A természeti környezet békés csendjét vagy épp élettel teli zsongását sokfelé motorzaj töri meg. Bár illegális, mégis általános, hogy erdei utakon vagy akár úttalan hegyoldalakon motorosok és quadosok űzik azt, amit a szaknyelv technikai sportoknak nevez. Csakhogy a tiltás nem véletlen.
Mit árt némi motorizált élvezet?
A közlekedés jó néhány, egyenként is jelentős hatást gyakorol az élővilágra. Ha pedig a technikai sportok helyszínei természetközeli élőhelyek, nyilvánvalóan még erősebben jelentkeznek bizonyos problémák. Az egyik, messziről is szembetűnő káros hatás a zajszennyezés, aminek különösen erős közvetlen hatása lehet az olyan élőlények életére, melyek hangok segítségével kommunikálnak (például a madarak). Problémát jelentenek az állatgázolások is, az erdei utakat átszelő vagy rajtuk melegedő hüllők és a hasonló helyeken a földön üldögélő, szívogató lepkék különösen ki vannak téve ennek a veszélynek. Az utakról letérve pedig nyilvánvalóan súlyos károkat okoz a növények, köztük ritka, védett fajok eltaposása is. Az üzemanyag-használatból eredő károsanyag-kibocsátásról, a füstről, a porról pedig még nem is beszéltünk.
Sebek
Mindezeken túl van még egy dolog, és talán ez a legkevésbé magától értetődő. A motorok és a quadok nemcsak a csendet törik meg, hanem feltépik a talajt borító növényzetet is. Megnyitják, megsebzik a felszínt, ezzel kedvező feltételeket teremtenek a gyomoknak. Segítik többek között bizonyos inváziós, agresszíven terjedő növényfajok megtelepedését, melyek innen kiindulva az érintett élőhely további részeit is meghódíthatják (kiszorítva őshonos fajokat). E folyamathoz ráadásul hozzátehet az is, hogy a kerekek a rájuk tapadó sárban magvakat is szállíthatnak. A csupasz talajfelszínt az erózió is erősebben érinti. A technikai sportok hatásai tehát nemcsak nem állnak meg a védendő területek határainál, de még az általuk kitaposott ösvényeknél, utaknál is tovább terjednek.
A technikai sportoknak mindezek alapján legfeljebb az erre a célra kialakított, engedélyezett pályákon van a helye.
Vannak ennél nagyobb gondok is?
Mindig mindenre lehet azt mondani, hogy „persze, de az X vagy az Y nagyobb gond”. A mondatba behelyettesíthetnénk például az ember okozta vegetációtüzeket, a gyepek szántóvá alakítását, a vizes élőhelyek lecsapolását, a repülőgépek üvegházhatásúgáz-kibocsátását, az orvvadászatot, a túlzott és felelőtlen vegyszerhasználatot vagy egy sor más dolgot. De mi értelme ennek? Hiába szeretnénk egymás ellen kijátszani a problémákat, valójában ugyanarról van szó: arról, hogy elfogadhatatlanul rosszul bánunk a minket is éltető és önmagában is értékes, emberen túli élővilággal. Meg kell őriznünk a még megmaradt természetközeli élőhelyeket, sőt, minél többet helyre kell állítanunk. Ehhez pedig szükség van arra, hogy a kevés megmaradt gyepterületet ne szántsák fel a terepmotorok kerekei, hiszen mindig a maradékot pusztítjuk. Bár hallani időnként olyan hangokat, hogy a terepmotorozás és a quadozás a természet élvezetének egy formája (és nem vitatom, hogy lehet benne élvezet), valójában pusztító, a természetre legfeljebb eszközként, díszletként tekintő tevékenységről van szó.
Röviden tehát: aki ilyen sportokat űzne, tegye ezt ott, ahová leginkább való, az engedélyezett pályákon. Nem mellesleg (mint már említettem) tilos erdőkben, gyepeken, erdei utakon és általában védett területeken motorizált járművel közlekedni engedély nélkül. A nemzeti parkok igazgatóságai pedig a rendőrséggel együttműködve rendszeresen tartanak razziákat, hogy elkapják a szabályszegőket.
Kiemelt kép: canva