Az Oxfam jótékonysági szervezet új jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a kormányoknak és a vállalkozásoknak, amelyek fákat akarnak ültetni és erdőket helyreállítani a nettó nulla kibocsátás elérése érdekében, erősen korlátozniuk kell ezeket az erőfeszítéseket, hogy elkerüljék az élelmiszerárak emelkedését a fejlődő világban. A Tightening the net: Net zero climate targets implications for land and food equity (A háló meghúzása: A nettó nulla klíma célok következményei a föld- és élelmezési méltányosságra) című jelentésben arról írnak, hogy az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának ellensúlyozásához szükséges terület töredékének beültetése is a növekvő népesség táplálásához szükséges termőföldekbe kerülne.
Legalább 1,6 milliárd hektárra lenne szükség ahhoz, hogy 2050-re csak a fák ültetésével elérjük a nettó nullát a bolygó számára, ami ötször akkora terület, mint India területe, ami megfelel a bolygón jelenleg megművelt összes földterületnek. Bár senki sem javasolja, hogy ilyen mértékű fákat ültessenek, a jelentés szerzői szerint a jelentésből kiderül, hogy mekkora ültetésre van szükség, és hogy az élelmiszerárak emelkedésének elkerülése érdekében mennyire korlátozottnak kell lennie a kompenzációnak. Egyes becslések szerint az élelmiszerárak 2050-re 80%-kal emelkedhetnek, ha túlzásba visszük a kibocsátás erdészet általi kompenzálását. Körülbelül 350 millió hektárnyi földterületet – ami nagyjából India területének felel meg – lehetne kompenzálásra használni anélkül, hogy a mezőgazdaságot világszerte megzavarnák, de az országok és vállalatok kompenzációs tervei együttesen hamarosan meghaladhatják ezt a mennyiséget.
A jelentés azt is megállapította, hogy a két leggyakrabban alkalmazott kompenzációs intézkedés, az erdőtelepítés és az új erdők telepítése a legrosszabbak között van az élelmezésbiztonság veszélyeztetése szempontjából. Az elemzés szerint sokkal jobbak voltak a természetalapú megoldások, amelyek az erdőgazdálkodásra, az agrárerdészetre – a növénytermesztés vagy legeltetés és a fák termesztésének kombinálására irányuló gyakorlatra -, valamint a legelőgazdálkodásra és a termőföldek talajkezelésére összpontosítottak. Ezek lehetővé tennék az emberek számára, hogy a földet élelmezésre használják, miközben megkötik a szenet.
Egyes vállalatok szintén tervezik a fákon és földterületeken alapuló szén-dioxid-kompenzáció alkalmazását a nettó nulla kibocsátás elérésére irányuló erőfeszítéseik részeként. Az Oxfam úgy találta, hogy e tervek közül több veszélyezteti a földterület túlzott mértékű felhasználását. Négy vezető energetikai vállalat például az Egyesült Királyság területének kétszeresét igényelné a kompenzációhoz. Az Oxfam becslései szerint a Shellnek 2050-ig mintegy 28,6 millió hektárra lenne szüksége, míg a TotalEnergies a kibocsátásának mintegy 7%-át tervezi kompenzálni, ami 2050-ig mintegy 2,6 millió hektárt jelentene. Az Eni, egy másik energetikai vállalat 8 millió hektár erdőt tervez, de az Oxfam számításai szerint ennek a duplájára lenne szükség. A BP nem ismertette részletesen terveit, de az Oxfam becslése szerint valószínűleg 22,5 millió hektárra lesz szüksége ahhoz, hogy kibocsátásának akár 15%-át is ellensúlyozni tudja.
Danny Sriskandarajah, az Oxfam GB vezérigazgatója felszólította a vállalatokat és a kormányokat, hogy ahelyett, hogy az ellentételezésekre hagyatkoznának, drasztikusan csökkentsék a kibocsátásukat.
(Guardian)
(fotó: pixabay – MichaelGaida)
