Köztudomású, hogy a hatodik nagy kihalási krízis zajlik jelenleg bolygónkon, így évről-évre számos fajtól kell végleg elbúcsúznunk. Érdemes őket meg is néznünk, hogy tisztában legyünk vele, mit veszítettünk és hogy még eltökéltebbek legyünk a többiek megóvásában.
Mert a megóvásuk nem lehetetlen, az elmúlt években több tanulmány is megállapította, hogy a fajok megmentésére irányuló programok működnek. Az elmúlt évtizedekben madarak és emlősök tucatjainak kihalását akadályozták meg természetvédelmi intézkedések.
Sajnos mindezek ellenére minden évben sok olyan faj akad, amelyet már nem lehetett megmenteni. A The Revelator gyűjtötte össze egy hosszú írásban azokat a fajokat, melyeket tavaly nyilvánított kihaltnak a Természetvédelmi Világszövetség.
Az egyik legnagyobb médiaszenzációt egy kézhal-féle kihalása jelentette, mely azért is keltett nagy felhördülést, mert az első tengeri halfaj volt, melyet kihaltnak nyilvánítottak. Az IUCN ezen túl 22 közép- és dél-amerikai békafajt nyilvánított kihaltnak, köztük néhány olyat is, melyek már jóval korábban eltűnhettek. Eközben Bangladesben 32, míg Madagaszkáron 9 orchideafaj tűnt el örökre.
Az IUCN nagyon visszafogottan bánik a kihalt jelző használatával, hiszen ennek kijelentése a végét jelentheti az adott faj megmentésére irányuló erőfeszítéseknek és intézkedéseknek. Ezért azok a fajok, melyek a valószínűleg kihalt kategóriába kerültek, többnyire már ki is haltak.
Egy Deppea Spledens nevű gyönyörű növényfaj a „vadonban kihalt” kategóriába került. Üröm az örömben, hogy 1973-ban a faj felfedezője rögtön magot is gyűjtött belőle, mielőtt egy útépítés miatt felszántották volna a növény élőhelyét. Így ma termesztett növényként akár meg is vásárolható. Némileg hasonló sorsra jutott egy, a vadonban utoljára 2001-ben Mexikóban észlelt agaveféle (Agave Iurida), mely kis számban még fellelhető gyűjteményekben.
A számos további fajt leíró cikk itt elérhető.
