Aki vidéken él, vagy kertes házban lakik, minden bizonnyal találkozott már azzal a problémával, hogy patkányok bukkannak fel a telken. Tévhit, hogy csak a gondozatlan területeken, illetve a terménytárolókban, éléskamrákban telepszenek meg.
Sajnos bárhol előfordulhatnak és elszaporodhatnak. Túl azon, hogy rengeteg kárt tudnak okozni, jelenlétük az egészségünket is veszélyezteti. De mit tehetünk, ha környezetkímélő módon szeretnénk megszabadulni a rágcsálóktól? Kolozsi-Kecskés Zsófiával, a Patkányvadász csapat egyik tagjával beszélgettünk.
Kérlek, mesélj magatokról pár szót, mit lehet rólatok tudni?
Csapatunk két- és négylábú tagokból áll, ahol a hangsúly sokkal inkább a négylábúakra – jelesül a terrierekre és a vadászgörényekre – helyeződik. Nélkülük esélyünk sem lenne eredményesen fellépni a fifikás és igen fürge patkányokkal szemben.
Hogyan indult a vállalkozásotok?
A munkakutyás lét már a patkányvadászat előtt is meghatározója volt mindennapjainknak, így inkább profilbővítés történt, amikor a terrieres munkának ebbe a válfajába belekóstoltunk. Kedves barátunk, Gyöngyösi Péter ajánlására tettük meg első lépéseinket, tőle kaptuk legelső vadászgörényeinket, és mindig számíthattunk segítőkészségére, ha elakadtunk bármiben.
Eleinte csak ismerősöknél, barátoknál csiszolgattuk csapatunk tudását, aztán később vállalkozást építettünk rá. De persze a folyamatos gyakorlások most sem maradhatnak el, hisz minél több tapasztalatot szerzünk, annál eredményesebbek tudunk lenni a vadászatok során.
Kik a négylábú kollégáitok?
Kutyáink különböző fajtájú terrierek: jack russell, parson russell, patterdale, jagd terrier és ezek keverékei alkotják az állományt. Korábban még magyar agarat is bevetettünk, ha a körülmények megengedték, de mára inkább a kisebb, jobban elférő fajták mellett tettük le voksunkat. Mellettük pedig vannak apróbb és nagyobb testű vadászgörényeink, a testméretük különbözősége szélesíti a palettát, ahol dolgozhatnak.
Milyen helyszíneken lehet bevetni a kutyákat és a görényeket?
Szinte bárhol, ahol van lehetőségünk a fertőzött helyszín olyan szintű körbevételére, hogy a patkányok menekülési útvonalait elzárjuk. Egyébként nagyon változatos helyeken dolgozunk a régi parasztházaktól kezdve az új építésű családi házakig, állattartó telepeken, takarmánytárolókban, üzletek raktárhelyiségeiben, lovardákban, padlásokon, pincékben. Nagyon sok helyen voltunk már.
Egyedül a városi csatornahálózattal való összekötöttség jelent megoldhatatlan problémát. Ilyenkor ugyanis, amikor a patkányok innen járnak fel, és ide térnek vissza, belátható, hogy esélyünk sincs a görényekkel eredményt elérni a hatalmas, kanyargós csőhálózatban. Ilyen esetben mindig más módszerrel dolgozó kollégát szoktunk ajánlani.
Hogyan zajlik maga a folyamat?
Amikor megérkezünk, először konzultálunk a tulajdonossal, hogy szerinte hol laknak a patkányok. Hozzáteszem: az elképzelés és a valóság nem mindig esik egybe. Viszont a kutyákat nem lehet átverni, elindulnak, és ahol patkányt éreznek, abban a pillanatban szinte mozdulatlanul ráfagynak a lyukra. Amikor a segítségükkel feltérképeztük a lakott járatokat, indítjuk a görényeket, akik vagy már bent elvégzik a feladatukat, vagy a patkányt kiugrasztják a várakozó kutyák számára. Ha pedig a helyszín megkívánja – például udvaron vagy istállóban –, amint a görények végeztek, leásunk a járatokig, hogy megnézzük, nem maradt-e a fészekben kölyökpatkány.
Kell-e a kutyákat és a görényeket képezni a feladatukra?
Az egész munka alapja, hogy a kutyákat és a görényeket egymáshoz szoktatjuk. A görényeknél teljesen ösztönös viselkedési forma a patkányok levadászása. Amit a görényeknek tanulniuk kell, az az, hogy a kutya is kolléga, a hegyes kis fogaikkal őket nem szabad megharapniuk. A másik pedig az, hogy bízniuk kell az emberben, hiszen lehetnek olyan helyzetek, amikor a segítségünkre szorulnak. Előfordult például, hogy egy magas tetőről kellett leemelni egy görényt, de volt már olyan is, amikor olyan helyen jött fel a járatból, ahová nem tudtunk érte bemenni, a hívóhangra viszont szépen visszasétált hozzánk.
A kutyák számára az emberrel való együttélés sokkal természetesebb, nekik viszont azt kell megtanulniuk, hogy a görény kolléga, nem pedig préda. Továbbá azt is tudniuk kell, hogy a háziállatokra – a baromfira, a galambra, a kecskére, a juhra, a lóra – még véletlenül sem szabad rámozdulni, hiszen gyakran dolgozunk állatok közelében, akár lovak lába mellett is. Őket kölyökkoruktól kezdve szoktatjuk a görényekhez és a többi állathoz is. Szerencsére sokféle háziállatunk van otthon, így ez könnyen megoldható.
Hozzáteszem, hogy egyébként bármilyen fajtájú, eredetileg munkára tenyésztett kutya mentális jóllétéhez hozzájárul, ha azt a feladatot kapja, amire eredetileg tenyésztették. A terrierek pörgős, hiperaktív ebek hírében állnak – ami igaz is –, de én azt látom, hogy megfelelő odafigyeléssel nagyon jól kezelhetők, könnyű velük együtt élni.
A patkányok milyen káros hatással lehetnek a környezetre?
Rengeteg betegséget terjesztenek, amelyek az emberekre, a háziállatokra és a vadon élő állatokra is egyaránt nagyon veszélyesek. Minden magyar állampolgárnak törvény által előírt kötelessége a patkányok gyérítése. Azt gondolom, ez olyan faj, amelyet irtás mellett sem veszélyeztet a kipusztulás, hiszen rendkívüli az alkalmazkodó- és a reprodukciós képessége, folyamatosan és gyorsan meg tudja sokszorozni az egyedszámát.
Mik az előnyei ennek a módszernek más patkányirtási szokásokkal szemben?
Amit mi csinálunk, az teljes mértékben környezetbarát, hiszen nem használunk semmilyen vegyszert. A patkánynak egyébként természetes ellensége a görény. Találtunk már munka közben egy fácántelepen vad görényt, akinek az alvóhelyén rengeteg patkánymaradvány volt. Természetesen a görényt biztonságba helyeztük, majd elengedtük.
A mérgezéssel ellentétben mi nem hagyunk magunk után semmilyen mesterséges anyagot, amely terhelné a környezetet. Személy szerint a patkányokkal szemben sem tartom humánus megoldásnak a mérgek használatát, hiszen az állat a véralvadást gátló anyagoknak köszönhetően napokig szenved, mire elpusztul. A mérgezett patkányok ráadásul lelassulnak, ezáltal könnyű célpontjaivá válnak háziállatainknak, illetve sok védett ragadozó madárnak is, akik az ilyen állatot elfogyasztva szintén elpusztulnak. A kihelyezett kis színes mérgek akár a gyermekek számára is csábítóak lehetnek, ami nagy veszélyt rejthet magában.
Mennyire hatékony ez a megoldás?
Tapasztalataink azt mutatják, hogy nagyon hatékony. Egy kiszállás eredményeként általában megszűnik a probléma. Mivel azonban élőlényekről van szó, nem lehet százszázalékos megoldásról beszélni, de a cél mindig ez.
Kiemelt kép: Canva