Online vásárolni jó, kényelmes és többnyire biztonságos, de az e-kereskedelem a gyártás mellett a csomagolás és a szállítás során képződő károsanyag-kibocsátás miatt óriási terhet ró a környezetre.
2016-ban az Egyesült Államokban már nem az erőművek számítottak a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátónak, hanem a logisztika; a Forbes 2018-as becslése szerint az amerikai szállítmányok csomagolásához egymilliárd fát kellett kivágni, az így termelt szemét java részét pedig nem hasznosítják újra. – derül ki a qubit.hu online tudományos magazin alapos elemző írásából.
Azt talán sokan nem gondolnák, hogy a valamilyen okból visszaküldött árucikkek, amelyek a vásárlótól újra útra kelnek, és gyakran nem egy másik vásárlónál kötnek ki, hanem a szemétben végzik.
Gyakran olyan termékekről van szó, amelyeknek semmi bajuk, csak épp nem tetszett a vásárlónak a színük, nem volt megfelelő a méretük, vagy más mérete, vagy egyszerűen úgy döntött, hogy mégsem kéri. Magyarországon az e-kereskedelemben vásárolt termékek esetén a fogyasztó 14 napig indoklás nélkül elállhat a vásárlástól, még akkor is, ha az áru nem hibás; ez alól ugyan vannak kivételek, de a kereskedőnek a legtöbb esetben vissza kell vennie az adott holmit, és vissza kell térítenie az árát.
De mi történik egy visszaküldött árucikkel?
Az ember azt hinné, hogy visszaviszik a forgalmazóhoz, aki aztán vagy eljuttatja a gyártónak, vagy eladja valaki másnak. Csakhogy a kereskedőnek sokszor jobban megéri megszabadulni tőle, mint a javításával szórakozni, vagy egyáltalán megnézni, hogy van-e valami baja, és ha nincs, újra készletbe venni – a folyamat nem gépesíthető, rengeteg emberi erőforrást és némi szakértelmet is igényel, úgyhogy a kereskedő szempontjából semmiképpen nem gazdaságos.
Adria Vasil kanadai öko-újságíró egy 2019-es interjúja szerint 2014-hez képest öt év alatt 95 százalékkal növekedett a visszaküldött áruk mennyisége, és ez csak tovább növekedett, miután a covid miatt világszerte egyre többen tértek át az online vásárlásra – és az áruk visszaküldésére.
A Business Insider tavaly júniusi cikke szerint az Amazon egy hét alatt 130 ezer eladatlan vagy visszaküldött árucikket semmisített meg, de ez bevett gyakorlatnak számított a Burberrynél, az Urban Outfittersnél, a H&M-nél, a Nike-nál és a Victoria’s Secretnél is.
Pazarolni nem menő
A pazarlás viszont nem menő, nem véletlen, hogy a Burberry és az Amazon is védekezésre kényszerült, amikor kiderült, hogy megsemmisítik a visszaküldött termékeket – a fogyasztók most már azt is igénylik, hogy a cégek megfeleljenek a környezettudatos vásárlók elvárásainak is.
Franciaországban a közfelháborodás hatására törvény tiltja a még fogyasztható élelmiszerek elpusztítását, és a tartós fogyasztási cikkek esetében is hasonló szabályozást akarnak bevezetni.
De mit tehet a környezettudatos vásárló, ha nem akarja, hogy a szemétben kössön ki a rossz méretű nadrág, a nem eléggé rózsaszínű mikrohullámú sütő vagy a túl apró robothal? Első körben nyilván nem kellene annyit rendelni, Adria Vasil szerint pedig érdemes a turkálókat járni, ha valaki újdonságra vágyik.
J. B. MacKinnon kanadai újságíró, a The Day the World Stops Shopping (A nap, amikor a világ abbahagyja a vásárlást) című könyv szerzője szerint persze a legegyszerűbb megoldás a legjobb: le kell szokni a folyamatos vásárlásról.
Már maga a szállítás is óriási környezeti terhet jelent, hiszen minden elköltött dollár 0,25 kilogramm károsanyag-emisszióval jár. Az ember által létrehozott holmik most már többet nyomnak, mint az egész földi élővilág.
MacKinnon szerint még van visszaút, de ez nem az Amazonon vagy a Burberryn múlik, hanem a vásárlókon: ha tömegek tagadják meg, hogy olyan terméket fogyasszanak, amivel valamilyen környezeti fenntartásuk van, talán még van remény a pazarlás visszafogására.
(Forrás: qubit.hu Kép: pexels.com)
