Az előző cikkemben, a fürdőszoba kiszelektálását mutattam be, hiszen márciusban, ahogy rám is rám szakadt a pandémia összes terhe, belevágtam a minimalista élettér kialakításba. A második igazi kihívást a konyha jelentette, hiszen nem csak használati tárgyak felett kellett végérvényesen döntenem, hanem az élelmiszerkészletem felett is. Egy olyan időszakban, amikor az emberek nagy része elkezdett mindent felhalmozni saját háztartásában. Azonban, amikor végeztem a konyhával is, elképesztő eufória övezte az első kényelmes főzésemet és azt éreztem, egy új korszak vette kezdetét.
A konyha a legtöbb nő, de talán férfi életében is a lakás legfontosabb helyszíne. Ott történik minden csoda, a finomságok elkészítésétől a legfontosabb beszélgetéseken át minden. Ezért az volt a célom, hogy úgy minimalizálom ki ezt a teret, hogy közben az a kuckós hangulat azért megmaradjon, és annak ellenére se szenvedjek hiányt semmiből, ha főzni vagy vacsorát tálalni szeretnék. Ezúttal is azt hittem, könnyű dolgom lesz, de amikor realizáltam, hogy mennyi holmi halmozódott fel a konyhámban is, éreztem, hogy ez nem lesz könnyű menet.
Tervek és célok a spájztól az utolsó kis fiókig
A gardrób után a konyha volt a legnagyobb meló a lomtalanítás és rendszerezés tekintetében. Nem vagyok egy trehány nőszemély, de még így is komoly fejtörést okozott, hogy lesz mindennek precíz helye a picike amerikai konyhámban úgy, hogy ne legyen minden tároló egység telezsúfolva. Egyszerűen drámai döntéseket kellett meghoznom azzal kapcsolatban, hogy miktől válok meg sürgősen a cél érdekében. Kategóriákra bontottam a konyhai használati tárgyakat, és terveket készítettem, hogy miből mennyi marad, mi hova kerül. Lássuk be, semmi szükség nincs öt darab fakanálra, negyven darab műanyag dobozra és egy-két váltás étkészlet és evőeszköz is bőven elég, ha az ember nem egy focicsapattal él egy fedél alatt.
A műanyagdoboz horror
A legnagyobb kihívást a felesleges műanyagdobozok fenntartható kiszelektálása jelentette. Tudtam, hogy ennyi dobozt vétek bedobni a szelektívbe, valahogyan új életet kell nekik adnom úgy, hogy már nem az én konyhám a lakóhelyük. Így jó párat azonnal elajándékoztam a Facebookon egy csere-bere csoportban, egy részüket felhasználtam szükséges kis kacatok tárolására, tizenegy másikba bolognait főztem hajléktalanok számára a fiókban felhalmozódott spagetti hegyekből, és végül tizenkét dobozt tartottam meg későbbi ételtárolásra. Négy egészen picit, négy közepes méretűt, és négy nagyot.
A befőttesüvegekben sok lehetőség rejlik…
… éppen ezért karácsonyi mécsestartók készültek belőle a nappalimba és az erkélyre. Jelentős részüket pedig félretettem anyukámnak és egy kedves szomszédnak a következő befőzéshez. A zacskós tartós élelmiszerek egy részét is nagyobb üvegekbe raktam, így rendezettebben és átláthatóbban tudom azokat tárolni.
Élelmiszer mustra
Rengeteg olyan fűszert és tartósélelmiszert találtam a konyhában, aminek a szavatossági ideje még jó, de bontatlanul, árván várakoztak arra, hogy megegyem őket. A ruhaszelektálás alapelvén jártam el ezekkel is, miszerint ha egy évig nem vettél fel egy ruhát, annak mennie kell. Azokat a fűszereket, konzerveket és egyéb csomagolt élelmiszereket, amik már egy ideje a konyhámban álltak, szétválogattam, és az élelmiszerbanknak, valamint egy további segélyszervezetnek ajándékoztam. Így biztosan elfogyasztják majd, és megnyugtat, hogy jobb helyre kerül, minthogy a konyhámban felhasználatlanul álljon.
Eszközök és kacatok
Az volt a taktikám, hogy minden szükséges eszközből csak egyet vagy maximum kettőt tartok meg, attól függően, mennyire van rájuk szükség. Elajándékoztam jelentős számú fakanalam 90%-át, egy teljes étkészletet, rengeteg bögrét és poharat. Mindenből éppen annyit hagytam, amennyire szükség van. A bögrék, poharak, tálak és tányérok hatalmas sikert arattak egy frissen összebútorozó egyetemista párnál, őket szintén az interneten, egy csere-bere csoportban értem el.
Konklúzió
Azzal, hogy kiszanáltam a konyhámból is a felesleget, minden átláthatóvá, kényelmessé, szellőssé és könnyen takaríthatóvá vált. Mindennek könnyen elérhető és megjegyezhető helye lett, és már nem kell rakosgatnom, taszigálnom semmit ahhoz, hogy beférjen a fiókba. Sokkal nagyobb kedvvel mosogatok, hiszen nem veszem már le a huszonötödik poharat is a polcról, ha szomjas vagyok, hiszen jóval kevesebb lett eleve a számuk. Így a mosatlan mennyisége is a felére csökken. Valahogy lelkileg is ad egy többletet, ha az a tér, ahol az ember eszik, átlátható és nem túlzsúfolt. Könnyebb az elpakolás egy nagyobb főzés után, és eddig egyszer sem éreztem, hogy valami hiányozna azok közül, amiktől megszabadultam.
Rengeteg fontos információ vár még rád! Nézz szét!
