Mit nekünk tél és zimankó, a karácsonyi asztalra is otthon termett zöldséget teszünk! Ha tudatosan figyeltél az eltevésre, széles zöldségpaletta áll rendelkezésedre. Némelyik zöldséget ilyen tájban – december végén – frissen teszem a menübe saját magaságyásomból. Ezeket a hazai és szezonális hozzávalókat illeszd be a fogásokba!

Az előttünk álló ünnepi időszak elengedhetetlen részei a szeretteink körében eltöltött közös étkezések. Amennyiben konyhatündérként közreműködünk a karácsonyi menü elkészítésében, a különleges alkalom dacára is próbáljunk hűek maradni környezettudatos irányelveinkhez! Ehhez jó szempont lehet, ha az alapanyagok kiválasztásakor előnyben részesítjük a helyi termékeket, mérsékeljük a húsos ételek számát, és csak annyit főzünk, amennyit valóban el is fogyasztunk. Zöldségből pedig mindenképp válasszunk szezonálisat!

Évről évre kihívások elé állít a karácsonyi menü megtervezése, ami egyben édes teher. A vacsora az én karácsonyi ajándékom, amellyel szeretteimet megörvendeztetem, érthető hát, hogy alapos gonddal állok neki a menü tervezésének és kivitelezésének. Az alapanyagok megválasztásakor fontos, hogy ezek helyi forrásból származzanak, és jó minőségűek legyenek. A húst közvetlenül háztól veszem. Néha vad is kerül az asztalra, amit egyébként ritkán fogyasztunk. A menü tradicionális eleme a hal és a dió, ugyanakkor évről évre új fogásokkal rukkolok elő, hogy legyen valami izgalom. A húsos étkek mellett mindig helyet kap egy kímélő, vega fogás is. Zöldségekből pedig kizárólag a friss, vegyszermentes hazai vagy saját termés jöhet szóba!

Szerencsére sok őszi betakarítású zöldségfélénk van, amelyek jó tárolhatósága lehetővé teszi, hogy egy tartalmas ünnepi leves friss és helyi összetevőit akár a piacon is beszerezhessük. Az őszi káposztafélékkel sem foghatunk mellé, legyen szó akár a töltött verzióról vagy libasült mellé a párolt liláról: bizonyára találunk hozzájuk jó minőségű hazait. Sőt egyes káposztafélék ízén még javít is a téli cidri, így például szezonja van a kelbimbónak, amely elsőre ijesztőnek tűnhet, de sült szalonnával és parmezánnal valami isteni köret!

A tradicionális karácsonyi menü nem nélkülözheti a tél kincseit, a diót, a mákot, az almát, sok helyen pedig még mindig a hagyományos bableves kerül az asztalra szenteste. A hüvelyesek és az őszi termések – amellett, hogy egy fenntartható karácsonyi menü részei – az ünnepi asztalon mágikus jelentésekkel bírnak. Jobban tesszük, ha görög saláta helyett inkább velük tervezünk! És íme még három zöldség, amely a karácsonyi menüsorba jó szívvel beilleszthető, ezzel a hazai termelőket is támogathatjuk!

Az örök fiatalság forrása, a sütőtök

Egy hagyományos karácsonyi asztalon a sütőtök – a mákhoz és a hüvelyesekhez hasonlóan –  a bőség, a gazdagság szimbólumaként kapott helyet. Ha mindez nem lenne elég, az ajurvédikus tanok ezt az élelmiszert a hosszú élet és az örök fiatalság forrásaként emlegetik. Roppant szerencsések vagyunk, hogy szezonja késő ősszel kezdődik, és jó tárolhatósága okán egész télen át fogyaszthatjuk, és szépülhetünk általa.

A csodás színű sütőtök az ünnepi menüben akár főfogásként, akár köretként is szuperül megállja a helyét. Előételként egy mézes sütőtökkrémlevessel bizonyára nem nyúlhatunk mellé! Haladóbb konyhaművészek számára a sütőtökös ravioli hozhat elismerő pillantásokat. Én az idén vele tervezek, tekintve, hogy rákaptam a tésztagyúrásra is, de ez már egy másik történet.

Cékla, az isteni vitaminbomba

Bár kinézetében lenyűgöző, népszerűségében megosztó zöldségünk a cékla, amelynek még mágikus jelentéseket sem tulajdoníthatunk. Cserébe igazi vitaminbomba a hideg időkben, egészségre gyakorolt pozitív hatása közismert, és szinte bármikor a rendelkezésünkre áll! Az én karácsonyi vacsorámhoz a gyökérzöldségekhez hasonlóan frissen, a magaságyásaimból érkezik.

Főzve, sütve, köretként vagy savanyúságnak tálalva a cékla intenzív színével csodásan passzol az ünnep hangulatához. Bár külleme előny és hátrány is egyben, sokak számára mumus a céklapucolás, mert könnyen színesre festheti a kezünket (pont ezért szuper dekorkozmetikum-alapanyag a céklapor). Ha ezért ódzkodunk a céklás ételektől, húzzunk gumikesztyűt a pucoláshoz, vagy süssük-főzzük meg héjastól, és a burgonyához hasonlóan ezután pucoljuk meg! Megfelelő hőkezelést követően a földes ízét teljesen elveszíti, cserébe aromás, édes, vitamindús ételt kaphatunk.

Csicsókát a burgonya mellé!

Végezetül had mutassam be személyes kedvencemet, a csicsókát, amelyről sokan azt sem tudják, mi fán terem! Pedig az egyik legigénytelenebb zöldségfélénk, amelynek minden kertben helye van! Kinézetében a napraforgóval rokon, jól mutat kerítés mellé ültetve, gumója pedig egész télen át szüretelhető. Ráadásul pozitív élettani hatásai kiemelkedőek: nagy mennyiségben tartalmaz egy jótékony rostot, az inulint, amely a bélrendszerünkre és a vércukorszintünkre egyaránt kedvezően hat. Amiért ritkán találkozunk vele a boltok és a piacok standjain, az, hogy vetésforgóban nem termeszthető, mivel egy gyorsan terjedő, szinte kiirthatatlan évelőnk. De az íze! Hát ezt ki kell próbálni!

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a telkemmel megörököltem egy csicsókaültetvényt (amiről akkor szereztem tudomást, mikor az éhes vaddisznók télen felszántották az egészet). Ha sikerül szert tennünk egy kis csicsókára, mindenképp építsük be a karácsonyi menübe! A burgonyás ételek mellé ízfokozóként is kiváló adalék lehet. Borzasztóan aromás, 1/3 arányban elég a krumpli mellé adnunk, főzési ideje viszont kicsit hosszabb, ezzel számoljunk! Nálam a csicsókakrémleves, a csicsókás burgonyapüré és a csicsókás-tojásos krumplisaláta is osztatlan sikert aratott eddig, és ami biztos, hogy ez az az alapanyag, amely a tradicionális karácsonyi menümben mindig szerepelni fog.