton)

Sokan Cavinton néven ismerhetik ezt a gyógyszert, amelynek alapját egy növény, mégpedig a Vinca Minor, másik nevén kis meténg adja. Ennek különlegessége, hogy több mint 50-féle alkaloid található benne, ezek közül pedig kiemelkedik a jelentős nootropikus (vagyis agyműködést serkentő) hatású vinkamin alkaloid. A kis meténg jótékony hatását már sok száz évvel ezelőtt is ismerték, az 1700-as évekből is találhatunk feljegyzéseket arról, hogy gyógyteaként alkalmazták tüdőgyulladás esetén.

A vinkaminnal viszont csak az 1930-as években kezdtek el alaposabban foglalkozni francia kutatók, közel 20 évvel később pedig már mesterséges úton is létre tudták hozni (szintetizálták). Gyógyszerkészítményként elsőként itthon hozták forgalomba 1978-ban Cavinton néven, amely jótékony hatását úgy fejti ki, hogy átmenetileg kitágítja az agyhártyában található ereket, így fokozva a véráramlást és az agy oxigénellátását. Ugyanis – kissé leegyszerűsítve – az agy megfelelő működéséhez megfelelő véráramlásra, oxigénellátásra és glükózellátásra van szükség (ezért is fordul elő például, hogy ha sokat tanulunk, vagy megerőltető szellemi munkát végzünk, jobban kívánjuk a csokit). A Cavinton tehát mindezek megfelelő szinten tartásában nyújthat segítséget, organoterápiás alapja pedig vitathatatlan, még ha a gyógyszert ma már teljesen szintetikus úton állítják is elő [4].

Hialuronsav

Bizony, sokan nem is gondolnák, de a nagy népszerűségnek örvendő bőrápolási terméket, a hialuronsavat sokszor még most is állati szervekből, pontosabban kakastaréjból állítják elő biotechnológiai úton. Rendkívül jó vízmegkötő és vízvisszatartó képességű anyag, amelyet a bőrápolási termékeken kívül a sebgyógyításban is használnak. Előállítására ma már természetesen több alternatíva létezik, ilyen új módszer például a streptococcus baktériumnemzetségből erjesztéssel előállított hialuronsav. Azonban itt annyi a probléma, hogy az említett baktériumok endotoxinokat (a baktériumok sejtfaláról leválni képes mérgező anyagokat) tartalmazhatnak, így nagyon nehéz kontrollált körülmények között tartani a folyamatot. A közelmúltban azonban sikerült sokkal modernebb úton, úgynevezett bioszintetikus enzimek segítségével előállítani a hialuronsavat. Így a gyártóknak nem kell veszélyes baktériumokkal dolgozni és állati szerveket használni [5].

Összegzés

Az organoterápiás szerek régóta jelen vannak és – vitathatatlan jótékony hatásuk miatt – valószínűleg még sokáig jelen is lesznek a gyógyhatású készítmények és a gyógyszerek között. Gyógyszerként manapság már szinte csak szintetikus változataikat kínálják. Nem árt tisztában lenni a hatásukkal, mert természetes gyógymódként segíthetnek a betegeken.

Kiemelt kép: canva

Források:

[1]      „Gyógyszeripari fejlesztés.” Egyetemi jegyzet.

[2]      Ij. M. Kramer, “Chapter 8 – Nuclear Receptors.” In Signal Transduction (Third Edition), Ij. M. Kramer, Ed., Boston: Academic Press, 2016, pp. 477–527. doi: https://doi.org/10.1016/B978-0-12-394803-8.00008-5.

[3]      M. Borell, “Organotherapy, British Physiology, and Discovery of the Internal Secretions,” J Hist Biol, vol. 9, no. 2, pp. 235–268, 1976, [Online]. Available: http://www.jstor.org/stable/4330654

[4]     „Gyógyszeripari technológia.” Egyetemi jegyzet.

[5]      J. H. Sze, J. C. Brownlie, and C. A. Love, “Biotechnological production of hyaluronic acid: a mini review,” 3 Biotech, vol. 6, pp. 1–9, 2016.